2010. március 25., csütörtök

Verdi: A KALÓZ


VERDI:

A KALÓZ

(Il Corsaro)


Opera három felvonásban

Szövegét írta: Francesco Maria Piave
Fordította: Csákovics Lajos Zsolt


Szereplők:

Corrado, kalózvezér tenor

Giovanni basszus
kalózok
Anselmo x

Medora, Corrado kedvese szoprán

Gulnara, Szeid legkedvesebb rabnője szoprán

Szeid, coroni pasa bariton

Szelim, aga tenor

egy szerecsen eunuk tenor

egy rabszolga tenor

kalózok, őrök, törökök, rabszolgák, rabnők, Medora társnői

játszódik:
Egy égei-tengeri szigeten és Coron városában, a XIX. század elején

Ősbemutató: 1848. október 25., Trieszt, Nagyszínház


I. FELVONÁS


Kalózsziget az Égei-tengeren. Napnyugta.


(Meredek sziklafallal határolt öböl.
A távolban még meredekebb sziklán erőteljes, négyszögletű torony látszik,
mely bizánci stílusban épült. A sziklák között, balra kunyhók és barlangok,
mik a kalózok rejtekéül szolgálnak. A színen kalózok őgyelegnek.)

KÓRUS, JELENET ÉS ÁRIA

KÓRUS
(A színfalak mögött)
Mint a szellők a felhőtlen égen,
szállunk bátran a hullámok árján.
Vizek rablója tengerre szállván
vért ontva bőséges zsákmányt remél.
Széles tengert uralkodja népünk,
kormánypálcánk a vérszínű zászló.
Lelkünk újabb veszélyekre vágyó,
meg nem retten, haláltól se fél!

CORRADO
(Belép)
Zengj, büszke ének, e hős kalózok ajkán!

KÓRUS
(m.f.)
Forgandó ám a híres szerencse:
rád néz máma, de aztán meg elhagy.
Ám, ha meghalsz, a kár érte nem nagy,
nem lesz jókedv, de bánat se vár.
Vigadj hát, és ne gondolj a vérre,
mely a kard-szúrta mély sebből ömlik!
Húzz a borból, ne bánd már a többit,
még, hogyha rád százak bús átka száll!
Rajta, ölj, szeress, igyál! Vigadj!
Rajta, ölj, szeress, igyál! Vigadj!
Csak rajta, ölj, szeress, igyál,
az élet oly rövid, ne várj!

CORRADO
Ilyen az élet...!
Párbaj. Kegyetlen és véres.
Véget nem ér a párbaj, melyet sorsommal vívok.
Merthogy én bűnös vagyok, gyűlölnek engem,
s a rettegett nevet kíséri átok.
Erre sújtott a végzet, de bosszút állok!
Úgy tűnt az ég is felnevet
szép ifjúságom táján;
napfényben úsztak fellegek,
oly boldog élet, oly boldog élet várt rám!
Ám minden féltett kincsemet
elvették tőlem rég... oda van rég,
és visszatérnem nem lehet,
más sorsot szánt a nagy ég.
Úgy hittem, minden rám nevet
első szerelmem napján...
Napfény, ragyogó fellegek...
Oly boldog élet képe várt rám.
De mind e drága kincseket
elvette már a vég,
és visszatérnem nem lehet
más sorsot szánt nekem az ég.
Nincs visszaút, már a sorsom ez.

(Giovanni siet be néhány kalózzal,
levelet nyújtanak át Corradonak.)

GIOVANNI
Végre itt a rég várt hírnök,
nem kell félnünk semmi bajtól,
görög kémünk véle küldött
újabb fontos hírt a partról.

(Corrado olvas.)

Olvasd hát és tárd fel nékünk,
áruld el, mit várunk még!
Áruld el, mért várunk még!
KÓRUS
Tárd elénk a titkot!

CORRADO
Összehívni minden embert!
Gianni, add elő a fegyvert!
Horgonyt fel! Egy óra múlva vízre szállunk.
Ne félj kudarcot, én vezérlem ezt a harcot!

KÓRUS
Tényleg így lesz? Jössz vélünk?

CORRADO
Így!
Én vezetem a csapatot,
hajónk, akár a szélvész!
Mind a pogány vad elvész,
karunk lesújt majd rá!
A harcban erőtlen elbukik,
a porba hull a gyáva félhold!

KÓRUS
A harcban erőtlen elbukik,
a porba hull a gyáva félhold!

CORRADO
Ha sírva kiált a félholt,
ne irgalmazz meg már,
ne szánd meg őt,
ne szánd meg őt, hajrá!
KÓRUS
Ha sírva kiált a félholt,
ne szánd meg őt, hajrá!
Ily véres harci kedved rég volt!
Hajrá! Hajrá!
Ily véres harci kedved rég volt!
Hajrá! Hajrá!

CORRADO
Én vezetem a csapatot,
hajónk, akár a szélvész!
Mind a pogány vad elvész,
karunk lesújt majd rá!
A harcban erőtlen elbukik,
a porba hull a gyáva félhold!

KÓRUS
A harcban erőtlen elbukik,
a porba hull a gyáva félhold!

CORRADO
Ha sírva kiált a félholt,
ne irgalmazz meg már,
ne szánd meg őt,
ne szánd meg őt, hajrá!
KÓRUS
Ha sírva kiált a félholt,
ne szánd meg őt, hajrá

Rohamra bátran! Rohamra bátran!
Rohamra bátran! Rohamra bátran!
Ne várjunk hát, rohamra bátran!
CORRADO
Rohamra bátran, csak bátran!
Rohamra bátran, csak bátran!
Ne várjunk hát, rohamra bátran!

Rohamra bátran!

Csak bátran!
KÓRUS
Csak bátran!

(A kalózok szétszélednek, Corrado megindul a torony felé.)

Medora szobája az öregtoronyban, tengerre néző erkéllyel.

ROMÁNC
MEDORA
Corrado nem jött vissza.
Véget nem érnek a percek,
mikor ő messze jár. Félek, hogy elhagy.
(Magához veszi hárfáját.)
Jöjj hát, te néma hárfa, zendülj;
legyen bús hangod dalom társa!
Sóhajaimat meghallja a drága erre járván!
Most hívja őt ez a dal,
hadd szálljon a szélnek szárnyán!

Lelkemből el nem űzhetem
árnyát sok vészjósló képnek.
Könnyekkel terhes életem,
könnyeznem kell, míg élek.
És, hogyha mégis feltűnik
halvány reménynek fénye,
szétfoszlik, máris vége,
csalóka, csalóka délibáb.

Meghalnék már oly szívesen,
ha lelkem Istenhez jutna;
síromra fájva, néhanap
Corrado könnye hullna!
Egyetlen áldott, drága könny,
mit tőle szívem kérne,
megadja annak, kit érte
a sírba vitt, a sírba vitt a vágy.
Kit sírba vitt a vágy, ah, a vágy!

JELENET ÉS KETTŐS

CORRADO
(Medora utolsó szavait hallva)
Olyan bánatos ének ez, Medora!

MEDORA
Hiszen távol vagy tőlem,
hogy lenne boldog?
Miért kerülöd szerelmem?

CORRADO
Ha elfogadni merném,
mi nyújt erőt a Földön?
Nem várna semmi.
Úgy tán az ég se bíztat semmi jóval...

MEDORA
Corrado, ezt ne mondjad!

CORRADO
Minden, mi elmúlt,
néked csak boldog jövőnkre zálog.
Az, mert szerelmünk élni fog.
Medora, csak még ez egyszer legyél bátor!

MEDORA
Nagy Isten!

CORRADO
Feladat vár ma rám.
Ám nem veszélyes.

MEDORA
Nem mehetsz el!
Lásd, visszatart szerelmem!

CORRADO
Csak még ma egyszer... Ez fontos!

MEDORA
Megsúgta szívem.
Mennyi kínban élek!

Corrado, meg nem értheted,
hogy mint aggódom érted!
Átvirrasztva az éjszakát
remélek és újra félek.
Hogyha morajlik a tenger,
rettegek: hátha egy ember.
Félek, te vagy, ki vízre szállt,
s elnyelt a gyászos ár.

CORRADO
Űzd el a baljós képeket!
Nincs baj, mi nékem árthat.

MEDORA
Ó, jaj!

CORRADO
Visszatalálok hozzád én,
s a két karomba zárlak.

MEDORA
És, hogyha sír a tenger...

CORRADO
Könnyed letörlöm, párom,
szíved tovább ne fájjon!

MEDORA
...reszketek: tán egy ember!

CORRADO
Fájdalmad boldog üdvre vált,
téged szerelmem vár.

MEDORA
Félek, te vagy az, kit elnyelt
a viharos tengerár.
Ah!
És, hogyha sír a tenger,
rettegek: tán egy ember.
Félek, te vagy, ki vízre szállt,
s elnyelt a gyászos ár.
Elnyelt a gyászos, a viharos ár.
Elnyelt a gyászos, a viharos ár.
Elnyelt a gyászos, a viharos ár.
CORRADO
Ah! Hidd! Ah!
Visszatalálok hozzád én,
s a két karom a szívemre zár majd.
Fájdalom boldog üdvre vált,
téged a hű szerelem vár.
Rád a szerelem vár!
Rád a szerelem vár!
Rád a szerelem vár!

Medora, tőled búcsúzom!

MEDORA
Hogyan, hiába kérlek?

CORRADO
Majd egyszer tán megérted.

MEDORA
Ne hagyj el engem!
Ne hagyj el engem!

CORRADO
Nem! Ma még hagyj mennem!

MEDORA
Hisz könnyezem!

(Ágyúlövés hallik.)

CORRADO
Hallod? Az ágyú jelt ad!

MEDORA
Ó, szándd meg égő könnyeim!

CORRADO
Már indulásra várnak...

MEDORA
Ne menj, ne menj!
CORRADO
...a társaim!

Ne aggódj, újra látsz!

MEDORA
Ó, jaj nekem!

CORRADO
Újra látsz!

MEDORA
Visszatérsz? Nem látlak többé,
mert, ha elmégy, túl nem élem.
Titkos hang suttogja: végem!
Jaj, a sorssal így ne játssz!
Hogyha itt hagysz, hogyha itt hagysz
néked nincs szíved, néked nincs szíved,
engem élve nem találsz.

CORRADO
Minden bút oszlasson köddé
szavam, kérlek, higgy ma nékem!
Biztos hang suttogja itt benn:
nemsokára újra látsz!

MEDORA
Soha!

CORRADO
Boldog szívvel, boldog szívvel
ölellek téged, ha visszatérek
tudom, édes, erre vágysz!

MEDORA
Engem már holtan találsz!

CORRADO
Visszatérve újra látsz.

MEDORA
Nem.
Visszatérsz? Nem látlak többé,
mert, ha elmégy, túl nem élem.

CORRADO
Biztos hang suttogja itt benn:
visszatérek, s te újra látsz.

MEDORA
Hogyha itt hagysz, hogyha itt hagysz,
néked nincs szíved, néked nincs szíved,
engem élve többet nem látsz!
Most, ha elhagysz, engem élve nem találsz!
Engem élve, te élve, te élve nem találsz!
Engem élve, te élve, te élve nem találsz!
Meghalok! Meghalok! Holtan találsz.
CORRADO
Dobogó szívvel ölellek téged,
tudom édes, erre vágysz!
Visszatérve, megtérve, megtérve
újra látsz!
Visszatérve, megtérve, megtérve
újra látsz!
Újra látsz! Újra látsz! Újra látsz!

(Az ágyú másodjára dördül.)

Az óra eljött! Ég áldjon!

MEDORA
Magamra hagysz?!

CORRADO
Ég áldjon!
(Kisiet.)
MEDORA
Halálom!
(Ájultan hanyatlik a földre.)








II. FELVONÁS

Terem Szeid háremében

(Az odaliszkok hímes fátylakat, ékszereket hordanak Gulnara elé.)

RABNŐK KARA

KÓRUS
Ó, mily csodás lesz majd itt a sorod,
hisz a pasa csak téged kíván!
Hős szíve érted oly vágyva dobog,
néked gyönyörben nem lesz hiány.
Sok-sok selyem, gyöngy, sok ékszer, ha hagyod
mind-mind tiéd lesz, légy asszonya!
Szebb fényű csillag ott fenn se ragyog,
Légy hát a hárem szép csillaga!
Nálad szebb köztünk nem lesz soha!
Te vagy a hárem csillaga!
Nálad szebb köztünk nem lesz soha!
Te vagy a hárem csillaga!
Igen, te vagy, szép Gulnara!
Igen, te vagy, szép Gulnara!
Igen, te vagy, szép Gulnara! Te!

KAVATÍNA

GULNARA
Nincs senki búsabb, nyomorultabb nálam,
e boldogtalan földön.
Szeid szeret... utálom!
Te átkozott török, te még nem sejted,
te még nem tudhatsz róla,
mily vad harcra képes lelkem!
Ékszerrel, gyönggyel el nem nyered
hű szerelmem!

Olykor a börtön mélyiről
szabadon száll a vágyam,
hogy messzi, fényes tájakon
hazámat végre megtaláljam.
Immár nem rab a gondolat
és minden láncot elvet,
a szívem már többet nem szenved
szerelmes mennyben,
szerelmes mennyben jár a vágy.
A mennyben jár.
Szerelmes mennybe szárnyal,
a mennyben jár a vágy.
A szívem már többet nem szenved
szerelmes mennyben,
szerelmes mennyben jár a vágy.
A mennyben jár.
A vágy, a mennyekben jár a vágy!

EUNUK
Szeid a bölcs vezér, nagy hírű harcos
ünnepet ül, s nem méltatlanul:
Gulnara készülj, éjed ma hasznos
sátrába hív a felséges úr!

GULNARA
Megyek!
(A többi rabnőhöz)
S ti minden jöttök vélem!
(A távozó eunukhoz)
Vidd hát a választ: mind ott leszünk!

Lelkem mélyén remény csak egy van,
tán a sors nem lop meg orvul:
az, hogy sorsom jobbra fordul,
nem csak fájdalomból áll.
Buzgón hittem, ha rám néz Isten,
tán megszán és nem kell sírnom.
Én e gondolatban bízom
és a bánat már többet nem fáj.
És a bánat már többet nem fáj.
Már nem fáj.

RABNŐK
Szeid oldalára hívjon,
ó, mi nagy kegy ez tenéked!
Ő ma rád epedve vár!

GULNARA
Lelkem mélyén remény csak egy van,
tán a sors nem lop meg orvul:
az, hogy sorsom jobbra fordul,
nem csak fájdalomból áll.
Buzgón hittem, ha rám néz Isten,
tán megszán és nem kell sírnom.
Én e gondolatban bízom
és a bánat már többet nem fáj.
És a bánat már többet nem fáj.
Már nem fáj.

RABNŐK
Téged ő kérve hívjon!
Terád epedve vár.
Téged ő kérve hívjon!
Terád epedve vár.
Téged vár! Téged vár!
A pasa rád epedve vár!
GULNARA
És a bánat már nem fáj!
És a bánat már nem fáj!
És a bánat, és a bánat már nem fáj!



Gyönyörű pavilon a coroni kikötő partján;
A lehorgonyzott muzulmán hajóhad a kikötőben áll.
Balra a fáklyákkal kivilágított hárem egy része látszik.
Jobbra sátor, rakott asztalokkal.

KÓRUS ÉS HIMNUSZ

MUZULMÁN KATONÁK ÉS HADVEZÉREK
(Kar)
E nagy ünnep zajára figyel a világ!
Bezengi ma dalunk a földeket.
Úgy világít e láng, hogy a nap se szebb!
Ó, bár látna minket a rabló sereg!

Na, vigyázz, te kalóz, ha utánad megyünk,
mi nagyon megverünk, Szeid odavág!
Mi uraljuk megint a nagy óceánt
No, halljad, kalóz, ez a véged!
A véged, a véged!
(Belép Szeid, Szelim és harcosai társaságában.
Mindenki földre borul előtte.)

SZEID
Fel, talpra mind, vitézek!
Itt kértem összegyűlni,
hol hálatelve kell ma győzelmet ülni.
Áldó imánkat kezdjük,
győztes Allah nevét magasztaljuk együtt!

Áldva légy, Allah, bölcs és hatalmas;
minden égtáj e nagy névtől hangos!
Téged áld mind a hívő, s a harcos
Mohamed győzhetetlen kardja véd.
Zúgja csöndben, kiáltja a harcban
minden oszmán Allah nagy nevét!

KÓRUS
Zúgja csöndben, kiáltja a harcban
minden oszmán Allah nagy nevét!

SZEID
Áldva légy Allah bölcs és hatalmas!
Rajtad áll, földi sorsunk mit érlel,
porba hullunk, ha ránk sújtva nézel,
ám egy víg mosolyod nékünk új remény.
Néped nem fél a vészben, a bajban,
téged áldva a harc mezején.
KÓRUS
Néped nem fél a vészben, a bajban,
téged áldva a vad harc terén.

SZEID
Téged áld mindig ajkunk a vad harc terén.
Téged áldlak a vad harcban én.
KÓRUS
Áldva légy! Áldva légy!

RECITATIVO ÉS KETTŐS

(Egy rabszolga jön.)

RABSZOLGA
Egy dervis jött,
a kegyetlen kalózok kezéből szökve;
kéri, hadd szólna véled!

SZEID
Jöjjön a dervis!
(Belép Corrado, dervisnek öltözve.)
Szólj, mért vagy itt!

CORRADO
A hírhedett kalózt kijátszva szöktem.

SZEID
Hogy ejtett rabul a horda?

CORRADO
Mert foglya lett a flotta,
mellyel e tájra jöttem.

SZEID
Hogy’ menekültél?

CORRADO
Megszöktetett egy jószívű halász.
Megmentenéd az életem, ha oldalamra állsz!

SZEID
Szólj, az a csürhe fél-e már,
hogy vad dühöm felébred?
A támadásra készen áll,
vagy félve szökni készek?
Mondd sejtik-é, mi készül:
hogy bosszút állok végül?
Sejtik-e, hogy a fészküket
a porba sújtom én,
a porba sújtom én?

CORRADO
Ott nem láthattam semmit sem,
a börtöncella rácsát,
és nem hallhattam semmi mást:
a tenger mormolását...
Nagy flottát őrző partjuk
- míg szöktünk- lopva láttuk,
ők gúnyolódnak rajtatok,
Uram, nem kétlem azt, nem én!

SZEID
Mondd, sejtik-e, hogy végül
mi rémes bosszú készül,
hogy majd végül mi rémes bosszú készül?
Sejtik-e azt, hogy én bosszút állok,
a fészküket szét fogom zúzni én?
A rablók rejtekét,
szánalmas fészküket kőporrá zúzom én?
CORRADO
Hogy gúnyolódnak rajtatok,
Uram, nem kétlem én.
Ők kinevetnek téged,
nem kétleném!
Nem! Nem kétleném!
Nem! Nem kétleném!
Nem kétleném! Nem!
Rajtad nevetnek csak, nagyúr!
Percig se kétleném!
(Indul.)

FINÁLÉ

SZEID
Nálam maradsz.

CORRADO
Nem kértem.

SZEID
Kimondtam,
s kétszer mondani semmit se szoktam!
(Vakító fényesség önti el a színt.)
Ám, mi rőtszínű, nagy fények égnek?
Tán a nap máma gyorsabban ébred?

SZEID
( Itt a csapat! )

(Gyújtódereglye robban. Kigyulladnak a hajók,
majd a tűz átterjed a háremre is.)

TÖRÖKÖK
Elárult az éjjel!
Már a tűz martaléka a flotta!

SZEID
Harcra gyorsan!

TÖRÖKÖK
Szembeszállunk a vésszel!

SZEID
Itt a dervis, ki ránk zúdította!
Aljas gyaur! A gaz banda kémje!
Rá a láncot, de hagyjátok élve!

CORRADO
(Ingét, fegyverzetét feltárva ledobja csuklyáját és köpenyét.)
Rajta, bátran vitézek, csak öljed!
(A kalózok előtörnek, s űzőbe veszik a törököket.)
Vágd az oszmánt, ne szánjátok őket!

GULNARA, RABNŐK
(A szerájból)
Ég a hárem! Segítség!

CORRADO
Ne hagyd a nőket elveszni,
mentsük meg őket!
Öld a férfit, de nőt baj ne érjen!
Gyertek értük a lángokba vélem!

(Corrado embereivel a háremhez siet, majd visszatér, karjai közt Gulnarával.
Kalózok követik, kik szintén rabnőket hoznak.)

GULNARA
Szánj meg engem, ne bánts!

CORRADO
Nem kell félned!
Szolga nem vagy tovább, s baj nem érhet!

TÖRÖKÖK
(a színfalak mögött)
Allah óvj! Allah óvj!

CORRADO
(Embereihez)
Rajta hősök!
Már csak egy kardcsapás és ti győztök!
(A kalózok nekilódulnak)

TÖRÖKÖK
(Betódulnak a színre)
Minket Allah segíts most a harcban!

CORRADO
Szörnyű balsors, mely üldöz a bajban!

(Anselmo, s néhány kalóz elmenekül,
a többieket körülzárják, s alulmaradnak a harcban;
maga Corrado is megadásra kényszerül.)

SZEID
Rajta, fogjátok el!
(Corradohoz)
Büszke harcos!
Gyönge nők gyáva rablója vagy.
Nagyra tartlak! Nagy terveket alkotsz,
ám a jó sors erőt rá nem ad.

CORRADO
Tartsd a szádat, ne jártasd!
Te győztél, hát megölhetsz,
de hallgass, pogány!

SZEID
E hetykeség ma nem segít,
e büszke hang nem óv meg.
Meglátom én, te hős vitéz,
mit szólsz, ha jő a véged.
Meglátom én a végső
leszámolás, ha eljő,
hogy nézel a rémes
halál szemébe majd!

CORRADO
Csak téged rémít, gyávát,
a pusztulás, a végzet,
nem hős-erényű férfit,
hisz’ benne más a lélek!
Nem féli ő a kínzást,
kiállja szótlan bízvást!
Te arról ne álmodj,
nem hallasz sose tőle jajt!

GULNARA
Egy angyal, vagy démon
e hős ismeretlen?
Úgy elbűvöl engem
e lény, rabja lettem!
Ah! Úgy elbűvölt engem!
Ah! Mi bátor, mi szép!
A szívem érte ég.
Mit Szeid csak áhít,
ez elnyerte már.
Mit Szeid csak áhít,
ez elnyerte már.
Mi bátor, mi szép!
A szívem érte ég.
Mit Szeid csak áhít,
ez elnyerte már.
Mit Szeid csak áhít,
ez elnyerte már.
A szívem ez elnyerte már.
Ez elnyerte már.
RABNŐK
Ki nem szánja sorsát
e nagylelkű hősnek?
De rátört a végzet,
s ki védné meg őtet,
ki félredobva mindent,
hogy megmentsen minket,
a tűzbe is gázolt,
kivívva így a bajt?
Ki félredobva mindent,
hogy megmentsen minket,
a tűzbe is gázolt,
kivívva így a bajt,
kivívva a bajt!
GIOVANNI
Mit használ a hősnek,
hogy büszke, hogy bátor,
a sorsa, ha sújtja,
ha elhagyja mától?
Mit használ a hősnek,
hogy ő bízva hitte,
hogy nem győzik itt le.
Sorsa legyőzte,
s ma főt néki hajt.
Hisz ő bízva hitte,
hogy nem győzik itt le.
Sorsa legyőzte,
s ma főt néki hajt.
Ma főt néki hajt.
Ma főt néki hajt.
Ma főt néki hajt.
TÖRÖKÖK
Megsegítet Allah:
legyőzhettük őket.
A fejét lecsaptuk
a rettegett szörnynek.
Hogy őt félnünk nem kell,
szabad lett a tenger,
a győzelmes zászlót
kitűzhetjük majd.
Kitűzhetjük majd!
Hogy őt félnünk nem kell,
szabad lett a tenger,
a győzelmes zászlót
kitűzhetjük majd.
Kitűzzük mi majd!
És a győzelmes zászlót
kitűzhetjük majd,
kitűzzük mi majd!
CORRADO
Nem bánja ő a kínzást,
kiállja szótlan bízvást!
Te arról ne álmodj,
nem hallasz te egyetlen jajszót!
Te arról egy percig se álmodj,
te arról egy percig se álmodj,
te arról ne is álmodj, nem hallasz jajt!
Te a számról nem hallasz jajt!
Te arról egy percig se álmodj,
te arról egy percig se álmodj,
te arról ne is álmodj, nem hallasz jajt!
Te arról egy percig se álmodj,
nem hallasz te ajkamról jajt!
Nem hallasz te jajt!
SZEID
Meglátom én, a végső
leszámolás, ha eljő,
hogy nézel a rémes
halálnak a szemébe majd ott.
A leszámolás, hogyha eljő,
a leszámolás, hogyha eljő,
hadd lám, hős vitéz,
hogy nézel ott majd!
No, hát hadd lássam arcod majd!
A leszámolás, hogyha eljő,
a leszámolás, hogyha eljő,
hadd lám, hős vitéz,
hogy nézel, hadd lássam
az arcod, ha véged!
Hadd lássam, hogyha véged eljő,
hadd lássam az arcod,
halálod, ha rád talál majd!

(A törökök elvonszolják a láncravert kalózokat.)

SZELIM
Nagyúr, itt fekszik szerteszét
a sok-sok hitvány hulla,
van sok rabunk, pár visszatért
a barlangjaikba bújva.
Ha úgy kívánod, üldözőbe vé...

SZEID
Hiába lenne!
Ki kellett, már a foglyom,
nem vágyom többre most.
(Corrado megvető grimaszt vág)
Ne játssz tovább, te szemtelen!

CORRADO
Rám mondtad ezt?! Te gyáva!
Csak lenne itt a fegyverem,
setét szívedbe vágna!
Mily hitvány, mily aljas, ki bátor,
ha fegyvertelen hősre támad!

SZEID
Meghalsz!

CORRADO
Bosszút is állnak!

SZEID
Vár rád a kínpad! Csak teneked
új készül, oly gyilkos, mit nem látott
senki ember még! Ah!
Kínhalálra szánlak téged,
kínod lassan ér csak véget!
Példa lészen szörnyű véged
számos véres éven át!
Nincs, ki óvhat, nincs, aki védhet,
hogyha én sújtok terád!

GULNARA, RABNŐK
Ó, nagyúr, hisz győzött volna,
őt ne öld meg, arra kérünk!
Tűzbe gázolt ő ma értünk,
néked adva így magát.
Látod, sújtja őt a sorsa,
ó, ne késs megszánni hát!
Nem tagadhatod meg kegyelmed tőle!
ó, szánjad meg hát! Irgalmazz néki!
Szánd meg őt, ne sújtsd le hát!
Ó, ne késs megszánni hát!

CORRADO
Nagy szerencséd volt máma,
győzhettél rajtunk!
A szíved tőle kemény és tiszta gőg lesz,
ám veszít, ki még ma győz
és a vesztes él tovább!
SZEID
Nincs, ki óvhat, nincs, ki védhet,
hogyha Szeid sújt le rád!
Nincs, ki óvhat, nincs, ki védhet,
hogyha Szeid sújt le rád!
GIOVANNI
Nagy szerencséd volt máma,
győztél rajtunk!
A szíved tőle kő és tiszta gőg lesz,
ám veszít, ki még ma győz
és a vesztes él tovább!
SZELIM, TÖRÖKÖK
Kínhalálra szánunk téged,
kínod lassan ér csak véget!
Példa lészen szörnyű véged
számos véres éven át!

GULNARA
Látod, sújtja őt a sorsa...

SZEID
Nem!

GULNARA
Ó, ne késs megszánni hát...!

SZEID
Nem!

CORRADO
Győzni bírtál így ma rajtunk,
szíved tőle puszta gőg lesz,
ám veszít, ki még ma győztes
és a vesztes él tovább,
az él tovább!

GULNARA, RABNŐK
Ó, nagyúr, hisz győzött volna,
őt ne öld meg, arra kérünk!
Tűzbe gázolt ő ma értünk,
néked adva így magát.
Ó, ne késs megszánni hát!
Ó, ne késs megszánni hát, ah,
megszánni hát!
Néked adta ő magát,
ó, ne késs megszánni hát! Ah!
Néked adta ő magát,
ó, ne késs megszánni hát! Ah!
Ó, szánd meg hát!
Ó, szánd meg hát!
Ó, szánd meg hát!
CORRADO, GIOVANNI
Győzni bírtál így ma rajtunk,
szíved tőle tiszta gőg lesz,
ám veszít, ki még ma győztes
és a vesztes, az él tovább!
Ám veszít, ki még ma győztes
és a vesztes, az él tovább!
Ám veszít, ki még ma győztes
és a vesztes, az él tovább,
ki még ma vesztes, él tovább,
az él tovább!
Ám veszít, ki még ma győz
és a vesztes, az él tovább,
ki még most vesztes, él tovább,
az él tovább!
Az él tovább!
Az él tovább!
SZEID
Kínhalálra szánlak téged,
kínod lassan ér csak véget!
Példa lészen szörnyű véged
számos véres éven át!
Nincs, ki óvhat, nincs, ki védhet,
hogyha Szeid sújt le rád!
Nincs már, ki óvhat, nincs, ki védhet,
félj tehát!
Nincs, ki óvhat, nincs, ki védhet,
hogyha Szeid sújt le rád!
Nincs már, ki óvhat, nincs, ki védhet,
félj tehát!
Rád sújtok, reszkess hát!
Rád sújtok, reszkess hát!
Rád sújtok, reszkess hát!
SZELIM, TÖRÖKÖK
Kínhalálra szánunk téged,
kínod lassan ér csak véget!
Példa lészen szörnyű véged
számos véres éven át!
Féljed hát!
Nincs, ki óvhat, nincs, ki védhet,
hogyha Szeid sújt le rád!
Féljed hát!
Féljed hát!
Féljed hát!
Féljed hát!


III. FELVONÁS


Szeid szobája


JELENET ÉS ÁRIA
SZEID
E győztes napon végre foglyom a kalóz!
Kastélyom földig éget, elfogtam így is!
Egy helyen győztes és a vesztes!
Az aljas! Ellopta volna tőlem a drága rabnőt!
S Gulnara... Féltékeny kínok!
Fertelmes kígyó! Puszta nézése éget,
mérge kínt olt a szívbe!
Ó, mennyi rémes óra!
Mennyi kétely gyötör, s szeretlek egyre!
Gyanú tép, s szívem imád!
Elég! Ne gyötörj! Süket, vak gyanú hallgass!
Hagyj engem el! Hagyj engem el, ne zaklass!

Háremem bájos szüzei
mind-mind szerelmemre vágynak,
ám egy sem kell, az én szívem
Gulnara szívére vár csak.
Ám, hogyha engem nem szeret,
a hűtlen, ha ellenemre vét,
sújtson le Allahnak mennyköve,
s az aljast zúzza szét!
Ám, hogyha engem nem szeret,
a szíve, ha vét, rá megbosszulva
sújtson le Allah mennyköve,
s a hűtlent, a hűtlent zúzza szét!
Gulnara szíve, hogyha nem szeret,
s ha ellenemre vét,
sújtson le Allah mennyköve,
s a hűtlent, az aljast zúzza szét!
Sújtson le Allah mennyköve,
s az aljast zúzza szét,
kegyetlen zúzza szét!

A kétkedés ma véget ér!
Tisztán kívánok látni.
Hahó!

SZELIM
Nagyuram!

SZEID
Most jól figyelj! Gulnara jöjjön rögtön!
Holnapra minden kész legyen!
A gaz kalózra vár a szenvedés,
a kínhalál. Megértve?

SZELIM
Mind úgy lesz.

SZEID
Menj hát!

Végre eljő most a nagy perc,
melyre réges-régen várok!
Holnap, érzem, büszke nap lesz!
Egyre fűt a bosszúvágy.
És, ha rabnőm szíve hűtlen,
rajta épp úgy bosszút állok;
úgy a megcsalt szerelmesében
megtalálja, megtalálja zsarnokát!
Régi hű szerelmesében megtalálja zsarnokát!
Régi hű szerelmesében megtalálja zsarnokát!
Zsarnokát! Zsarnokát!
Megtalálja zsarnokát!

(Belép Gulnara.)

(Ide tart. Rajta hát!)
(Gúnyosan)
Gyere, Gulnara!

GULNARA
(Hogyan is kezdjem?)

SZEID
Gyere, te drága!
Szerelmes álmaim egyetlen tárgya!

GULNARA
Te győztél?

SZEID
Győztem. Corrado végre
börtönöm foglya. Kivégzik holnapra már.

GULNARA
Az jó lesz. Bár.... Hogyha élne,
több haszna lenne. Kérhetnél érte
váltságul pénzt is... Próbáld meg! Mért ne?

SZEID
Hogy futni hagyjam? Kevés lesz érte
szultánom háreme, s összes pénze.

GULNARA
Akkor is jobb lesz, ha élni hagyod;
jól jöhet később, mint hasznos rabod...

SZEID
Neked a sorsa ennyire drága?
Szívügyed, látom, kedves Gulnara.
De túl komoly dolog ez. Erről csak ennyit:
hiába kérlelsz, nem érsz el semmit!
Átlátok rajtad.
GULNARA
Nagyúr, mit hallok?!

SZEID
Szerelmes szívedet mutatja arcod!

GULNARA
Mit mondasz...?

SZEID
Szót se szólj! Viselkedésed,
hiába ágálsz, elárul téged!
Hallgass, te kétszínű! Gondolj most arra:
nem csak a hitvány juthat nagy bajba!
Szólj még egy szót csak, s több módod nem lesz!

GULNARA
(Meg kell, hogy mentsem!)

SZEID
Hallgass és reszkess!
Jól vigyázz! És reszkess!

Legyen átkozott az óra,
hogy a tűzből ő kimentett!
Nem kívánom már a lelked,
szolga vagy te már csupán!
Félj, te csalfa, bár nem sejted,
mennyi vad kínra szánlak még én!
Lesben állva, szívem mélyén
már halálod vár reád!

GULNARA
(Még nem ismer, még fenyegethet,
mert nem tudja, mert nem tudja, mire képes
itt e szív, s e vaddühű lélek,
hogyha benne, hogyha benne ég a vágy!

Félj, te zsarnok! Bosszút állok!)
SZEID
Félj, te csalfa! Félj, te szolga!

GULNARA
(Vad dühöm, vad dühöm vissza nem tartom.
Te vagy oka, hogy a sorsom a rabszolgaság!)

SZEID
Százszor átkozott az óra,
hogy a tűzből ő kimentett!
Nem kívánom már a lelked,
szolga vagy te már csupán!
GULNARA
(Sorsom undok szolgaság!
Sorsom undok szolgaság!)

SZEID
Félj, te csalfa, bár nem sejted,
mennyi vad kínra szánlak még én!
Lesben állva, szívemnek mélyén
már halálod vár reád!

GULNARA
(Kegyetlen zsarnok!)

SZEID
Félj, te csalfa!

GULNARA
(Én bosszút állok!)

SZEID
Félj, te szolga!

GULNARA
(Te vagy oka, hogy a sorsom
szégyen és a szolgaság!)

SZEID
Félj, te szolga!

GULNARA
(Kegyetlen zsarnok!)

SZEID
Félj, te csalfa!

GULNARA
(Én bosszút állok!)

SZEID
Félj, te szolga!

GULNARA
(Te vagy oka, hogy a sorsom
szégyen és a szolgaság!)

SZEID
Félj, te szolga!
Szolga! Szolga!
Félj, te szolga!
(Távozik)

GULNARA
(Miután Szeid kiment)
(Félj te, zsarnok!)


Egy torony belseje.

A középen tengerre néző, zárt ajtó, mellette nagy, rácsos erkély.
Balra vasrudas ajtó, mely a hárem szintjére vezet. Oldalt durva fa priccs.

Corrado láncra verve, büszke léptekkel járkál.

JELENET és KETTŐS

CORRADO

Fogságba estem, íme!
Minden álmom ma már szertefoszlott.
Becsületem se biztos,
s hogy élek, az se!
Harag, szeretet, mindegy;
csak bajba juttat engem.
Árva sorsú Medora!
Sajnálom szívből őt.
Fogságom híre megöli tán.
Lenne csak itt a kardom,
mind e láncokat...
De jaj! Ez már csak ábránd!
Bárcsak fáradt testem
ágyra dőlve megpihenne, s szűnne kínom!
Remélem álmom
nyugalmat adhat, míg jő halálom!
(Vackára fekve elalszik.
Gulnara lép be óvatosan)

GULNARA
(Corradot figyelve)
Csak álmodj, hisz’ van, ki virraszt,
aki sír érted itt!
Miféle végzet,
mely ide küldött téged?
Hogy most is élek, csakis őrajta múlt.
Már - látom - ébred...

CORRADO
(Fölriad)
Élő vagy-é, vagy szellem?

GULNARA
Nem ismersz rá a lányra,
kit a tűzből kihoztál?
Miattad jöttem...

CORRADO
Miért?

GULNARA
Magam sem tudom.
Szándékom tiszta, bajtól ne tarts!

CORRADO
De jó!

GULNARA
Higgy, uram, nékem!

CORRADO
Te légy a vigasz, hogyha jő a végem!

GULNARA
Szeid nem enged:
csak vért kíván, hiába kértem esdve.

CORRADO
Hogyan? Miattam kérted?

GULNARA
Esküszöm: láncod lehull ma este!

CORRADO
Láncom letörni nem tudod.

GULNARA
Én börtönöd kitárom.

CORRADO
Nem! Hisz’ a vesztes én vagyok:
meghalok hát! Mit bánom!
Egy gondolat, mi bánt csupán...

GULNARA
Mi az?

CORRADO
Egy árva lélek...

GULNARA
Tán kedvesed? (Ne sújts le rám!)

CORRADO
Ki majd magában élhet.

GULNARA
Hát van szerelmed?

CORRADO
Egy égi lény...

GULNARA
Ó, boldog asszony!

CORRADO
A párod a nagy Szeid!

GULNARA
E vad török?
Szolgája vagyok, nem párja.
Az elnyomókat gyűlölöm,
e szolgasor nem élet!
Csak az szerethet boldogan,
ki bátran, szabadon élhet.
De mit is mondok? Ez egyre megy.
Az életed a fontos csak e percben.
A börtönöd kinyitni jöttem.

CORRADO
Hogy’ bírnád?

GULNARA
Meg nem állít semmi. Jöjj velem!

CORRADO
Hogy’ menjek? Bilincsbe vertek.

GULNARA
Lehull. Leoldja láncaid
rögtön sok szolga, ha jelzek.

CORRADO
Úgy sem...

GULNARA
Nem hiszed?
Egy szélsebes hajó
van künn a parton;
ránk vár a bárka - Jöjj tehát! -
hogy menedéket adjon.
Szeid, ki téged fogva tart,
most mélyen alszik.
Nesze! Fogd ezt a tört!
Leszúrhatod, s tovább, tovább nem üldöz.
Hát indulj!

CORRADO
Gulnara, ilyet nem teszek!
Nem én, hiába kéred.
E tört használni nem fogom,
nem vinne rá a lélek.
GULNARA
Ó, gondold meg jól, hogy nem csak
te vagy most bajban, de én is!
Fogd, itt a fegyver!

CORRADO
Ez árulás! Teljék be sorsom!

GULNARA
Ne rémíts!
Vihar készül itt, nem érzed?
Elveszejthet engem, s téged!
Már a vérpad holnap reggel
mindkettőnknek készen áll.
Ah, jöjj, ne késsünk szökni innen!
Ránk a parton bárka vár.
No, jöjj, ó, jöjj, és szökj el innen vélem,
széles tenger habja vár!

CORRADO
Hagyd, ez az Isten rendelése:
ennyi volt, legyen most vége!

GULNARA
Ne késsünk szökni innen!

CORRADO
Puszta harc nekem az élet,
Isten így üzent nekem.

GULNARA
Jöjj, ne késsünk szökni innen!
Ránk a parton bárka vár.
CORRADO
Vert az átok lenn a Földön,
ver az átok odafenn;
átokvert az életem.

GULNARA
Jöjj, ne késs elszökni innen!

CORRADO
Hagyd, ez Isten rendelése!

GULNARA
Ne maradj! Ne maradj! Ne maradj!
Szökj vélem innen!
Bárka vár, a széles tenger nyitva áll.
CORRADO
Úgyis harc volt itt az élet,
ver az átok itt a Földön,
ver az átok odafenn.

GULNARA
No, jöjj, ne késsünk!

Corrado
Adj át a sorsnak!

GULNARA
No, jöjj, ne késsünk!
CORRADO
Adj át a sorsnak!

GULNARA
Szökj innen vélem!

CORRADO
Nem!

GULNARA
Szökj innen vélem!

CORRADO
Nem!

GULNARA
Szóval nem fogsz ma megszökni vélem?

CORRADO
Semmiképpen.

GULNARA
Talán visszarettensz - éppen te,
hírhedt kalóz- a vértől?
Lásd egy nőtől, hogy’ használd a tőröd!

(Kezében a tőrrel elszalad)

CORRADO
Gulnara!

(Mennydörgés, villámlás)
Sújtson le villámod énrám!
Isten, küldd le végre mennyköved!
Ne várass! Ölj már meg,
nékem nem kell az élet!
(Lecsendesül a vihar, az ég lassan kivilágosodik.)
Mégis élek. Még élek.
(Gulnara jön, borzadva tekintget vissza, megtántorodva leroskad.)
GULNARA
Hát megvolt. Csak ennyi.
Éppen fölkelni készült... vége már.

CORRADO
Te, Gulnara, megölted?

GULNARA
Már nem él.
(Fölkel, s Corradohoz lép.)
Az ég, a Föld, ha kárhoztat,
te mégse borzadj tőlem,
hisz’ én szerelmed vágytam csak,
drága, miattad öltem!
A sors örökre összefűz,
jer, szökj el innen velem!
Bár szíved el sose nyerjem,
ám megmentlek én téged.

CORRADO
Most te miattam gyilkoltál,
megtörte lelked, látom!
Újra feléledt szívemben
vad lelkifurdalásom.
Elbánt a végzet énvelem,
ám megsegít ma téged,
s ha szívem nem adhattam néked,
megváltom sorsod:
örökre légy szabad!

GULNARA
Jer vélem, megmenthetlek majd!

CORRADO
Megváltom a sorsod: légy szabad!

GULNARA
Hogy szökünk, hogy szökünk, hogy szökünk,
hogy elszöksz vélem, add szavad!
CORRADO
Légy szabad! Légy szabad!
Légy szabad, ma végre légy szabad!

GULNARA
Jer vélem, megmenthetlek majd!

CORRADO
Megváltom a sorsod: légy szabad!

GULNARA
Hogy szökünk, hogy szökünk, hogy szökünk,
hogy elszöksz vélem, add szavad!
CORRADO
Légy szabad! Légy szabad!
Légy szabad, ma végre légy szabad!
GULNARA
Szökj vélem!

CORRADO
Megváltom a sorsod: ma légy szabad!
GULNARA
Jer vélem, de add szavad!





Tengerpart, akár az első képben.
A vízen lehorgonyzott hajó.

ZÁRÓ HÁRMAS

MEDORA
(a kalózokhoz)
Szót se szóltok...
Pedig zaklat benn egy kérdés.
Meg kell, hogy tudjam. A párom...
Hallgattok. Ó jaj! Hisz’ értem...
Corrado, érzem, úgy van, érzem, már nem él.
(De meglelem őt ma még...
Már bennem jár a halál.
Jobb lesz a sírban.
Kinek kell az élet,
hogyha szerelmem elzárja tőlem?)
S Corrado, érzem, úgy van, érzem, már nem él!
Ah! Nem!
SZOLGALÁNYOK
Nem szabad kétségbeesned, Medora!

KALÓZOK
(A tengert figyelve)
Hajó! Oda nézz csak!
De jóbarát, vagy ellen?
Kikötni készül.
Kétszer is jelez.
Tán jóbarát. Ki tudja?
Kit látok? Ez ő!

MEDORA
Hogy ő?

KALÓZOK
Corrado! Ma újra köztünk!

MEDORA
Mit tettem?!

GULNARA, CORRADO
Ah! Véget ér most a fájdalom,
mily boldog, mily boldog pillanat!
MEDORA
Ah! Véget ér most a bánatom,
mily boldog, mily boldog pillanat!
SZOLGALÁNYOK
Új fénybe vonja arcodat
e vágyott, e drága pillanat.
KALÓZOK
Vár ránk a fényes győzelem,
ha újra lát a had.

MEDORA
Jöjj, te boldog halál!

CORRADO
Halálra vársz?

MEDORA
Nézd az arcom!

CORRADO
Az égre!

MEDORA
Ez a lányka, ki sírva áll, ki vére?

CORRADO
Áldott jó lelket
tisztelhetsz benne;
érettem sorsát
kockára tette.
Szeidnek szolgált
rabszolga sorban;
felgyúlt a hárem,
megmentém onnan.
Sorsáért nékem
hálás volt szívből,
Corrad így menekült
borzasztó végtől.
Megszöktem véle.

SZOLGALÁNYOK, KALÓZOK
Hős lelkű lányka.

MEDORA
Hálás a szívem.

SZOLGALÁNYOK, KALÓZOK
Hős lelkű lányka.

GULNARA
Háládra méltó,
hidd el, nem voltam!
Más szándék vezetett,
meg kell, hogy mondjam:
önvádat érzek,
bűnös volt vágyam;
tettemnek okait
fel kell, hogy tárjam.
Tudd meg hát tőlem,
ám el ne borzadj,
szerelmem lángja
csak érte ég!

MEDORA
Érte? Mit hallok?!

GULNARA
Vágyódva kértem,
ám ő nem hajlott...

MEDORA
(Corradohoz)
Ez így volt?
Corrado, már végem!

CORRADO
Jaj, mit tettél, angyalom?

MEDORA
Azt hittem rólad, meghaltál...
Túlélni ezt nem tudtam volna... Ne vádolj!

CORRADO
Ó, föld mélye, nyelj engem el!

SZOLGALÁNYOK, KALÓZOK
Rázza a zokogás. Könnyeznünk kell.
GULNARA
Szememnek könnyét ki szárítja fel?

MEDORA
Corrado, kérlek, most jöjj közel!
Engedd, hogy kebledre dőljek!
Többet nem kérek tőled:
hadd érjen így a halál!

CORRADO
Ó, meg ne halj, drága, míg élek,
nem szabad magamra hagynod!

GULNARA
Nem teljesült be szerelmed,
áldozat vagy, te drága!

CORRADO
Én így e sorsverte harcot
nem bírom folytatni már!

GULNARA
Né légy kész bús halálra,
téged a párod vár!
CORRADO
Ah, nem halhatsz meg!

MEDORA
Eltűnik már a fénysugár...

CORRADO
Én drága párom!

MEDORA
Nem látom arcod, szerelmem.

CORRADO
Én drága párom!

MEDORA
A mennyekbe szállva lelkem
csak érted, csak érted mond forró imát.

GULNARA
Bűnbánatomnak könnyeit...
CORRADO
Én drága párom nézz reám!
SZOLGALÁNYOK, KALÓZOK
Ó jaj, a könny itt nem segít!

MEDORA
Nem látlak, hívnak engem...

GULNARA
vidd fel az ég urához!
CORRADO
Én szólok, szerelmem, hallod, ...
SZOLGALÁNYOK, KALÓZOK
Túl sok csapás hullt rá.

MEDORA
nem látlak, hívnak engem...

GULNARA
Te látod, mindent bánok.
Kérjed bocsánatát! Kérjed bocsánatát!
MEDORA
Elszáll a lelkem...
Érted, csak érted mondok imát! Imát...
CORRADO
Istentől rendelt párod!
Hisz’ itt vagyok, ne menj, ne menj el hát!
Ne menj el hát!
SZOLGALÁNYOK, KALÓZOK
Hiába!
Már a könny itt nem segít.

GULNARA
Bűnbánatomnak könnyeit...
CORRADO
Én drága párom nézz reám!
SZOLGALÁNYOK, KALÓZOK
Ó jaj, a könny itt nem segít!

MEDORA
Nem látlak, hívnak engem...

GULNARA
vidd fel az ég urához!
CORRADO
Én szólok, szerelmem, hallod, ...
SZOLGALÁNYOK, KALÓZOK
Túl sok csapás hullt rá.

MEDORA
nem látlak, hívnak engem...

GULNARA
Te látod, mindent bánok.
Kérjed bocsánatát! Kérjed bocsánatát!
MEDORA
Elszáll a lelkem...
Érted, csak érted mondok imát! Imát...
CORRADO
Istentől rendelt párod!
Hisz’ itt vagyok, ne menj, ne menj el hát!
Ne menj el hát!
SZOLGALÁNYOK, KALÓZOK
Hiába!

MEDORA
Nem látlak többé!

CORRADO
Ne hagyj el engem!

MEDORA
Nem látlak többé!

CORRADO
Ne hagyj el engem!
Medora, csak ne hagyj itt!
Ó, ne hagyj itt!
MEDORA
Corrado, az Isten megáldjon!
Megáldjon!
GULNARA
Te kérd nekem az égi úr bocsánatát!
(Medora meghal Corrado karjai közt.)

CORRADO
Meghalt Medora!
Az óceán vad árja nyeljen el!
(A vízbe veti magát.)

KALÓZOK
Megállj, Corrado!
Ne hagyd a vízbe fúlni, óvni kell!

GULNARA
Ó jaj!
(Összerogy.)

VÉGE






































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése