2010. március 25., csütörtök

Rubinstein: A DÉMON

Ez a fordítás - a Haydn-darabhoz hasonlóan - a Zeneakadémia megrendelésére készült, ahol a 2006 januári operavizsgán hangzott el.

Az akkori szereposztás:
DÉMON: Misurray János
TAMARA: Érsek Dóra
SZERZETES: Cseh Antal
ANGYAL: Laczák Boglárka

Mint az operavizsgákra készült fordítások mindig, ez is csak egy részlete a darabnak. Rubinstein Démonja Lermontov azonos című elbeszélő költeménye alapján készült, Magyarországon soha nem került bemutatásra.



-->
Anton Rubinstein:
A DÉMON
Részlet
3. FELVONÁS
(5. szín)
Kolostokerítés fala mellette temető. Jobb oldalon templombejárat és az ahhoz vezető lépcső; a hálóterem látható Tamara ablakával. Holdfényes éjjel van, a holdat ugyan felhők takarják el – de most látni engedik.
Éjjeliőr
(egy deszkát csapdos kardjával)
Alszik a keresztény világ.
Ám megvéd hő imánk
És óv a szent kereszt,
Bút, gondot, bajt, elűz;
Bástyánk a hit.
Védelmez hő imánk,
És óv a szent kereszt;
Bástyánk, bástyánk a hit.
Démon
A zárda alszik.
Csak ablakából árad a gyertyavilág.
Ő vár reám, oly’ régen vár!
Eljöttem hát.
Ám most belépni mégis félek;
Régi sebem folyton kínoz, és a bánat mint a kígyó – fojtogat!
Ó, bárcsak sírni tudhatnék!
Őt elég volt csak egyszer látnom,
Hatalmam, halhatatlanságom
Mind semmi lett, csak nyűg nekem!
Kénytelen irigyelni kezdtem
A földi élet örömét.
(Tamara ablaka felé)
Úgy fájt, hogy mások vagyunk ketten,
Mert nélküled üres a lét!
Úgy van: szeretem őt!
Ez újulásra ád erőt!
Mért tétovázok? Mire is várok?
Lelkem jóra nyitva áll,
Belépek hát!
(Megpróbál átjutni a kerítésen, ám egy angyal útját állja.)
Angyal
Állj meg, te tévedt, bűnös lélek!
Mi dolgod itt e csöndes éjen?
Hívedre nem találsz te itt.
Démon
Enyém lesz ő! Válaszom ez.
Angyal
Nem léphet ide be az ördög;
Nincs jussod szent helyünkre törnöd!
Azt mondom: távozz innen el!
Démon
Túl késő, mennyek rabszolgája;
Te nem mondhatsz ítéletet rája.
Se rá, se rám. Ne fenyegess!
Angyal
Ne közelíts tovább!
Ne illesd a mennyek szent kolostorát!
Démon
Nem, többé már nem téged illet!
Már én bitorlom; itt én szeretek!
Angyal
Ami kedves fenn az égnek,
Meg ne szégyenítsd, vigyázz!

Démon

Enyém lesz ő!
A Démon dühösen a kerítés felé fordul, majd eltűnik a kolostor mögött.
Az angyal féltő pillantást vet Tamara ablakára, majd lehajtott fejjel balra el.
(6.szín)
Tamara „cellája”.
Elöl: zárt ajtó, balra ablak, jobbra szűk bejárat a kápolnába,
melyet egy lámpa világít meg a lámpa alatt ikon.
Tamara egyedül.


Tamara
Néma, békés az éj,
S nyugtot mégsem lelek;
Szüntelen látomás tör reám!
Vajon ki ő?
Templomban… mikor szentekhez fohászkodom,
Csakis őneki szól.
Vajon ki ő?
Folyton ő lép elém… Tömjén füstjében áll…
Tömjén füstjében áll, s nyomtalan tűnik el…
Ki? Ki? Nem tudom.
Ki? Ki? Nem tudom.
Vajon ki ő?
Néma, békés az éj,
S nyugtot mégsem lelek;
Szüntelen látomás tör reám!
Vajon ki ő?
Hallom édes szavát,
Hangja lelkembe’ cseng,
Engem szólít e hang…
Ám hová?
Vajon ki ő?
Hangja suttogva szól:
„Jövök én, hogyha vársz.”,
S én csak várok, csak várok reá!
Vajon ki ő?
Vajon ki ő?
Ki?
Néma, békés az éj,
S nyugtot mégsem lelek;
Szüntelen látomás tör reám!
Vajon…
Belép a Démon, megáll az ajtóban.
Ah!
Démon
Tamara!
Amint a Démon belép, a kápolnát megvilágító lámpa kialszik. Egy holdsugár, mely átvilágít az ablakon, vetődik rá. Tamara gyorsan megfordul, meglátja a Démont, s megijed. A színpad mögötti énekszó alatt meredten nézik egymást.
Őr
(Hangja kintről)
Alszik a keresztény világ.
Ám megvéd hő imánk
És óv a szent kereszt,
Bút, gondot, bajt, elűz;
Bástyánk a hit.
Védelmez hő imánk,
És óv a szent kereszt;
Bástyánk, bástyánk a hit.
Tamara
Ki vagy? Ki vagy?
Beszélj!
Az őr karddal csapdos.



Démon
Én az vagyok, akire vártál,
Virrasztva csöndes éjszakán,
Kit félve álmaidban láttál,
Kit régesrég szívedbe zártál;
A hangom felkavarja lelked,
S ha látsz, reményed véget ér;
Kit senki soha nem szerethet,
Kit átkoz mindenütt, ki él,
Kit senki soha nem szerethet,
Kit átkoz mindenütt, ki él!
A Földnek ostora vagyok;
Szabadság, tudás és a kétely,
Ki harcban áll az égi fénnyel,
S te, íme: itt látsz térdemen!
De látom, megzavart, hogy tőlem
Szerelmes vallomást kapsz; ím:
Most lássad első földi könnyem;
Először bánt a földi kín!
Most lássad első földi könnyem;
Először bántja lelkem földi kín!

Tamara
Elriaszt, mit mondtál!
Pokol vagy Isten küldött? Szólj!

Démon
Gyönyörű szép vagy!

Tamara
Mit akarsz tőlem? Válaszolj!

Démon
Ó, hallgass rám! Nem kell, hogy megszánj,
Csak hallgass rám! Hallgass rám!
A mennyországot adhatnád nékem vissza
Egyetlen szóval;
Jóvá tennél egyetlen szóval!
Szerelmed köntösébe burkolózva
Fény sugároz rám, s lennék egy új,
Megtisztult angyal!
Rabszolgád, foglyod kérlel így,
Ó, halljad, szerelem hevít!

Tamara
Hagyj engem el, csalfa szellem!
Ellenségem vagy, nem hiszek neked!
Démon
Könyörgöm, hallgass végig hát!
Könyörgöm hallgass végig hát!

Ó, halljad a szolgád: szeretlek téged!
Először megpillantva téged
Izzó fénnyel telt meg szívem,
És mélyén nem várt érzés ébredt.
Mit jelent önnön öröklétem?
Hatalmam semmit nem ad nékem,
Hívságos, tartalmatlan szó;
Akár egy templom isten nélkül!
Tamara
Ó, hallgass, elpusztítasz engem!

Démon

Megújhodott lelkem!

Tamara 

Jaj, minden szó halálos kín!
Démon
Leveszem bűnös fejemről büszkén
A súlyos töviskoronát.

Tamara

Elpusztítasz engem!
Jaj, minden szó halálos kín!

Démon

A múltam hátrahagytam rég!

Tamara

Ó, mondd, miért, miért szeretnél engem?!
Miért, miért engem szeretsz?!
Ah!

Démon

A menny, s pokol szemedben ég,
Szemedben ég!
Szeretlek földöntúli hévvel,
Ahogy te nem vagy képes rá!
Az én szerelmem tűz,
Mely nem ismer gátat;
El nem múló vágy,
Nem múló szenvedélyes vágy!
Az élet kezdetétől fogva
A képed lelkem mélyén ég;
Mikor az égi pusztaság
Csak lelkem részecskéit hordta!

Tamara

Meg nem érthetlek téged,
S mint méreg támad szavad rám!
Elpusztulok így, ó, hallgass hát!
Elpusztítasz engem!
Jaj, minden szó halálos kín!
Ah! Halálos kín!

Démon

Megszűnt erő és értelem
Pusztán nevednek hallatára!
Míg hazám volt a menny,
Te voltál lelkemnek hiánya.

Tamara

Ó, mondd, miért, ó, miért szeretsz engem?!
Meg nem értlek téged,
S mint méreg támad szavad rám!

Démon

Ó, bárcsak lelkem értenéd!
Szenvedtem én, kínlódtam máig,
A vággyal küzdöttem sokáig,
Vesztesen menekültem el.
Mit tudhat arról földi ember,
Mi az a kín, a szenvedés?
Múlandó létük úgyis véges;
Egyetlen perc és ködbe vész!
Egyetlen perc és ködbe vész!
Mi ez az én bajomhoz képest?!
Az ember? Értelmetlen faj!
Megszületik… aztán meghal.
Reménykedés szebb lét után…
Van megbocsátás… bosszúállás…
Az én keservem végtelen!
Akárcsak én, nem érhet véget,
Nem zárja majd a sírverem!
Mint álnok kígyó, hízeleg;
Mint szörnyű láng, emészti keblem;
Mint súlyos szikla nyomja lelkem;
Mint telhetetlen síri hely,
Vágyat, reményt magába nyel!
Tamara
Miért is mondod mindezt nékem?
Miért panaszlod ezt nekem?
Beszéded bűn!
Démon
Vétettem néked?
Tamara
Hallhatnak minket…
Démon
Senki nincs.
Tamara
S az Úr?
Démon
Ő még csak ránk se pillant.
A menny a fontos, nem a föld.
Tamara
S a végítélet? A pokol kínjai?
Démon
Ne bánd! Velem leszel te ott!
Lassan Tamarához közelít, megfogja kezét, s kezében felejti.
Tamara
Ki vagy te, szánalomraméltó,
Ki lelki békém űzted el,
Ki megtudtad rejtett boldogságom,
Ki fájdalmat nem érdemel?
Ám, hogyha álnokul… Megcsaltál…
Hazudtál volna énnekem…
Ó, könyörülj! Mit is beszélek?!
Mondd, mért kívánod lelkemet?
Nem, nem! Soha!
Add nekem legszentebb esküd,
Fogadd, fogadd!
Ó, mondd, hisz’ látod, bús a lelkem,
Te ismered a nő szívét!
A félelem lett rajtam úrrá…
Te mindent tudsz és meg is értesz,
Te mindent tudsz és meg is értesz,
Ó, szánj meg engem, légy kegyes!
Mindent tudsz és meg is értesz,
Könyörülj rajtam, légy kegyes!
Ó, légy kegyes, légy kegyes!
Légy kegyes és könyörülj!
Add esküdet: ezután megtagadsz
Ördögöt, poklot! Ígérd meg ezt!
Démon
Megesküszöm az élet hajnalára,
Megesküszöm a végső napra is
És minden bűn gyalázatára,
A tisztaság győzelmére is,
Meg én kínjára az eredendő bűnnek,
A győztes mámorra, mely gyorsan múlik el,
S hogy újra látlak téged én,
S a percre, melyben elközelg a búcsú,
A mennyre és pokol tüzére,
A szentelt földre esküszöm,
S terád, utolsó pillantásodra,
Szemednek első könnycseppjére is,
Ajkadnak lágy leheletére,
Hajadnak fénylő selymire,
Esküszöm kínra és a kéjre,
Esküszöm hű szerelmemre,
A régi helyem megtagadva,
Eldobva büszkeségemet!
Hadd kössek békét most a mennyel,
Imádjak igaz szerelemmel,
A jóságban hadd higgyek én!
A jóságban hadd higgyek én!
Tamara
Immár soká kínlódnod nem kell,
Szeretni fogsz, s fohászkodni hittel!
A bűnös múltnak vége van!
A bűnnek vége van!
Többé nem lesz megszegett eskü,
Hazugság vétkes csalfaság!
Már nincs tovább megszegett eskü,
Hazugság, vétkes csalfaság!
Démon
És méltó leszek hozzád én,
Lemossa könnyem mind a vétket,
S az égi láng is könnybe fúl!
Hadd folyjék nélkülem az Élet
Boldogan és tudatlanul!
Hadd folyjék nélkülem az Élet
Boldogan és tudatlanul!
Tamara énekszót hallva térdre borul és imádkozni kezd.
Apácák kórusa
(kintről)
Áldjuk az Úristent, szent alkotónk, szent alkotónk!
Adj nekünk nyugalmat, adj békés napot
Tamara
(suttogva)
Uram… Uram…
Démon
Ó, kérlek, hidd el nékem:
Értelek téged és felnézek rád!

Tamara

(A démonhoz)
Ó, könyörülj! Hagyj engem el!

Démon

Szent vagy nekem!
A lábad elé tettem le nagy hatalmamat!
Tamara
Hallod? Megvirrad…
Szent ének dicsérve köszönti
Az Úr hajnalát.
Démon
Szerelmed ajándékát várom;
Cserében légy örökkévaló!
Tamara
Ah! Könyörülj! Ne bánts! Menj innen el!
Démon
És bármi érhet, hozzád hű leszek,
S nagy hatalmam is tiéd!
Tamara
Szánj meg! Irgalmazz nekem!
Démon
Akármi érhet, hozzád hű leszek,
S nagy hatalmam is tiéd!
Tamara
Eredj! Hagyj engem el!
Démon
Tamara!
Tamara
Eredj! Eredj!
Démon
Szeress engem! Ó, légy enyém!
Ó, légy enyém!
Tamara
Ah, Uram, Uram csak téged hívlak én!
Ne hagyj, ne hagyj, ó, látod, kérni sincs erőm!
(a démonhoz)
Miért, miért is vagy itt e szent helyen?
Itt úgy reméltem, nyugtom meglelem…
………………………………………………………….
Ah! Én boldogtalan!
Démon
Lemerülnék a tengermélyre,
Fölrepülnék felhők fölé,
És bármit kérj, megkapod te mind!
Mind! Csak légy enyém!
Tamara
Nem, soha sem!
Soha nem!
Démon
Ó, légy enyém!
Tamara
Nem tehetem! Nem lehet!
Démon
Tamara!
Tamara
(magában)
Mi van velem?
(a démonhoz)
Te szívtelen, szívtelen!
Démon
Varázserőmmel kényszeríthetnélek ugyan…
Tamara
Ó, de szörnyűséges minden szó!
Démon
De mégis lábaid előtt heverek,
Várva, hogy szeress!
Tamara!
Tamara
Eredj! Ó, jaj, ne nézz így rám!
Démon
A Földnek sorsa kezedben van!
Tamara
Mi van velem, ó, Istenem?
Démon
Hagyd, hogy éljek hát veled, veled!
Tamara
Rettegek én! Pokoli kín!
Démon
A végtelenbe árad fényed!
Tamara
Én nyomorult, én nyomorult!
Démon
A bűnnek vége, üdvöm vár!
Szeress hát engem, légy enyém!
Tamara
Nagy Isten, könyörülj!
Nagy Isten, könyörülj!
Ah! Eltántorodtam tán?
(a démonhoz)
Szánj meg engemet! Kezedben tartasz…
Démon
Szerelmesem!
Tamara
Kérlek, szánj! Eredj!
Ne bánts! Eredj!
Démon
Szerelmes perc!
Megújhodásom perce!

Tamara

Ne bánts! Ne bánts!

Démon

Tamara!
Angyal
Tamara!
Tamara
Óh!
Kórus
(kintről)
Tamara!
Tamara sírva tör ki a Démon öleléséből és az Angyal felé indul. Hirtelen holtan esik össze. A herceg szelleme eltűnik. A Démon elkeseredetten lép Tamara tetemén/testén keresztül.
EPILÓGUS
Angyal, angyali kar
El innen, kétely démona!

Démon

Itt van erőm!
Angyal, angyali kar
A mennynek szózatára hallgass!
Démon
Én győztem itt: enyém lett ő!

Angyal

A kétkedésért, minden gondolatért
Nagy árat fizet ő.
Szerető szíve, szenvedése megváltja,
Velünk mennybe jő.
Démon
Hogy’ adnám vissza nektek őt?
Immár enyém! Immár enyém!
Angyal, angyali kar
Nem! Ő nem a számodra született.
Távozz, sötét lélek!
Démon
Hát újra így… magányosan! Ah!
Angyal, angyali kar
Isten meg nem bocsát,
Túl gőgös szellemed!
Boldog megújulást
Lelked nem érdemel.
Démon
Úgy átok rá… és átok rám!
Mind átkozott!

Angyal, angyali kar

Távozz!
Lelked, mely vétkezett,
Lelked, mely hűn szeret,
Lelked, mely szenvedett
Mennyekbe száll.
Mennybe, mennybe, mennybe,
Mennyekbe száll.
Lelked, mely vétkezett,
Mennyekbe száll.
Lelked, mely hűn szeret,
Mennyekbe száll.
Stb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése