Verdi: A KÉT FOSCARI

A KÉT FOSCARI

(I due Foscari)


Opera három felvonásban


Szövegét írta: Francesco Maria Piave

Fordította: Csákovics Lajos Zsolt


Zenéjét szerezte: Giuseppe Verdi


SZEREPLŐK:


FRANCESCO FOSCARI, Velence nyolcvanéves dózséja bariton

JACOPO FOSCARI, a fia tenor

LUCREZIA CONTARINI, Jacopo felesége szoprán

JACOPO LOREDANO, a Tízek Tanácsának tagja basszus

BARBARIGO, szenátor, a junta tagja tenor

PISANA, Lucrezia bizalmas barátnője mezzoszoprán

TÖRVÉNYSZOLGA tenor

SZOLGA basszus


a Junta és a Tízek Tanácsának tagjai, Lucrezia társnői, Velence népe, álarcosok, a Messer Grande, Jacopo Foscari két fia, tisztek, porkolábok, gondolások, tengerészek, apródok


Játszódik Velencében, 1457-ben



I. FELVONÁS


1.kép


Terem a velencei Dózse-palotában.


(A teremben félhomály uralkodik, csupán két fáklya világít. A Tízek Tanácsának tagjai gyülekeznek.)


KÓRUS

A mély csend... A rejtély...

A csend és a rejtély uralkodnak körben.

A mély csend... A rejtély...

A csend és a rejtély uralkodnak körben.

A szent állat kardjával óv minket bőszen,

a sorsunkat őrizze mindenhatón!

A mély csend... A rejtély...

A csend és a rejtély volt egykor a dajka,

ki hullámok hátán a bölcsőt ringatta,

míg Velence felnőtt és gyönyörű lány lett.

A csend és a rejtély, kik gondjukra bízva

Királynővé tették e várost, ki így ma

csak általuk nyerte e győzelmes fényt.

A csend és a rejtély a birodalmat óvja,

elűz minden bajt, gondot, veszedelmet sorra,

s mi tiszteljük, féljük mind őket ezért.

A rejtélyes csend...A rejtélyes csend...

A csend és a rejtély... a rejtély... a csend


(Barbarigo és Loredano érkeznek.)


BARBARIGO

Nos, mindenki eljött?


KÓRUS

A létszámunk teljes.


LOREDANO

S a dózse?


KÓRUS

Ne aggódj! A csarnokban bent lesz.

Ma elsőként ő jött és most ott bent vár.

Csak induljunk, hozzunk most igaz és bölcs döntést!

Előttünk a köznéppel nemesember egy lész,

a törvény, mit alkottunk, egyedül szent úr.

A törvény a legszentebb úr!

A törvény a legszentebb úr!

Igazság... A törvény...

A rejtély... a csend...

A rejtélyes csend... A rejtélyes csend...


(Mindnyájan távoznak a tanácsterem felé. Jacopo Foscari érkezik a börtönből a törvényszolgával, két porkoláb fogja közre.)



TÖRVÉNYSZOLGA

Itt várakozz most addig,

amíg a bírák újra hívni fognak!


JACOPO

A napvilágot látom! Újra élek!

Szörnyű a börtön, hol sírba zárt a lélek!


(A törvényszolga a tanácsterembe megy.)


Áldott e könnyű szellő,

mely ártatlan arcomra adja csókját!


(Az erkélyhez lép.)


Itt vagy te, szép Velence, és itt a tenger!

A hullámok császárnője vagy te,

hódolatom néked!

Ha zord volt tán a szíved,

gyermekeid közt mégsincs, ki nálam hívebb.


Rám tört a gyilkos ármány;

száműztek tőled árván,

hű szívem mégis nálad járt

a vágynak, a vágynak gyors, könnyű szárnyán.

Hozzád a szív úgy vándorolt,

mint bájos lányhoz párja,

többé a kínt nem bánta,

elnémult benne a nagy fájdalom.

Eltűnt a fájdalom!

Eltűnt a fájdalom!

Szívem a kínt nem bánta,

elnémult benne a nagy fájdalom.

Elnémult benne a bánat,

eltűnt a fájdalom.


(A törvényszolga visszatér.)


TÖRVÉNYSZOLGA

Jöjj, a bölcs tanács most hívat!

Dönt e perc jövődre nézve.


JACOPO

Kínlódásom atyám ne nézze,

már csak erre, erre kérlek, égi Úr!


TÖRVÉNYSZOLGA

Hogyha lelked tiszta, bízhat.


JACOPO

Csak ne áltass hazug szóval, álnokul!


Mind a gyűlölettől égnek,

egytől-egyig aljas gyilkos!

Vérre szomjas lelkük; itt most

ellenem, ellenem törnek ők.

Ám egy Foscari mégse félhet,

benne meg nem tört a lélek!

Büszke daccal elébük áll,

tiszta lelke, tiszta lelke ád erőt.

Tiszta lelke, tiszta lelke ád erőt.

Ártatlan lelke ád erőt.

Tiszta lelke ád erőt.

Ártatlan lelke ád erőt majd rá!


(Belép a tanácsterembe.)



2.kép


Terem a Foscari-palotában.


(Lucrezia ront be, társnőitől követve, akik megpróbálják feltartóztatni.)


LUCREZIA

Nem! Hagyj bemenni!

Beszélnünk kell most rögtön!

Jó apja volt, míg dózse nem lett!

Ha van benne szív, meghallgat engem!

Én, dózse lánya, s fiának hű párja ne merjek?

Csak tisztaságot kérek, nem kegyelmet!


ASSZONYOK

Állj meg!

Állj meg, hisz így csak baj lehet,

de nem segíthetsz rajta!

Egy asszony árva könnye már

kőszívük meg nem hatja.

A szégyen és a gúnykacaj,

gyalázat úgy a részed...

Isten kegyelmét ha kéred,

Ő majd kegyelmet ád,

Ő biztos kegyelmet ád!


LUCREZIA

Ah! Így van ez! Egyetlen vigaszom

Istenben van, Őt kérem hát!

(letérdel)

Nézz le, Isten, esdve kérem!

Nézz a földi szenvedésre!

Csak te vagy szívem reménye,

vedd le rólam a kínom, a szív bánatát!

(fölkel)

Védd meg ártatlan vádolt férjem!

Szólj le dörgedelmes hangon!

Ah! Szólj le úgy, hogy megriadjon

mind, ki zord szívű, hitvány, galád!


ASSZONYOK

Bízni kell az Úr kegyében,

kérjed és az ég megáld!


LUCREZIA

Ah!

Szólj le úgy, hogy megriadjon

mind, ki zord szívű, hitvány, galád!


ASSZONYOK

Az ég megáld.


LUCREZIA

Ki zord, galád!


ASSZONYOK

Az ég megáld.


LUCREZIA

Ah! Ki hitvány,


galád!

ASSZONYOK

Megáld.


(Pisana lép be, könnyekkel küszködve.)


LUCREZIA

Mondd a döntést! A férjem halála?!

Sorsa vérpad? Az ítélet ez lesz?


PISANA

Újra száműzik őt, Kréta várja!

Így a törvénytanács megkegyelmez!


LUCREZIA

Megkegyelmez?! A sértést tetézi!

Tán a jog meggyalázása jótett?!

Szörnyű már az is, mit eddig vétett!

Megköszönjem, megköszönjem kegyelmük talán?!


Jaj a patriciusnak, ha Isten

mind e vad szenvedést visszaadja,

mert ha a bosszúnak eljő a napja

veszni fognak egy szálig, az ám!

Mert ha a bosszúnak eljön a napja,

ha eljő a napja,

veszni fognak mind egy szálig, az ám!

Oda vesznek egy szálig, egy szálig,

oda vesznek, az ám!

Az ám!


ASSZONYOK

Bízd a döntést a jóságos égre!

Mindig ott áll a jók oldalán.


LUCREZIA

Jaj a patríciusnak, ha Isten

mind e vad szenvedést visszaadja,

mert ha a bosszúnak eljő a napja

veszni fognak egy szálig, az ám!

Mert ha a bosszúnak eljön a napja,

ha eljő a napja,

veszni fognak mind egy szálig, az ám!

Oda vesznek egy szálig, egy szálig,

oda vesznek, az ám!

Az ám!


Elkárhoznak ám! Elkárhoznak ám!

Elvesznek, az ám!

ASSZONYOK

Bízd a döntést a jóságos égre!

Mindig ott áll a jók oldalán.

A jók oldalán.


3. kép


Terem, mint az első képben.


(A Tízek Tanácsa és a Junta tagjai lépnek be.)


I. CSOPORT

Egyre hallgat!


II. CSOPORT

Helyette vall a Sforza-háznak írt levélke.


I. CSOPORT

Büntetésre vár a vétke!


II. CSOPORT

Újra számkivetjük őt.


I. CSOPORT

Kréta várja.


II. CSOPORT

Egymagába’!


EGYÜTT

Mód se nyílhat így a vádra,

hogy Velence nagytanácsa

Szánja tán a bűntevőt.


Csak hadd lássa bárki,

ki vétkes, nem szökhet!

A rang itt nem számít,

mi büntetjük őket.

Az igazság keze

elér bármily messze,

a törvény keze bárhová elér.

A szárnyas oroszlánt

a bűn félve féli.

Ha kardját kinyújtja,

a bűnöst eléri.

Levágja, ki vétett,

ki rossz útra tér.

Csak hadd lássa bárki,

ki vétkes, nem szökhet!

A rang itt nem számít,

mi büntetjük őket.

Az igazság keze

elér bármily messze,

a törvény keze bárhová elér.

Úgy van, bárhová!

Az igazság keze

bárhová elér!


(Mindnyájan el.)



4. kép


A dózse magánlakosztálya.


(Belép a dózse, s karszékébe roskad.)


DÓZSE

Most végre egyedül maradtam!

Ugyan! Egyedül volnék?

Látnak a tízek, bárhová is bújnék.

Bármit is mondok, vagy teszek,

vagy csak gondolok én, tanácsuk tudja.

És a nagy dózse rangja

érző atyai szívem porba sújtja.


Ó, mért is versz még, vén szív,

mint egykor, ifjú korban?

Bár rogynék földre holtan,

s szívem ne verne már,

e szív ne verne már!

Feljajdul lelkem látva,

gyermekem életére törnek!

Könnyezz te szív, ha könnyet

a két szemem már nem talál,

ha könnyet már nem, nem talál!

Te könnyezz hát, ha enyhülésre könnyet

a két szemem, a két szemem már többet nem talál!

Könnyezz te szív! Könnyezz fájó vén szív!


(Belép egy szolga.)


SZOLGA

Foscari úrnő érkezett.


DÓZSE

(Sajnálom őt is!) Jöjjön!

(Gondolj csak arra, dózse vagy, nem apja!)


(Belép Lucrezia Contarini.)


Lépj beljebb, lányom! Sírtál?


LUCREZIA

Ugyan, mit vártál?

Nekem nincs fegyverem,

mely összezúzza ezt a tigrishordát,

melynek neve: a Tízek bölcs Tanácsa.


DÓZSE

Gondold meg, asszony, ki áll előtted!


LUCREZIA

Tudom.


DÓZSE

Az ő személye szent!

Tiszteld a törvényt!


LUCREZIA

Törvénynek tartod hát

bosszút, s az önkényt?!


Bár dózse vagy, ámde jól tudod,

hogy ők mind feletted állnak.

Elnézed tétlen – bárki az –

kit ők halálra szánnak.

Könnyet se ejtesz látván:

már jó fiad lett a zsákmány!

Add vissza, add vissza drága férjemet,

add vissza drága férjemet!

Nem lehetsz, nem lehetsz ennyire szívtelen!


DÓZSE

Átkozol engem, esztelen,

bár szánnod kéne sorsom!

Szenvedek én is, higgy nekem!

Jobb volna, jobb volna tán meghalnom.


LUCREZIA

Add vissza, kérlek...

DÓZSE

Nem lenne drága nékem...


LUCREZIA

...imádott férjemet!

DÓZSE

...pár hátralévő évem,


csak lássam újra szabadon

ártatlan gyermekem,

ártatlan gyermekem.

LUCREZIA

Add vissza énnekem,

add nekem vissza férjemet!


DÓZSE

Nem lenne drága életem,...


LUCREZIA

Add nekem vissza férjem!


DÓZSE

...csak lássam újra szabadon

ártatlan gyermekem!


LUCREZIA

Férjemet, férjemet!

Férjemet add vissza, szívtelen!

DÓZSE

Ártatlan gyermekem!


Ártatlan gyermekem!

Hadd lássam újra szabadon

ártatlan gyermekem!

LUCREZIA

Add nekem, szívtelen!

Add vissza nékem férjemet, férjemet!


Nem lehetsz ennyire szívtelen!

DÓZSE

Ártatlan gyermekem!


LUCREZIA

Ah!

Nem lehetsz szívtelen!

DÓZSE

Ah!

Egyetlen gyermekem!


LUCREZIA

Te gyermekedben kétkedel?

Nem bízol hát meg benne?


DÓZSE

Hogy bízzak? Itt ez írás...

Bűnjel, mi más is lenne...?!


LUCREZIA

Azt bánatában írta,

hogy újra lásson minket.


DÓZSE

Hiába, hogyha vétett.


LUCREZIA

Bárhogy volt is, el ne hagyd!


DÓZSE

Hiába! Nincs módom.


LUCREZIA

Ne hagyd!

Az apja vagy!


DÓZSE

Nincs módom.


LUCREZIA

Szívedre hallgass, mentsd meg őt!


DÓZSE

A sorsa- hidd el - fáj nagyon!


LUCREZIA

Ne büntesd már a szenvedőt!


DÓZSE

Ez nem szigor, nem érted?!


LUCREZIA

Ne bántsák! Kegyelmezz, kérlek!

Ne bántsák! Kegyelmezz, kérlek!


DÓZSE

Kis pont csupán a dózse is,

ha így döntöttek már, hiába, szólni kár!


LUCREZIA

Hogyha a rang neked erre kevés,

jöjj és könyörögj előttük akkor!

Agg korod, hangom, az esdekelés

hátha szánalmat kelt, jöjj tehát!

Ezt az egyetlen kiutat látom,

meg ne tagadd hát vétlen fiadtól!

Ah! Jöjj és atyai szívedet áldom!

Ne légy dózse, ma számítok rád!

Ne légy dózse, ma számítok rád!

Jöjj hát! Jöjj tehát!


DÓZSE

Mit ér neked, hogy dózse vagy,

mit ér a fényes trónod,

ha elveszíted gyermeked,

s megóvni, megóvni nincsen módod?!

Nem bűnös ő, csak áldozat,

ezt én is jól tudom!

Ah! Nyelne már a sírverem,


s ne tépne így a fájdalom!

Csak nyelne már a sírverem,

s ne tépne így, ...

LUCREZIA

Lám, könnyek!

Hát mégis, mégis könnyezel?

Remény ez nékem.


DÓZSE

...Ne tépne így a fájdalom!


LUCREZIA

Lám, könnyek! Nékem új remény,

ha könnyed láthatom.

DÓZSE

Ó, jaj, csak nyelne már a sírverem.


LUCREZIA

Lám, könnyek! Nékem új remény,

ha könnyed láthatom.

DÓZSE

Tovább ne tépne fájdalom!


LUCREZIA

Remény ez nékem,

ha könnyed láthatom,

ha könnyed láthatom.

DÓZSE

Csak nyelne végre,

csak nyelne el a sírverem,

s ne tépne fájdalom!


LUCREZIA

Lám, könnyek! Nékem új remény,

ha könnyed láthatom.

DÓZSE

Ó, jaj, csak nyelne már a sírverem.


LUCREZIA

Lám, könnyek! Nékem új remény,

ha könnyed láthatom.

DÓZSE

Tovább ne tépne fájdalom!


LUCREZIA

Remény ez nékem,

ha könnyed láthatom,

ha könnyed láthatom.

ha könnyed láthatom,

ha könnyed láthatom.

Könnyed, könnyed láthatom!

DÓZSE

Csak nyelne végre,

csak nyelne el a sírverem,

s ne tépne fájdalom!

Ne tépne már a fájdalom!

Ne tépne már fájdalom!

Fájdalom, fájdalom, fájdalom!


II. FELVONÁS


1.kép


Az állami börtön.


(A színpad elején egy, a palotába vezető lépcsősor; Jacopo Foscari egy kőpadon ül.)


JACOPO

Éjjel! Örökös vaksötét a börtön.

A napvilág be nem jut, vastag fal állja útját...

Bár gátat vetne sok lelket gyötrő, veszedelmes képnek!

Át ne juss rajta, kegyetlen, gyászos végzet!

(riadtan felugrik)

Ám, mi az?! Mi szörnyű látvány!

Százszámra nőnek furcsa szellemárnyak!

Megannyi csonk... Nézésük éget!

Vad rémek... mind vészjóslóan állnak!

Rám támad egyik! Ormótlan ember forma.

Mily vérfagyasztó rémkép!

Levágott fejét balkezében fogja...

Elémbe tartja.. egészen ide nyújtva

ráalvadt vérét arcomba söpri róla!

Ismertem egykor! Hisz ő az! Ez Carmagnola!


Engem ne átkozz, kérlek,

hisz nem terhelnek bűnök!

Ki téged halni küldött,

a Tízek gaz Tanácsa volt.

Lásd, sínylődöm én is vétlen,

joggal nincs vád egy szó se,

s bár jó atyám a dózse,

kijutni nem tudok.

Engem ne átkozz! Engem ne átkozz, kérlek!

Távozz! Távozz! Menj hát!

Lásd, sínylődöm én is vétlen,

joggal nincs vád egy szó se,

s bár jó atyám a dózse,

kijutni nem tudok.

Kérlek, távozz! Megdermedt arcodat

nem nézhetem tovább! Ó, jaj!

Nem nézhetem tovább, nem bírom már!


(Önkívületben összeesik. Belép Lucrezia.)

LUCREZIA

Ó, drága férjem! Mit látok?!

Ó, jaj nekem, ti átkozott pribékek!

Miféle rémes tréfa? Elhoztak engem,

hogy férjem halva lássam!

Én drága férjem!

(Kitapintja a szívverését.)

Ver szíve még!

Az arcán verejték... Jöjj hát szívemre párom,

itt nyugtot lelhetsz majd!


JACOPO

Ne menj!


LUCREZIA

Mi baj?


JACOPO

Ne menj el! Várj még, te rémkép!


LUCREZIA

Én jöttem...


JACOPO

Mit akarsz? Megölni?


LUCREZIA

Már meg sem ismered feleséged?


JACOPO

Más a bűnös.

(Lucrezia magához szorítja)

Ah! Te vagy? Te vagy hát,


ki forrón átölel!

LUCREZIA

A szíved új erőre lel.


JACOPO

De jó így!

Szóval csak álom... egy rettenetes álom,

avagy kész van a vérpad?

Halálom előtt búcsúzni jöttél?


LUCREZIA

(Sírva)

Nem.


JACOPO

Két fiam hol van? És atyám?

Vagy talán addig visszatartják őket,

míg csak rám nem terítik szemfedőmet.


LUCREZIA

Nem, nem, nem!

Nem, meg nem halsz; az aljasok

kitudva, kitudva, mit nem várnál,

kegyelmet adnak álnokul,

mi rosszabb tán a halálnál.

Amitől titkon féltél:

ott, hol számkivetve éltél,

ott kell majd laknod,

s mi szenvedünk, mi szenvedünk,

azt várva, azt várva, jön-e hír.


JACOPO

Jól mondod párom, a száműzés,

az rosszabb, mint a vérpad.


LUCREZIA

Amitől titkon féltél...


JACOPO

Rákényszerítve egy életre,

a párod, s a gyermeked, hogy elhagyd.


LUCREZIA

...hol számkivetve éltél...


JACOPO

Töröld le mégis könnyed,...


LUCREZIA

...Hol számkivetve éltél,...


JACOPO

...úgy lesz majd válni könnyebb!


LUCREZIA

..te ott laksz majd és mi szenvedünk, ...


JACOPO

Megsokszorozza bánatom,

ha látni kell, ha látni kell, hogy sírsz.

LUCREZIA

..te ott laksz majd és mi itt szenvedünk,

azt várva jön-e rólad hír.


Itt, tőled távol mi szenvedünk,..


JACOPO

Ha látnom kell azt, hogy sírsz.

LUCREZIA

...azt várva, hogy jön-e rólad hír.


JACOPO

Megsokszorozza bánatom...

Azt várjuk, jön-e rólad hír.


Azt várjuk, hogy jön rólad bármi hír.

JACOPO

...ha látnom kell, ha látnom kell, hogy sírsz.


LUCREZIA

Rólad hír! Bármi hír!

JACOPO

Mért sírsz? Mért sírsz?


LUCREZIA

Mi várjuk, jön-e hír.

Mi várjuk, hogy jön-e már rólad hír.

JACOPO

Úgy fáj nekem, hogy sírsz.

Úgy fáj nekem látni azt, hogy te sírsz.


(A falakon túlról énekszó hallatszik.)


GONDOLÁSOK

Csupa fény a tenger árja,

vízre hát a gondolát!


JACOPO

Furcsa hangok...


LUCREZIA

A gondolások,


kiket éjjel és a nappal

már a gondolán talál.

GONDOLÁSOK

Aki bátor, vízre száll ma,

mert ma győz a gondolád!


Repülj, repülj, sebesen szállj!

Repülj, repülj, sebesen szállj!

Sebesen szállj!


JACOPO

Ott a jókedv... itt halál.

Verje átok azt, ki elszakít

az otthonomtól engem!

Rút gyalázat és a szégyen

önfejére visszaszáll.

Ah!

Az éltető reménység

ne hagyja el ezt a szívet!

A sorsomat tevéled,

ha kell, hogyha kell, megosztom én.

Szerelmes párom mellett

nem oly kínzó a bánat.

Ha elveszik hazámat,

a párom szíve még enyém!


LUCREZIA

Az éltető reménység

ne hagyja el ezt a szívet!

A sorsomat tevéled,

ha kell, hogyha kell, megosztom én.


JACOPO

Úgy lesz!


LUCREZIA

Szerelmes párom mellett

nem oly kínzó a bánat.

Ha elveszik hazámat,

a párom szíve még enyém!

GONDOLÁSOK

Csónakodban állva szállj

sebesen át a lagúnán!


LUCREZIA, JACOPO

Még enyém!

GONDOLÁSOK

Csónakodban állva szállj

sebesen át a lagúnán!


LUCREZIA, JACOPO

Ah!

Az éltető reménység

ne hagyja el ezt a szívet!

A sorsomat tevéled,

ha kell, hogyha kell, megosztom én.

Szerelmes párom mellett

nem oly kínzó a bánat.

Ha elveszik hazámat,

a párom szíve még enyém!

Hű szíved lesz majd enyém!

Hű szíved lesz majd enyém!

Hű szíved lesz majd enyém!

Szíved, szíved!

Szerelmes párom, szíved lesz majd enyém!


(A dózse lép be a börtönbe hosszú, fekete köpenyben. Egy szolga jár előtte fáklyával. Miután a fáklyát a falra helyezte, távozik.)

LUCREZIA

Atyád az!

JACOPO

Atyám az!


DÓZSE

Jó fiam! Lányom!


JACOPO

Te itt?


LUCREZIA

Te itt?


DÓZSE

Eljöttem.

Ó, jöjj, fiam, ölelj meg engem!


LUCREZIA, JACOPO

Ó, égi boldogság!


DÓZSE

Lásd most atyádat bennem,

ne a vádló arcú bírót!

Bár tudnád, mily nagy kín volt

oly zordan néznem rád!


JACOPO

Nem gyűlölsz?


DÓZSE

Nem!


JACOPO

Boldog óra!

Ezt, kérlek, mondd el újra!


DÓZSE

Szívből szeretlek gyermekem,

hisz dózse kívül voltam!


JACOPO

Szívemre édes gyógyulás

szállott e néhány szóban.


DÓZSE

Ó, gyermekim a szívetek

ma végre keblemen dobog!

Ó, gyermekim a szívetek

ma végre keblemen dobog!

Gyermekim érzem jól a szívetek

a keblemen dobog!

Gyermekim érzem jól a szívetek

a keblemen dobog!

Itt dobog! Itt dobog!

Szívetek keblemen dobog!

LUCREZIA, JACOPO

Reményt, reményt ad itt talán e perc,

leszünk mi boldogok!

Ah! Együtt újra, együtt újra,

újra boldogok!

Lehetünk újra együtt, újra együtt,

újra boldogok!

Boldogok! Boldogok!

Lehetünk újra boldogok!


JACOPO

Ha átölelsz, a bánat

nem oly nagy, megenyhül e szívben.

Te hű fiadat megáldjad,

az újra erőt ad ma hinnem!

A száműzöttek sorsa

így könnyebb lesz nekem.

Ah! Az végre vigasz volna

ártatlan gyermekednek!

Kebled vigasz legyen!


DÓZSE

Fáradt keblemre téged

immár utolszor foglak.

De jő a végítélet,

s a bűnért – ne félj – lakolni fognak!

Kit sújt a földön sorsa,...


JACOPO

Ölelj meg!


DÓZSE

...azt várja, azt várja majd a menny.

Ah!


Szent égi bíránk trónja

mellet te ott állsz,...

JACOPO

Az végre vigasz volna,

az vigasz volna…


DÓZSE

... te ott állsz majd velem.


JACOPO

… nekem.


LUCREZIA

De mind e durva szenvedésre

Isten bosszút ád!


JACOPO

Nekem.

DÓZSE

Velem.


LUCREZIA.

De bosszút ád!


JACOPO

Nekem.

DÓZSE

Velem.


LUCREZIA.

De bosszút ád!


JACOPO

Vigaszt találjon!

DÓZSE

Ott fogsz majd állni.


LUCREZIA

Isten bosszút ád!


JACOPO

Igen!

DÓZSE

Velem.


LUCREZIA

Ha felszakad a hét pecsét,

ha szólnak a harsonák.

JACOPO

Vigaszt találjon benned,

neki vigasz legyen!

DÓZSE

Szent égi bíránknak

trónja előtt ott állsz...


LUCREZIA

A harsonák, a harsonák!

JACOPO

Neki vigasz legyen!

DÓZSE

Ott állsz te majd velem!


LUCREZIA

Szólnak a harsonák!


DÓZSE

Trónjához állsz majd.


LUCREZIA

Majd ottan áll...


JACOPO

Hadd lelje vigaszát a kebleden!

DÓZSE

Égi bíránk elébe állunk.


LUCREZIA

Majd ottan áll

a rossz a jóval hosszú sorban

és az Úr dönt, igen!

Az Úr ítéli meg, milyen.

JACOPO

Benned, benned!

Benned, benned, benned!

DÓZSE

Trónjához állsz velem!

Velem, velem, velem, velem!


LUCREZIA

Igen!

Sorsod megosztod vélem,

követlek én, az életem tiéd!

JACOPO

Ártatlan gyermeked vigaszát

meglelje kebleden!

DÓZSE

Velem majd Isten áldott

trónjához fogsz te állni fiam, velem.


LUCREZIA

Tiéd. Tiéd. Tiéd.

JACOPO

Benned, benned, benned

DÓZSE

Velem, velem, velem.


LUCREZIA

Csak tiéd!

Sorsod osztod vélem,

osztod velem.

JACOPO

Benned lelje vigaszát!

Benned, a kebleden.

DÓZSE

Ott fogsz te majd állni velem.

Ott állsz velem.


(Sírva összeölelkeznek, majd a dózse menni készül.)


DÓZSE

Ég áldjon!


LUCREZIA, JACOPO

Elmégy?


DÓZSE

Kell mennem.


JACOPO

E kínban itt hagysz engem?


LUCREZIA

Apósom!


JACOPO

Ne menj el!

Látlak-e még?


DÓZSE

Már csak egyszer.

Ám dózse leszek ott...


LUCREZIA, JACOPO

Hogy bírod?


DÓZSE

Fájni fog.

Közel az óra. Óvjon Isten!


JACOPO

Jaj, nincs, ki engem óvni tudna!


(Belép Loredano. A törvényszolga és négy porkoláb követi fáklyával.)


LOREDANO

Nincsen.


LUCREZIA

Hogy, te?!


JACOPO

Nagy ég!


DÓZSE

Loredano!


LUCREZIA

A gúnyos bosszúálló!


LOREDANO

(Jacopohoz, ridegen.)

Velence nagytanácsa

rád vár, akár a bárka,

mely téged elvisz innen.

Jer hát!


LUCREZIA

De én is...!


LOREDANO

Ezt tiltja ítéletünk tenéked.


DÓZSE

Rád vall e hír, semmi kétség.


LOREDANO

Bölcsebb, ha hallgatsz, vénség!

(az őrökhöz)

Fogjátok és vigyétek!


LUCREZIA, JACOPO

Kérlek, még egy búcsúcsókra!


DÓZSE

(átöleli őket)

Jertek!


LOREDANO

Ütött az óra!


LUCREZIA, JACOPO

Ah!

(Loredanohoz)

Várj, te galád, a halál-noha várat-

eljő érted is egyszer, megéred,

s bár nagy a kín, ami itt belül éget,

százszor nagyobb lesz akkor tiéd!


Ott tör reád majd az önvád, a bánat,

elkárhozol majd e gaztettedért!

DÓZSE

Látom, rettentő gyűlölség támad!

Már e szitkoknak vessetek véget!


LUCREZIA, JACOPO

Isten verjen meg téged,

Isten verjen akkor téged ezért!

Isten verjen bűnös lélek akkor téged!

DÓZSE

Él a bölcs, igazságos, igazságos ítélet.

Atyád csak voltam, csak voltam,

most a dózse beszél.

LOREDANO

Bennem a vad öröm most elárad,

hisz téged a dózse, a dózse se védhet.


LUCREZIA, JACOPO

Holtod napján Isten megver,

sújtson téged ezért!

Sújtson gaztettedért!

DÓZSE

Atyád voltam, atyád voltam,

már csak voltam, a dózse beszél.

Most a dózse, a dózse beszél, úgy nézz!

LOREDANO

Itt a véged! Boldog óra! Örömet érzek.

Üt az óra, mely rátok, mely rátok a vég, a vég!


DÓZSE, LOREDANO

Mert a törvény mindenkor az igazak pártjára áll,

sose téved, mert az egy Isten sugallja ítéletét!


LUCREZIA, JACOPO

Ah!

Várj, te galád, a halál – noha várat–

eljő érted is egyszer, megéred,

s bár nagy a kín, ami itt belül éget,

százszor nagyobb lesz akkor tiéd!


Ott tör reád majd az önvád, a bánat,

elkárhozol majd e gaztettedért!

DÓZSE

Látom, a gyűlölet újra elárad.

Szitkozódásnak vess végre véget!

Megvan a bölcsszavú, józan ítélet;

atyád csak voltam, a dózséd beszél.

Látom, rettentő gyűlölség támad!

Már e szitkoknak vessetek véget!


LUCREZIA, JACOPO

Isten verjen meg téged,

Isten verjen akkor téged ezért!

Isten verjen bűnös lélek akkor téged!

DÓZSE

Él a bölcs, igazságos, igazságos ítélet.

Atyád csak voltam, csak voltam,

most a dózse beszél.

LOREDANO

Bennem a vad öröm most elárad,

hisz téged a dózse, a dózse se védhet.


LUCREZIA, JACOPO

Holtod napján Isten megver,

sújtson téged ezért!


LUCREZIA

Majd e gaztettedért!

JACOPO

Majd az Isten megver ezért!

Megver!!

DÓZSE

Atyád voltam, atyád voltam,

már csak voltam, a dózse beszél.

Most a dózse, a dózse beszél, úgy nézz!

LOREDANO

Itt a véged! Boldog óra! Örömet érzek.

Üt az óra, mely rátok, mely rátok a vég, a vég!


DÓZSE, LOREDANO

Mert a törvény nem tévedett még, nem még!


LUCREZIA, JACOPO

E gaztettedért!

DÓZSE, LOREDANO

Mert a törvény nem tévedett még, nem még!


LUCREZIA, JACOPO

E gaztettedért!

Megver, megver, megver, megver!

DÓZSE, LOREDANO

Ítélt, ítélt, ítélt, ítélt!

Minden ártatlan embert a törvényünk véd!


Így véd!

LUCREZIA, JACOPO

Megver!


(Jacopot elkísérik a porkolábok, Loredano követi őket, majd a dózse is utánuk megy, Lucreziára támaszkodva.)


2.kép


A Tízek Tanácsának terme.


(A tanácsurak, s a Junta tagjai gyülekeznek, köztük van Barbarigo is.)

I. CSOPORT

Tovább ne várjunk!


II. CSOPORT

Nincs több idő. A bosszú egyre sürget.


I. CSOPORT

Kísérti őt az áldozat,

bevégzi majd a művet.


EGYÜTT

Vesszen a gyilkos Foscari!

Donatót halálba küldte,

Sforzák javára kémkedett;

ha vétett, lakoljon érte!


Ki nem szabadul a vétkes.

Ha vét, betelik a sorsa.

A szent igazságszolgáltatás

nem engedi szökni soha.

Ha felfedezi a vétket,

lesújt a jogos ítélet.

Példa legyen a sora,

hisz a törvény szava szent, az szent!

A törvény lesújtja azt, ki vétkezett.

A törvény lesújtja azt, ki vétkezett.

A törvény lesújtja.

Ki nem szabadul a vétkes.

Ha vét, betelik a sorsa.

A szent igazságszolgáltatás

nem engedi szökni soha.

Ha felfedezi a vétket,

lesújt a jogos ítélet.

Példa legyen a sora,

hisz a törvény szava szent, az szent!

Példának áll a nép elé, a büntetése ez.

A sorsa példa lesz.

A sorsa, a sorsa a példa.


(Belép a dózse, mögötte Loredano, a törvényszolga, porkolábok, apródok. Először a dózse ül trónusára, majd a többiek is helyetfoglalnak.)


DÓZSE

Mint az állam nagytanácsa hívattak engem.

Még nem tudom mi céllal ültek ma össze,

hogy fiamat, vagy engem tesz ez ma tönkre,

ám akaratuk törvény, ítélkezésük szentség;

tiszteletben is tartom rangomhoz híven.

Legyen dózse a külsőm, s szülőé a szívem!


SZENÁTOROK

Így a bölcs ez. A bűnös jön éppen.


DÓZSE

Ó, nagy ég, adj erőt nékem!


(Bekísérik Jacopot. Loredano írást ad át a törvényszolgának, aki továbbadja Jacoponak.)


LOREDANO

Íme itt a bölcs ítélet:

megkegyelmezünk tenéked,

életed megtarthatod.


JACOPO

(visszaadva az írást)

Hogyha számkivettek engem, meghalok.

És te nem szólsz egyetlen szót sem

fiad sorsa érdekében?

Ó, kegyelmezz! Ha te kéred,

nincs, ki megtagadja tőled!

Kérjed őket! Kérjed őket!

Nem terhel vétek,

erre esküszöm tinéktek.


SZENÁTOROK

Jelszavunk: Jog és igazság!

Nem tanyázhat itt a gazság!


DÓZSE

(Fölemelkedik a trónusáról, mindenki követi példáját.)

Itt a bölcs Tanács határoz,

rajta, békés szívvel távozz!


JACOPO

Látjuk egymást még? Igen?


DÓZSE

Tán a mennyben, de itt sosem...


JACOPO

Érzem, így elér halálom!


LOREDANO

(A porkolábok felé.)

Rögtön útra készen álljon!


(Lucrezia jelenik meg két fiával, Pisana és társnői követik.)


LUCREZIA

Nem! Ti latrok!

JACOPO

Gyermekim!

DÓZSE,LOREDANO, SZENÁTOROK

(Balga asszony, mért van itt?!)


LUCREZIA

Állj! Ti latrok!

JACOPO

Gyermekim!

DÓZSE

Balga asszony!


LUCREZIA

Hát itt vagytok! Itt vagytok!

Itt vagytok! Itt vagytok!

DÓZSE, LOREDANO, SZENÁTOROK

Hogy merészeled, te nő?!

Így betörni, vakmerő!


JACOPO

Itt vagytok én gyermekeim!

(Két síró gyermekével a dózse elé veti magát.)

Nézd itt e drága könnyeket;

ártatlan arcra hullnak!

Nézz rám, elődbe térdelek!

Tekints le ránk, nagy úr vagy!

Hozzád kiáltok, jó apám,

ó, légy kegyes! Ó, szánd fiad!


LUCREZIA

(A tanácsurakhoz)

Bár volna kőből a szívetek,

lágyulna könnyükre mégis!

Egy sorban hallgatnak köztetek

szülő és szerelmes férj is!


JACOPO

Ó, kérlek!


LUCREZIA

Szánjátok itt e könnyeket!

Adjátok vissza hát

a férjet és a jó apát!

JACOPO

Szánd azt, ki így kiált!

BARBARIGO

Nem szánod, látva könnyüket?

Nincs szíved, Loredano?


LOREDANO

(Barbarigohoz)

Te nem tudod, e könnyeket...

SZENÁTOROK

Ne szórd tovább a könnyeket!


LUCREZIA

Szánjátok végre hát!

PISANA, NŐK

Nézzétek itt e könnyeket!

JACOPO

Te szánd, ki így kiált!

BARBARIGO

E védtelen...

DÓZSE

Le kell ma győznöm...


LOREDANO

...szívem mi rég kívánta!

SZENÁTOROK

Való a vád, a bűntett.


LUCREZIA

Szánjátok végre hát!

PISANA, NŐK

Szánjátok végre őket!

JACOPO

Te szánd, ki így kiált!

BARBARIGO

...két gyermeket,...

DÓZSE

...a könnyeket!


LOREDANO

Ma győz a kéjes gyűlölet!

SZENÁTOROK

A sorsa át nem írható.


LUCREZIA

Szánjátok végre hát...

PISANA, NŐK

Irgalmatokra számítunk.

JACOPO

Te szánd, ki így kiált!

BARBARIGO

...e két szegény kisgyermeket...

DÓZSE

Bú meg ne lásson rajtam!

LOREDANO

A bosszú porba rántja!

SZENÁTOROK

A bölcs tanács, ha büntet.


LUCREZIA

...őt magát! Szánd tehát,

ah, megszánd hát itt e férjet és a jó atyát!

PISANA, NŐK

Ne bántsatok szenvedőket!

JACOPO

Kér a gyermek és kiált!

Ah, jó apám szánd meg azt, ki így kiált!

BARBARIGO

...ne érje bántalom!

DÓZSE

Le kell ma győznöm a könnyeim!

Bú nem lehet ma rajtam!

LOREDANO

Itt sír a büszke Foscari,

s bár mind koholt a vád...

SZENÁTOROK

Rossz példa az, ha elnyered

a bűn bocsánatát.

PISANA

Ne kínozd a szenvedőt!


LUCREZIA

Egy sorban ülnek köztetek...

JACOPO

Nézz rám, elődbe térdelek!

DÓZSE

Kínom ne lássa senki sem!

PISANA, NŐK

Ne vonja meg tanácsotok...

BARBARIGO

E két kis árva nyerje el...

DÓZSE

Egy szót se szólhat ajkam

LOREDANO, SZENÁTOROK

Soha!


LUCREZIA

Szülők, szerelmes férjek!

JACOPO

Nézz hát le ránk, nagy úr vagy!

DÓZSE

Egy szót se szólhat ajkam!

PISANA, NŐK

...a bűn bocsánatát!

BARBARIGO

...szíved bocsánatát.

LUCREZIA

Szánjátok itt e könnyeket!

Adjátok párjának vissza hát...

JACOPO

Hozzád kiáltok jó atyám,

hogy légy kegyes, a gyermeked

nagy kínjában szánd!

DÓZSE

Gúny tárgya lenne a bánatom

és a káröröm csak árt.

LOREDANO

Ne várd, s ne várja ő

e szív bocsánatát!

SZENÁTOROK

Rossz példa az, ha elnyered

a bűn bocsánatát!

PISANA, NŐK

A bűn bocsánatát!

BARBARIGO

A szíved, szíved bocsánatát!


LUCREZIA

...a férjet és a jó atyát!

JACOPO

Nézz rám, elődbe térdelek!

DÓZSE

Kínom ne lássa senki sem!

PISANA, NŐK

Ne vonja meg Tanácsotok...

BARBARIGO

E két kis árva nyerje el...

LOREDANO, SZENÁTOROK

Soha!


LUCREZIA

Ha földi lények vagytok,...

JACOPO

Nézz hát le ránk, nagy úr vagy!

DÓZSE

Egy szót se szólhat ajkam!

PISANA, NŐK

...a bűn bocsánatát!

BARBARIGO

...szíved bocsánatát!

LOREDANO

Ne várd, s ne várja ő

e szív bocsánatát!

SZENÁTOROK

Rossz példa az, ha elnyered

a bűn bocsánatát.


LUCREZIA

...szánjátok itt e könnyeket!

Adjátok párjának férjét vissza hát!

JACOPO

Hozzád kiáltok, jó atyám,

hogy légy kegyes, a gyermeket

nagy kínja közt megszánd!

DÓZSE

Gúny tárgya lenne a bánatom,

és a káröröm csak árt, az csak árt.

PISANA, NŐK

A bűn bocsánatát, a bűn bocsánatát!

BARBARIGO

A szíved, szíved bocsánatát!


LOREDANO

Rajta! A gálya várja már!

Induljon útra menten!


LUCREZIA

A száműzetésbe hadd vigyen

a két fiammal engem!


JACOPO

Igen!


LOREDANO

Kísérni nem szabad.

Ítéletünk marad.


(Kiragadja Jacopo karjaiból a két gyermeket és átadja őket a porkoláboknak.)


JACOPO

(A dózséhoz)

Te légy, ha innen elmegyek,

a két fiamnak apja!

Óvd mindig őket!


DÓZSE

Istenem!


JACOPO

Látod, magamra hagyva...

könnymosta, messzi föld ölén

oly gyorsan meghalok!


LUCREZIA

Ó, drága férjem szánom én:

a halál, a halál, a vég, mi várja ott!

PISANA

Ó jaj, szegény, de szánom én!

A halál, a halál, a vég, mi várja ott!

JACOPO

A könnytől ázott föld ölén

már gyorsan, oly gyorsan meghalok!

BARBARIGO

Ó jaj, szegény, de szánom én!

A végzet várja ott!

DÓZSE

Ó jaj, ha elmegy ő, szegény,

halála várja ott!

NŐK

Ó jaj, szegény, de szánom én!

A végzet az, mi várja ott!

LOREDANO, SZENÁTOROK

Nem változtat a végzetén,

a szó kimondatott!


LUCREZIA, DÓZSE, NŐK

Halál az ott! Halál az ott!

JACOPO

Ott meghalok. Ott meghalok.

PISANA, BARBARIGO

Halála várja ott! Halál az ott!

LOREDANO, SZENÁTOROK

A szó kimondatott, a szó kimondatott! Halott.

A szó kimondatott! Halott.

A szó kimondatott! Halott!


(A porkolábok elvezetik Jacopot; Lucrezia ájultan hull társnői karjaiba.)


III. FELVONÁS


1.kép


A régi Szent Márk tér.


(A vízen gondolák úsznak fel-alá. Alkonyodik.

A színpad lassanként benépesedik álarcosokkal, ünneplő tömeggel. Általános vidámság uralkodik.)


KÓRUS

Rajta hát, indulás, vár a verseny!

Sok vidám maskarás hangja száll.

Köztük itt bánatos nincsen egy sem,

mindenütt jó kedély, áll a bál.

Lám, a víz tükre megkétszerezte,

forrón süt ránk a jó napsugár!

Holdfény hull majd le rád szép Velence,

ám a tánc hajnalig meg nem áll!

Rajta hát, indulás, vár a verseny!

Sok vidám maskarás hangja száll.

Köztük itt bánatos nincsen egy sem,

mindenütt jó kedély, áll a bál.

Sok vidám maskarás hangja száll, áll a bál.

Tart a tánc, áll a bál.

Hajnalig tart a tánc, áll a bál.

Sok vidám maskarás hangja száll,

tart a tánc, áll a bál!


(Barbarigo és Loredano Tűnnek fel a tömegben, amszkot viselnek.)


BARBARIGO

Ó, nézd, a nép hogy vígad!


LOREDANO

Hisz nékik mindegy,

hogy Foscari, vagy Malipiero dózse.


KÓRUS

Rajta hát, indulás, vár a verseny!

Sok vidám maskarás hangja száll.


LOREDANO

Barátim, mért is várnánk?

A gondolák mind készek. A régi dallal

vegye hát rögtön kezdetét az ünnep.


KÓRUS

Jól beszéltél.

Daloljuk a régi nótát!


(Mind a partra sietnek, ahol zsebkendőiket lengetve üdvözlik a gondolásokat.)


Csupa fény a tenger árja,

íme, néked int a távol.

Vízre száll ma az, ki bátor,

még ma győz a gondolád.

Nézd, a lány a parton állva

csakis érted félve reszket!

Szerezz néki boldog percet,

küzdjön érte gondolád!

Szelje hát a könnyű csónak

át a lagúnákat sorra!

Nincs, ki nálad gyorsabb volna,

még ma győz a gondolád!

Rajat, bátran higgy a szónak:

fényes lesz a verseny díja!

Szíved hölgye téged hív ma,

hogyha győz a gondolád!

Szelje hát a könnyű csónak

át a lagúnákat sorra!

Nincs, ki nálad gyorsabb volna,

még ma győz a gondolád!

Rajta, bátran higgy a szónak:

fényes lesz a verseny díja!

Szíved hölgye téged hív ma,

hogyha győz a gondolád!

Repülj, repülj! Sebesen szállj!

Repülj, repülj! Sebesen szállj!

Sebesen szállj!


(Két harsonás jön a Dózse-palotából, a Messer Grande követi őket. A harsonák hangjára szétszéled a tömeg, de még a gondolák is eltűnnek a csatornáról, ahol feltűnik egy Szent Márk lobogóját viselő gálya.)


Bajt jeleznek itt e hangok!

Elkerülni jobb a vészt!


BARBARIGO

Semmi baj, hová rohantok?!


LOREDANO

Gyáva rongy a híres nép.


(A gályáról partra száll a gályaparancsnok; a Messer Grande írást nyújt át neki. Jacopo jön lassan a Dózse-palotából, porkolábok között, Lucrezia követi őt társnőivel.)


JACOPO

Bús lett a sorsod, csakis énmiattam.

Özvegy vagy máris, hiába él a férjed!

Ég áldjon! A széles tenger

közébünk áll ma még... mindörökre!

A tenger árja, a mérhetetlen mélység

zárjon ma hullámsírba engem!


LUCREZIA

Hallgass! Halálra kínzol!


JACOPO

Jobb lenne nékem pihenni ott lenn!

Irgalmasabb a tenger, mint itt sok ember.

Ha most magába nyelne, mindenkinek jobb lenne.

Habja elfedne lágyan...

Bennük szűnne a gyűlölet,

s betelne vágyam.


LUCREZIA

Ha elmégy, családod nem éltet?


JACOPO

Hazátlan élni? Halál az, többé nem élet.


Te óvjad majd az aggot,

hisz ő is bajba juthat,

s neveljed két fiunkat,

mint együtt neveltük volna, úgy!

Ha kérdeznének rólam,

mondd meg, hogy nem voltam vétkes!

Elűztek... És, hogy szép lesz,

majd, ha ott fenn egyszer találkozunk


LUCREZIA

Engedj meghalni, Istenem!

Ne várass tovább halálra!


JACOPO

Légy Contarinik, s a Foscarik

méltó utódja és párja!

Könnyezni téged ne lássanak,

ne érjen a gúny!

Ne érjen gúny soha!


LOREDANO

(Parancsolón, a Messer Grandénak.)

Messere, mért nem indítod?

Túl sokat vártak így is.


JACOPO

Ki vagy?!


LUCREZIA

Ki vagy?!


LOREDANO

Azt láthatod...

(Egy pillanatra leemeli maszkját.)


JACOPO

Nagy ég! Te űzöl itt is!

A sors kegyetlen démona,...


LUCREZIA, JACOPO

... ki életünkre tört!


JACOPO

Én áldott jó családom,

ma végleg el kell válnunk.

Csak Istennél találunk

mi majd vigasztalást.


LUCREZIA

De mindig arra gondolj,

hogy itthon várnak téged!

PISANA, BARBARIGO, KÓRUS

Elönt a bú, a részvét.

Ki rejtené a könnyet?

LOREDANO

(Elérkezett ma végre

az édes bosszú napja!)


LUCREZIA

Azért tovább kell élned,

hogy minket újra láss.

PISANA, BARBARIGO, KÓRUS

Talán a búcsú könnyebb,

ha látsz, vígaszt találsz.

JACOPO

Csak Istennél találunk

csupán vigasztalást!

LOREDANO

(Zokogj, te senki fattya,

ne lelj vigasztalást!)


JACOPO

Csak Istennél találunk

mi majd vigasztalásra!


LUCREZIA

Hogy láthass majd minket újra,

hogy majd újra láss! Ah!

PISANA, BARBARIGO, KÓRUS

Tán a búcsú így könnyebb,

ha minket érted sírni látsz.

JACOPO

Csak Istennél találunk

mi majd, mi majd vigasztalást.

LOREDANO

(Sírj hát, te senki fattya!

Zokogj, te senki fattya!)


JACOPO

Ég áldjon párom!

LUCREZIA

Ég áldjon!

PISANA, BARBARIGO, KÓRUS

Vigaszt találsz.

LOREDANO

(Te semmifajta!)


(A gályaparancsnok és a porkolábok felkísérik Jacopot a gályára; Lucrezia Pisana karjaiba borul. Loredano a palota felé távozik, Barbarigo a másik irányba. A tömeg eloszlik.)


2.kép


Ismét a dózse magánlakosztálya.


(A dózse lép be kétségbeesetten.)



DÓZSE

Elment a gyermek... Ártatlan volt, de elment!

S hogy őt megmentsem, meg se próbáltam szólni!

Három fiam volt, akik elhaltak ifjan...

s én vénen végignéztem azt,

hogy őt is – egyetlen élőt – tőlem messze űzik.

(Leteszi fövegét.)

Ó, bár meghaltam volna mielőtt még e súlyos csapást

rám mérte Isten!

Ó, bár halálos ágyam oldalán

köröttem állna, köröttem állna mind a négy fiam!

Ám nem fog egy sem... s ha üt majd végső órám,

magamban kell meghalnom elhagyva, árván.


(Barbarigo jön sietve, kezében írást tart.)


Barbarigo, mi történt?


BARBARIGO

Erizzo haldokolva, levélben közölte:

Ő a gyilkos, Donatot megölte.

Nem volt társa, a többi vádlott vétlen!


DÓZSE

Így meghalni az ég mégse hagyna!

Végül édes fiam visszaadja!


(Belép Lucrezia; a fájdalomtól szinte magán kívül van.)


LUCREZIA

Ah! Nem adja! Dózse, nincs már fiad!

Épp csak elment a gálya, s meghalt.


DÓZSE

És az Isten még hagyta, hogy várjam!

Vége immár... Nincs több gyermekem.

(A karszékbe rogy.)


LUCREZIA

Halni küldték súlyos váddal...

Verje őket családom átka!

Már a mennyben nincs, ki bántja.

Majd e kínra ott talál vigasztalást.

Ám egy Foscari, ha meghal,

bosszulatlanul nem nyughat.

Érte annyi vér kihull majd,

mint amennyi könnye folyt!

Érte annyi vér kihull majd,

amennyi könnye folyt!

Meglásd! Annyi vér kihull,

mint könnye folyt!

Meglásd! Annyi vér kihull,

mint könny el folyt!

Hulljon érte annyi vér,

mint amennyi könnye folyt!

Hadd folyjon vér!


(Lucrezia elsiet. Belép a szolga.)



SZOLGA

Uram, várnak reád a tízek.


DÓZSE

A Tízek?

(Mit akarhatnak még?)

Küldd hát be őket!


(A szolga távozik.)


(Újabb tervet találtak,

mi rám megint gyalázat...?)


(Barbarigo, A Tízek Tanácsa és a Junta érkezik. Meghajolnak a dózse előtt és körbeveszik.)


DÓZSE

Ismertesse a célját nemes és bölcs Tanács!

A dózse hallja.

(Fejére helyezi a dózseföveget.)


LOREDANO

Összegyűlt a szenátus és tanácsunk,

hogy döntést hozzon: merthogy agg már a dózse,

súlyos gyász is érte,

minden bizonnyal pihenésre szorul.

Elismerve a sok letöltött évet,

mától esküd alól feloldunk téged.


DÓZSE

Jól értem?! Ez annyit jelent...


LOREDANO

Azért van itt a Tanács,

hogy neki visszaadd a dózse-gyűrűt,...


DÓZSE

(Indulatosan felemelkedik.)

Ezt nem vehetik el, míg meg nem haltam!

Harminc esztendő eltelt,

hogy én vagyok dózse.

Kétszer kértem váltást e posztra,

egyszer sem hagytak menni.

De sőt! Esküm adtam arra,

mint dózse ér halálom,

s merthogy jó Foscari vagyok,

az esküt állom!


BARBARIGO, LOREDANO, KÓRUS

Mondj le önként, tovább már ne bőszíts,

mert van eszköz, mi rákényszerít!

Mondj le! Mondj le!


DÓZSE

Íme, ez; hát, ez a kegyetlen hála!

Itt a bérem,... ezzel fizettek engem!

Itt a hűség és a küzdelmek ára,

bármi volt is, mit államunk javára tettem!

Drága gyermek, ki semmit se vétett;

durva kézzel ragadtátok messze!

S készen álltok, hogy azt elvegyétek

– büszke rangom – mi most még, mi most még enyém!


BARBARIGO, LOREDANO, KÓRUS

Jobb, ha otthon vigasztal családod!


DÓZSE

Nincsen otthon!


BARBARIGO, LOREDANO, KÓRUS

Kár a szó, jobb, ha békén belátod!


DÓZSE

Senki nem vár! A gyermekem kérem!

Ő is meghalt... Ki várna?!


BARBARIGO, LOREDANO, KÓRUS

Lásd be már!


DÓZSE

Ó, Fiam adjátok vissza! Csak ő kell!

A gyermekem adjátok vissza, én kedves fiam!


BARBARIGO, LOREDANO, KÓRUS

Mondj le végre!


DÓZSE

Már csak ő kell, a fiamat kérem én!


BARBARIGO, LOREDANO, KÓRUS

Mondj le végre!


DÓZSE

Vissza követelem én! Ah!

Halljátok: visszakérem drága fiam!


BARBARIGO, LOREDANO, KÓRUS

Mondj le végre!



DÓZSE

Még azt az egyet kérem,

az özvegy jöjjön értem!


(Az egyik tanácsúr távozik.)


Ez itt a gyűrű... Foscari

ne légyen dózse már!

(Átadja gyűrűjét az egyik szenátornak.)


KÓRUS

Törd össze hát a gyűrűjét!


LOREDANO

Csak gyorsan, vedd le ezt is!

(Le akarja venni a dózse fejéről a föveget.)


DÓZSE

Hozzá ne érj, te átkozott!

Méltatlan volnál te arra!


(Egy másik szenátornak adja a föveget, megint egy másik a köpönyegét veszi el. Lucrezia érkezik.)


LUCREZIA

Dózsém! Apósom!


DÓZSE

Dózse már csak voltam.

Nincs többé rangom!

Ki gyermekem megölte

most elragadta trónom.

Menjünk! Menjünk!

Csak el, hamar!


(Kézen fogja Lucreziát, s már indulna, mikor megszólalnak a harangok.)


Mily hang ez?!

Utódomat köszöntik, bárha élek még!


LOREDANO

(Kárörvendő arccal közelítve a dózséhoz.)

Trónodra, vénhedt Foscari...


BARBARIGO, KÓRUS

Tiszteld szülői bánatát,


ne bántsd tovább szegényt!

LOREDANO

...egy Malipiero lép!

LUCREZIA

Az égre!


Még el sem hagyta trónhelyét,

s van már, ki trónra lép!


DÓZSE

A templom harangja

halálhírem kongja.

“Halott vagy!” - azt mondja,

ma végem lesz hát!

Ma végem lesz hát!

Legyőztek e kegyetlen harcban!

A gyűlölet legyőzött most engem...

se rangom, se gyermekem nincsen...

se fiam, se trónom... a halál megvált.


LUCREZIA

A végzet harangja

a lelkem megrázza.

A széles világra

ma bosszút kiált!

A széles világra

ma bosszút kiált!

DÓZSE

A végzet harangja

halálhírem várja.

A sírom kitárja,

ma végem lesz hát!

LOREDANO

A végzet harangja

a termet megrázza.

A széles világra

ma bosszút kiált.

A széles világra

ma bosszút kiált!

BARBARIGO, KÓRUS

A végzet harangja

a lelket megrázza.

A sírját kitárja,

a sír nyitva áll.

A sírját kitárja,

a sír nyitva áll.


DÓZSE

Se fiam, se trónom!

A végem ez hát!

Legyőztek hát e harcban!

A gyűlölet legyőzött most engem!


LUCREZIA

Ma bosszút kiált!

LOREDANO

Ma bosszút kiált!

BARBARIGO, KÓRUS

A sír nyitva áll.


DÓZSE

Se rangom, se gyermekem nincsen...


LUCREZIA

E vészterhes órán

légy sokkal erősebb,

mint maga a végzet,

mely téged gyaláz,

mely téged gyaláz!

Ne győzzön a végzet,

mely téged gyaláz!

BARBARIGO

Ah! De gyászos ez óra,

mi zord véget érhet!

De gyászos ez óra,

mi zord véget érhet!

Lesújtja a végzet,

a sorsa halál!

Lesújtja a végzet,

a sorsa halál!

LOREDANO

Végre bosszút kiált!

Ez a gyászteli óra

vidám napot szerzett.

A szívem, a szívem e percet

mi rég, mi rég várta már!

Úgy ám!

KÓRUS

Már a sír nyitva áll.

De gyászos ez óra!

Mi zord véget érhet!

Lesújtja, lesújtja a a végzet,

a sorsa halál.

DÓZSE

Se fiam, se trónom

a halál megvált.

Se fiam, se trónom...

Se fiam, se trónom...

e kínból majd a halál megvált!

Majd a halál, a halál megvált!


Legyőztek hát e harcban!

A gyűlölet legyőzött most engem!


LUCREZIA

Ma bosszút kiált!

LOREDANO

Ma bosszút kiált!

BARBARIGO, KÓRUS

A sír nyitva áll.


DÓZSE

Se rangom, se gyermekem nincsen...


LUCREZIA

Ah! E vészterhes órán

légy sokkal erősebb,

mint maga a végzet,

mely téged gyaláz,

mely téged gyaláz!

Ne győzzön a végzet, mely téged gyaláz!

BARBARIGO

Ah! De gyászos ez óra,

mi zord véget érhet!

De gyászos ez óra,

mi zord véget érhet!

Lesújtja a végzet,

a sorsa halál!

Lesújtja a végzet,

a sorsa halál!

LOREDANO

Végre bosszút kiált!

Ez a gyászteli óra

vidám napot szerzett.

A szívem, a szívem e percet

mi rég, mi rég várta már!

Úgy ám!

KÓRUS

Már a sír nyitva áll.

De gyászos ez óra!

Mi zord véget érhet!

Lesújtja, lesújtja a a végzet,

a sorsa halál.

DÓZSE

Se fiam, se trónom

a halál megvált.

Se fiam, se trónom...

Se fiam, se trónom...

e kínból majd a halál megvált!

Majd a halál, a halál megvált!

Megvált!


(Újabb harangütés hallatszik.)


Ah! Rám sújt a hangja!


LUCREZIA

Ne engedd!


DÓZSE

Én jó fiam! Én ...

(Holtan rogy a földre.)


LUCREZIA, KÓRUS

Megölte a bú!

LOREDANO

(jegyzetfüzetébe írva)

Fizetve a számla!



VÉGE