2012. január 31., kedd

Múlik az idő...

 "Ki adja vissza nékem, mit benne vesztettem?!"



A Requiem a Don Carlos-ban.

2012. január 18., szerda

Verdi — Piave: A KALÓZ(nyers)

A KALÓZ
(IL CORSARO)

Opera 3 felvonásban

Szövegét írta: Francesco Maria Piave
Zenéjét szerezte: Giuseppe Verdi

SZEREPLŐK:

CORRADO,
kalózvezér…………………..Tenor

MEDORA,
Corrado fiatal szerelme……..Szoprán

GULNARA,
Szeid pasa kegyencnője………Szoprán

SZEID,
Coron pasája………………….Bariton

SZELIM,
aga, a pasa tisztje……………..Tenor

GIOVANNI,
kalóz…………………………...Basszus

NÉGER EUNUCH…………….Tenor

RABSZOLGA………………….Tenor

Kalózok, háremhölgyek, katonák, eunuchok, muzulmánok, rabszolgák, törökök, szolgálólányok


ELSŐ FELVONÁS

Kalózsziget az Égei-tengeren.

Meredek sziklafallal határolt öböl. A távolban még meredekebb sziklán egy bizánci stílusú, négyszögletű torony látható. a sziklák között balra kunyhók és barlangok, melyek a kalózok rejtekhelyeiül szolgálnak. Naplemente.

A színen mindenütt kalózok.

KÓRUS, JELENET és ÁRIA

KÓRUS
(A színfalak mögül)
Miként szabadon szállnak a szelek
a tenger végtelen síksága felett,
úgy száguldanak a vakmerő kalózok
a hullámokon harcot s zsákmányt keresve.
Hazánk és birodalmunk
a tajtékos ár,
kormánypálcánk a vörös lobogó;
büszke lélekkel tudunk szembe nézni
a veszélyekkel és a halállal.

(Corrado lép be mélázva.)

CORRADO
Büszke az én vitéz társaim dala!

KÓRUS
Az életben forgandó a szerencse,
hol kikacag, hol kegyesen mosolyog;
a halál örökös nyugalom
az öröm és a bánat határán.
Vigadjunk hát! Mit törődünk a vérrel,
ami győzelmes kezünkből csöpög,
A haldokló tengerész átkozódásait
vegyítsd a pohár örömébe!
Vigadjunk!

CORRADO
Ah! Jól mondjátok…
Harc, vég nélküli, kegyetlen,
könyörtelen harc minden ember ellen;
miattuk lettem bűnöző;
gyűlölöm mindet!
Rettegnek tőlem s megvetnek.
Boldogtalan vagyok, ám bosszúálló.

Minden mosolyogni látszott
első szerelmem idején:
a szellő, a fény, az égbolt,
az egész világmindenség.
Ám a könyörtelen sors
elragadta minden javamat,
többé nem látok visszautat
az ártatlanság napjaihoz.

(Giovanni és kalózok érkeznek izgatottan, levelet adnak át Corradónak.)

GIOVANNI
Sebes hajó érkezett
kedvező széllel,
görög kémünk
megbízható hírnököt küldött.
(Corrado olvassa a levelet.)
Olvasd és tárd fel a titkot,
mit ajkad elrejt előlünk!

KÓRUS
Tárd fel a titkot!

CORRADO
Álljatok készen követni!
Gianni, készítsd a fegyveremet!
Horgonyt fel!
Egy óra múlva szóljon a harang!
Ezen az estén magam vezetem a csapatot.

KÓRUS
Igazat beszélsz? Te magad?

CORRADO
Igen.
Igen, a kalózok villámának
útját magam irányítom;
sújtó karunktól
elhull a muzulmán.
Fegyverbe, fegyverbe, és elszántan
rohanjuk, rohanjunk az gyalázatos holdra!

KÓRUS
Fegyverbe, fegyverbe, és elszántan
rohanjuk, rohanjunk az gyalázatos holdra!

CORRADO
Az alávalók meg fogják látni,
van-e, ki felér mivelünk!

KÓRUS
Az alávalók meg fogják látni,
van-e, ki felér mivelünk!

CORRADO, KÓRUS
Fegyverbe, fegyverbe, fegyverbe!

(A kalózok szétszélednek, Corrado a torony felé indul.)

Medora szobája az öregtoronyban – tengerre néző erkéllyel.

ROMÁNC

MEDORA
Még nem tért vissza.
Ó, mily hosszúak, örökkévalók az órák számomra,
mikor távol van tőlem!
(Magához veszi a hárfát.)
Jöjj, némán heverő hárfa,
és kövesd sóhajaimat! Igen!
Panaszos kesergésem hadd érjen mielőbb
hívemnek szívéhez a szellő szárnyán!

Nem tudom elűzni gondolataimból
a sötét képzeteket;
egy titok árnya
örökös sóhajtozásra kárhoztat;
s ha a reménység
sápadt sugara vetődne rám,
az is csak csalóka,
futó villámfény.
Jobb volna meghalni, ha lelkem
Isten kebelére röpülne,
ha Corradóm sírva
borulna hamvaimra;
szerelmem jutalmául csupán
egy drága könnycseppet kérek;
az erény meg nem tagadja a könnyet
attól, ki belehalt a szerelembe.

JELENET és KETTŐS

CORRADO
(Hallván Medora utolsó szavait)
Dalod igazán szomorú, ó, Medora!

MEDORA
Corrado távollétében,
hogy is lehetne boldog?
Miért menekülsz a szerelem elől?

CORRADO
Mégis, ha elvennéd tőlem szerelmedet,
semmi sem maradna számomra…
Szinte az égben sem mernék hinni…

MEDORA
Ó, Corradóm, hallgass!

CORRADO
Minden, mi elmúlt, néked
a jövő záloga…
Nem, a mi szerelmünk meg nem hal!
Medora, még szükségem van bátorságodra!

MEDORA
Ó, egek!

CORRADO
Feladatot kell teljesítenem… nem veszélyes…

MEDORA
Nem mégy el!
Szerelmem visszatart!

CORRADO
Nyugodj meg! El kell mennem.

MEDORA
Ó, én szerencsétlen!
Megsúgta már a szívem!

Nem, te fel sem foghatod
szívemnek aggodalmát,
midőn remény s kétség között
virrasztok át éjeket!
Minden szélzúgás
gyászos sírásnak tűnik,
mely téged sirat, ó, te boldogtalan,
a dühödt tenger áldozatát!

CORRADO
Ó, űzd el gondolataidból
e baljós képzeteket!

MEDORA
Jaj nekem!

CORRADO
Látni fogod, amint a hullámokon
visszatérek karjaidba,
s letörlöm a könnyeket,
miket engem féltve ejtettél,
s szenvedésed azonnal
örömmé válik, szerelmem!

Ám rohan az idő…

MEDORA
Hová, miért mégy?

CORRADO
Egyszer tán megtudod.

MEDORA
Ne hagyj hát el!
Ne hagyj hát el!

CORRADO
Nem, Medora, menni kell!

MEDORA
Hallgass rám!

(Ágyúlövés)

CORRADO
Hallod? Megadták a jelet.

MEDORA
Szánd meg könnyemet!

CORRADO
A hajó indulásra kész!

MEDORA
Ó, micsoda fájdalom!

CORRADO
Várnak rám.
Nyugodj meg, visszatérek!

MEDORA
Micsoda fájdalom!

CORRADO
Visszatérek!

MEDORA
Visszatérsz, de tán már előbb
holtan rogy össze e boldogtalan nő!
Egy baljóslatú hang szól szívemben:
többé nem látlak téged!
Ó, ha van szíved, itt maradsz,
vagy belehalok a fájdalomba!

CORRADO
Feleslegesen gyötör a fájdalom,
higgy nekem, boldog leszel!
Egy titkos hang súgja nekem,
hamarosan visszatérek!

MEDORA
Soha többé!

CORRADO
S látni fogom, amint fájdalmad
boldogsággá válik!

MEDORA
Soha többé nem foglak látni!

CORRADO
Igen, hamarosan visszatérek!

MEDORA
Nem!
Visszatérsz, de tán már előbb
holtan rogy össze e boldogtalan nő!

CORRADO
Egy titkos hang súgja nekem:
hamarosan visszatérek!

(Második ágyúszó)

Itt az idő. Isten hozzád!

MEDORA
Ah, ne menj el!

CORRADO
Isten hozzád!
(Elsiet.)

MEDORA
Nagy Isten!
(Elájul.)

MÁSODIK FELVONÁS

Pompás terem Szeid háremében

A háremhölgyek hímes fátylakat és ékszereket hordanak Gulnara elé.

HÁREMHÖLGYEK
Ó, mily végtelen boldogság vár reád,
a pasa legfőbb öröme vagy te!
Jöjj, Gulnara, jöjj, heveredj ide,
csak gyönyör ragyog itt rád!
Selyemruhák, gazdag ékszerek
övezik s magasztalják szépségedet.
Te vagy e hárem csillaga
a mennyeknek sincsen bájosabb hurija.

KAVATÍNA

GULNARA
Nincs a földön nálam
boldogtalanabb teremtmény!
Szeid szeret; én gyűlölöm!
Ó, te hitvány muzulmán, te még nem ismered,
te még nem érted,
mily lélek lakozik keblemben!
Ékszerrel és arannyal el nem nyered
szerelmemet!

A börtönből olykor
szabadon szállnak gondolataim
hazámnak áhított és tiszta
ege felé;
ott elragadtatott lelkem
lehányja láncait,
feledi a régi szenvedést,
a szerelem mennyországában repked.

EUNUCH
Szeid örömünnepet ül
a kivívott győzelem alkalmából.
Jöjj, te is készülj az örömre,
a pasa úgy kívánja, hogy te is lásd!

GULNARA
Ott leszek.
(A háremhölgyekhez)
Ti is velemjöttök!
(A távozó eunuchhoz)
Engedelmeskedünk parancsának!

Ah, e gyötrött lélek
egyetlen vigasza a reménység:
életem útja nem lesz
egészen a szenvedésé.
Végül az ég megkönyörül
könnyeimnek,
végre teljesíti a vágyat,
mely égeti és szaggatja szívemet.

HÁREMHÖLGYEK
Te vagy a pasa vágya,
minden szív reménye,
szívének királynéja vagy.

Pompázatos pavilon a coróni tengerparton, a kikötő telve ünnepre díszített, fényárban úszó muzulmán hajókkal.
Balra a hárem látszik – szintén fáklyákkal kivilágítva.
Jobbra sátor terített asztalokkal.

KÓRUS és HIMNUSZ

MUZULMÁN KATONÁK és VEZÉREK
Örömkiáltások
visszhangzanak mindenütt,
az éjszaka a napnál is
ragyogóbb lesz!
Csak megmutatkozunk és a garázda
csürhe elhullik.

Reszkessetek, ó, kalózok!
Villámként sújt rátok
Szeid győzetlen
kardja!
A tengeri kereskedelmi
útvonalakat biztonságossá teszi!
Reszkessetek, ó, kalózok, reszkessetek!

(Belép Szeid Szelim és más harcosok kíséretében.
Mindenki letérdel.)

SZEID
Ó, vitézeim, keljetek fel,
öröm töltse el szíveteket,
míg győzelmet és babért
készítek nektek!
Harsogjanak közben a trombiták,
és zengjen ének a győzelmes Allahnak!

Üdv Allahnak! A széles világ
zengje hatalmas nevét;
a hívő harcosok számára
győzhetetlenné teszi ő a próféta kardját.
Békeidőben szent, a háborúban rettentő
az oszmánoknak Allah nagy neve!

KATONÁK és VEZÉREK
Békeidőben szent, a háborúban rettentő
az oszmánoknak Allah nagy neve!

SZEID
Üdv Allahnak! Ha tekintete elborul,
sötétségbe és sírásba borul a döbbent világ;
ha derűs pillantást vet rá,
mosoly és szépség tölti el a teremtést.
Ha az oszmán harcosok az ő nevében küzdenek,
nincs veszély a számukra.

KATONÁK és VEZÉREK
Ha az oszmán harcosok az ő nevében küzdenek,
nincs veszély a számukra.

RECITATIVO és KIS DUETT

(Belép egy rabszolga.)

RABSZOLGA
Egy dervis érkezett,
szökve a galád kalózok
láncaiból,
esdve kéri, hogy szólhasson véled..

SZEID
Ereszd bé!
(Corrado – dervisnek öltözve – belép.)
Honnan, ó, dervis?

CORRADO
Épp csak most szöktem
a gyalázatosak karmaiból.

SZEID
Hol estél fogságba és mikor?

CORRADO
Most három hónapja annak, hogy kihajóztam
a muzulmán hajóhaddal.

SZEID
Ki mentett meg?

CORRADO
Egy kegyszerű, könyörületes halász.
Most rimánkodni járultam eléd,
védj meg engem, uram!

SZEID
Mondd, reszketnek az alávalók
haragomat félve?
Maradni vagy menekülni szándékoznak;
van valamiféle menekülőútjuk?
Tudják, milyen rettenetes
bosszú vár rájuk?
Tudják, hogy ízzé-porrá
zúzom rablótanyáikat?

CORRADO
Nem láttam egyebet, mint a börtönt,
s a láncaimat;
csupán a hullámok zúgása
jutott el füleimhez.
Csak mikor szöktem onnan,
láttam egy keveset a tengerpartból.
Hogy gúnyolódnak hatalmadon,
uram, kétségem sincs afelől.
(Indulna.)

FINALE

SZEID
Még maradj!

CORRADO
Uram?

SZEID
Így akarom.
Nem szokásom a parancsaimat ismételgetni.
(Vakító ragyogás tölti el a színpadot.)
De milyen fényesség árad szerteszét?
Tán korábban kél újra a nap?

CORRADO
(Ó, a vitézeim!)

(Felrobban egy gyújtódereglye, a tűz átterjed az összes hajóra, majd a szerájra.)

TÖRÖKÖK
Elárultak minket;
a hajók már a tűz martalékai!

SZEID
Fegyvert nekem!

TÖRÖKÖK
Szembeszállunk a vésszel!

SZEID
Nyomorult dervis, ilyen újságot hoztál?!
Elfogni!
Kém az aljas,
azonnal szaggassátok cafatokra!

CORRADO
(Csuklyáját és öltözékét ledobva láthatóvá válik sisakja és láncinge.)
Fel csak bátran, vitézeim, előre!
(A kalózok előretörnek és üldözőbe veszik a törököket.)
Verjétek le a hitványakat, űzzétek őket!

GULNARA és HANGOK A SZERÁJBÓL
Ki ment meg minket? Segítség!

CORRADO
Rohanjunk mind a gyönge nők megsegítésére!
A férfiakra halál; csak őket gyilkoljátok,
ó, ti merészek, én leszek vezetőtök!
(Társaival a hárembe rohan, majd Gulnarával a karján újra megjelenik. A kalózok háremnőket hozva követik.)

GULNARA
Ó, irgalom! Könyörülj!

CORRADO
Ne féljetek!
Tiszteletben tartva, megmentve vagytok.

TÖRÖKÖK
(kintről)
Nagy Allah! Nagy Allah!

CORRADO
(övéihez)
Rajta, bátran!
Egy utolsó erőfeszítés, és nyitva áll az utunk!

(A kalózok engedelmeskednek.)

SZEID, TÖRÖKÖK
(Bejönnek a színre.)
Il Allah! Il Allah! Halál, halál!

CORRADO
A mindenségit!
A sors legyőz!

(Anselmo és a kalózok egy része elmenekül, a többieket bekerítve legyőzik. Corrado is kénytelen megadni magát.)

Kíméljétek azt az embert!
(Corrado talpra áll.)
Valódi hős vagy,
egy nőrabló!
Hadd csodáljalak!
Nagyszerű elképzelés volt,
ám a szerencse nem állt pártodra.

CORRADO
Tartsd gőgös szádat!
Nem szavakat, halált várok tőled.

SZEID
Még ily vakmerőnek mersz mutatkozni?
Meglátjuk, nagyképű, meglátjuk,
a végső órán,
ilyen önhitten
tekintettel nézel-e
a végzeteddel szembe.

CORRADO
Csak a te hitványaid számára
tűnik rettenetesnek a halál,
ám az én erős lelkem
zárva marad a félelem előtt.
Majd meglátod, a kínzás
sóhajra bír-e!
E pokoli örömbe
nem kóstolhatsz belé!

GULNARA
(magában)
Démon vagy istenség
az ismeretlen kalóz,
e büszke orca nékem
mindenképpen drága.
Ah! Oly szerelmi láng
éled szívemben,
minőt Szeid sosem
kelthetne.
GIOVANNI
(magában)
Mit használ a merészség
a hős kebelében,
ha a sors nem mosolyog
rá kegyesen!
Corrado túlságosan
kihívta végzetét,
és most kénytelen
fejet hajtani neki.
CORRADO
Majd meglátod, a kínzás… stb.
HÁREMHÖLGYEK
Ki ne szánná
a vitézt, a hőst,
ha oly ellenségesen
fordul ellene a sors?
Véren és tűzön át,
a sorsot kihívva
akarta megmenteni
életünket és becsületünket.
MUZULMÁNOK
Győzelem, győzelem:
a vállalás teljesítve!
A rettegett hidra
feje levágatott.
A kalózok leverve,
a szabad tengereken
biztonságban
bonthatjuk ki vitorlánkat.
SZEID
Meglátjuk, a végső órán, … stb.

(Török katonák vasba verten elhurcolják a kalózok egy részét.)

SZELIM
Uram, jórészük
ledöfve hever,
emezek rabok,
a többiek visszamenekültek barlangjaikba.
Ha óhajtod, utánuk eredhetünk…

SZEID
Fölösleges lenne!
Ő már a markomban van,
másra nincs is szükségem.
(Corrado dühös gesztust tesz.)
Még fenyegetni mersz, ó, te szemtelen!

CORRADO
Méghogy én szemtelen?
Te vagy az!
Ha lenne nálam kard, ó, te szemtelen,
reszketésre késztetnélek!
Hitvány, utálatos, despota,
a fegyvertelent sértegeted!

SZEID
Meghalsz.

CORRADO
De bosszulatlanul.

SZEID
Új, borzalmas
kínzásokat,
miket sem ember,
sem ördög nem ismer,
fogok kieszelni számodra!
Ah!
Igen, kegyetlen halállal halsz,
lassú, gyalázatos,
rettenetes halállal.
Úgy akarom, hogy sorsa minden időkben
elrettentő példa legyen!
Senki kart vagy szót nem emelhet
e galád érdekében!

GULNARA, HÁREMHÖLGYEK
De, nagyúr, emlékezz csak,
e győztes férfi
megmentette életünket és becsületünket,
őt elveszejteni kegyetlenség!
Ah, iránta ne aludjék ki
minden irgalom benned!

HÁREMHÖLGYEK
De, nagyúr, emlékezz csak… stb.
SZEID
Senki kart vagy szót… stb.
GULNARA
Nem, nem, nem, ki ne aludjék… stb.
CORRADO, GIOVANNI
Lesújtottál ránk, s haragodban még csak
nagyságunkat sem méltányolod.
Eljő az idő, mikor a győztes
szerencsétlenebb lesz a legyőzöttnél!
SZELIM, KATONÁK
Igen, kegyetlen halállal halsz… stb.

HARMADIK FELVONÁS

Szeid szobája

JELENET és ÁRIA

SZEID
Végre foglyom lett ez a kalóz!
Felégette palotámat,
ebben a toronyban van
most a vesztes és a győztes szállása.
Vakmerő!
Még az én Gulnarámat is megpróbálta elragadni!
És ő… Ó, féltékenység!
Kegyetlen kígyó,
pillantásoddal hideg mérget
juttatsz a szívbe!
Ó, milyen rettenetes órákat
szerzel annak,
aki kétkedik és szeret,
aki gyanakszik és imád!
Ó, menj! Takarodj, gyötrő gyanú,
őrjöngéseiddel ne zaklasd keblemet!

Száz bájos szűzleány
áhította szerelmemet,
mit sem adtam rájuk, mert szívem
csak Gulnaraért dobogott.
Ám, ha a bennem lángoló szerelmet
most megkísérli elárulni?
Add, ó, bosszú, villámidat,
hogy elhamvasszák az aljast!

De először űzzük ki lelkemből
e keserű bizonytalanságot. Hahó!

SZELIM
Uram?

SZEID
Idefigyelj! Gulnarát elém, de azonnal!
Az arcátlan fickó utolsó napja
virrad holnap.
Kínok között pusztuljon!
Halottad?

SZELIM
Értettem.

SZEID
Most eredj!

Közeleg már a te pillanatod,
büszke bosszúvágyam;
kínzására gondolva
már kezdem is a megtorlást!
És Gulnara? Ha csalatkoznom
kell lelkében,
esküszöm, szerelmesében
zsarnokára fog találni!

KETTŐS

(Belép Gulnara.)

SZEID
(Itt van! Színleljünk!)
(Gulnarához, gúnyosan)
Jöjj, Gulnara!

GULNARA
(Itt a pillanat!)

SZEID
Jöjj, drágaságom!
Te, édes gondolataimnak kezdete és vége!

GULNARA
Győztél?

SZEID
Győztem: Corrado fogságomba esett.
A következő napon meghal.

GULNARA
Így igazságos. Mégis,
ha életben hagynád…?
Nem kérhetnél a fejéért
magas váltságdíjat?

SZEID
Nem engedném szabadon szultánom
háremének összes kincséért sem!

GULNARA
Nem is szabadon gondoltam,
csak hagyd életben,
fogolyként több hasznot hozna…

SZEID
Ellenségem élete ennyire drága
hát neked? Szép Gulnara
higgy nekem, túl nagy fába vágod a fejszédet!
Hiába kérlelsz, hiába színlelsz…
Szereted őt, te alávaló!

GULNARA
Uram, mit hallok?

SZEID
Arcodon olvasom
a rettentő bűnt!

GULNARA
Hálátlan!

SZEID
Hord el magad! Szégyenpírod
elárulja szívednek gyalázatát.
Ám jól figyelj tanácsomra, ó, te orcátlan nő,
nem csak a kalóz van veszélyben!
Még egyet szólj, az lesz az utolsó szavad!

GULNARA
(Hogyan mentsem meg?)

SZEID
Erre gondolj, és rettegj!

Átkozott legyen a pillanat,
melyben kimentett téged a tűzből!
Uradnak nem mátkája,
utálatos szolgája leszel!
Reszkess, te elvetemült! Nem tudod,
milyen rémes sors vár rád.
Nem tudod, hogy szívem gyanújában
a halál les rád.

GULNARA
(Fenyeget; nem ismeri
mire képes egy sértett lélek.
Nem tudja, mily dühödten lángol
bennem a harag és a szerelem.)

SZEID
Reszkess, elvetemült! Reszkess, reszkess!

GULNARA
(Jaj neked, zsarnok, ha eszembe idézem,
hogy bemocskoltad becsületem,
hogy te vetettél oda, te aljas,
a gyalázatnak és a fájdalomnak!)

SZEID
Reszkess, reszkess!
(Távozik.)

GULNARA
(Miután Szeid távozott.)
Jaj neked, zsarnok!


Torony belseje.
Szemközt a tengerre nyíló, zárt ajtó, amellett erkély nagy rácsokkal.
Balra rostélyos ajtó, mai a szeráj felsőbb szintjére vezet. Egyik oldalt durva fekhely.

A vasravert Corrado büszkén járkál.

JELENET és KETTŐS

CORRADO
Íme, rab vagyok!
Nagyratörő ámaim elenyésztek!
Becsületem bizonytalan,
életem még inkább!
A gyűlölet és a szenvedés számomra
egyformán keserves gyötrelem.
Boldogtalan Medora!
Mennyire sajnálom!
A szörnyű hír megöli.
Bárcsak lenne egy kardom,
ha ezeket a vasakat…!
De jaj! Hiú ábrándok!
Fárad testemnek
egy pillanatnyi pihenés jutna bár,
s az alvás ne venné el az időt attól, ki halni fog!
(A fekhelyre heveredik és elalszik. Gulnara lép be óvatosan.)

GULNARA
(A kalózt figyelve.)
Alszik? Mégis, sokan
virrasztanak érte könnyek közt.
Milyen ismeretlen erő
teszi oly drágává őt nekem?
Az életemet köszönhetem neki…
De… ébred már…

CORRADO
(Meglepetten fölkel.)
Élő vagy, vagy kísértet?

GULNARA
Meg sem ismered azt,
akit a tűzből kimentettél?
Hozzád jöttem…

CORRADO
Mi végre?

GULNARA
Magam sem tudom;
ám ellenséged bizonyosan nem vagyok.

CORRADO
Nem vagy az?

GULNARA
Biztos lehetsz benne.

CORRADO
Akkor kevésbé lesz kemény számomra a halál.

GULNARA
Szeid úgy akarja;
hiába könyörögtem miattad.

CORRADO
Miattam, miattam könyörögtél?

GULNARA
Szabadon fogsz távozni innen, esküszöm!

CORRADO
Ki visz ki engem a börtönből?

GULNARA
Két karom segít neked.

CORRADO
Nem! Ha győzni nem tudtam,
képes leszek meghalni…
Visszautasítom.
Egy gondolat gyötör csupán…

GULNARA
Ki miatt?

CORRADO
Egy szomorú lélek miatt…

GULNARA
Hát szerelmes vagy? (Én szerencsétlen!)

CORRADO
Ő most magányos és gyámoltalan.

GULNARA
Szerelmes vagy hát?

CORRADO
Egy angyal!

GULNARA
Mennyire irigylem!

CORRADO
És te nem Szeidet szereted?

GULNARA
Azt a barbárt?
Rabszolga vagyok, kalóz!
Doboghat egy szolga szíve
elnyomójáért?
Csak a szabadok szívéből
sarjadhat szerelem.
De mit is beszélek? Egyetlen gondolatom
a te sorsod legyen, ami most tőlem függ!
Letöröm béklyódat!

CORRADO
És képes vagy rá?

GULNARA
Igen, igen, mindenre képes vagyok… Kövess!

CORRADO
Kövesselek? És a láncaim?

GULNARA
Lehullnak. Megvesztegettem
szolgákat, katonákat és pribékeket…

CORRADO
Te nő!

GULNARA
Bizalmatlan vagy? Gyors hajó
vár ránk a parton;
már minden előkészítve; kövess!
Először is megmutatom az utat.
Szeid, ki őriz téged,
most álomba merülten hever.
Fogd, ez egy gyilok…
Az áldozat többé föl nem kel.
Ó, jöjj!

CORRADO
Elég legyen, Gulnara, hagyj engem,
hiába kérlelsz!
Sosem lennék képes alattomos
fegyvert kézbe venni…

GULNARA
Az én szorult helyzetem indítson meg,
ha a magadé nem, te megátalkodott!
Jöjj, add át magad…

CORRADO
 Ah, engedj át végzetemnek!

GULNARA
Hálátlan!
Hát nem tudod, hogy már fejünk felett
tombol a vihar;
hogy néked a vérpadot, nékem a vesztőhelyet
világíthatja meg a hajnalfény? Ah!
Ah, meneküljünk e falak közül,
teret nyit számunkra a tágas tenger!

CORRADO
Nem, nem, engedj át a végzetemnek,
az égben halálom van megírva.

GULNARA
Meneküljünk e falak közül…
CORRADO
A mindenség harcol ellenem,
Isten rám tette jelét.
átkozott vagyok a földön,
átkozott vagyok az égben.

GULNARA
Meneküljünk, szökjünk!

CORADO
Nem.

GULNARA
Tehát elutasítod, hogy megszökj vélem?

CORRADO
Elutasítom.

GULNARA
Egy gyilkos szerszám félelmet
kelt benned, a haramiában, a kalózban?
Egy gyönge nő mutassa meg, hogyan kell használni?!
(Elrohan a tőrrel.)

CORRADO
Mi teszel?!

(Villámlik, mennydörög.)

Sújts le fejemre
rettenetes villámoddal, könyörtelen isten!
Végre szakítsd meg ezt a nyomorult életet!

(A vihar elvonul, az égbolt lassanként felderül.)

Ó, hát élek! Élek.

(Gulnara reszkető lábbakkal hátratekingetve visszatér, lerogy.)

GULNARA
A munka elvégeztetett.
Már ébredezett… és meghalt!

CORRADO
Te, Gulnara, megölted?!

GULNARA
Vége van.

(Fölkel, Corradóhoz megy.)

A föld, az ég borzad tőlem…
Csak te ne tedd!
Szerelmedért lettem
bűnös, te drága idegen.
Meneküljünk; a végzet
vaslánccal fűzött hozzád!
Téged, kit reménytelenül szeretek, ah,
legalább megmentelek!

CORRADO
Immár boldogtalanabb vagy nálam,
s miattam vagy az.
Miért kívántad fölkelteni,
te nő, lelkifurdalásomat?
Túlontúl rettenetes,
túlontúl kegyetlen hozzám a végzet!
Ha nem adatott meg, hogy szeresselek,
legalább megmenthetlek!

Az első jelenetben látott tengerpart. A háttérben lehorgonyzott hajó.

ZÁRÓ HÁRMAS

MEDORA
(a kalózokhoz)
Hallgattok…
Nem is merek kérdezősködni…
Mégis szeretném… a férjem…
Néma csend. Jaj nekem! Mindent tudok.
Az én Corradóm, az én Corradóm nincs többé.
(Hamarosan vele leszek…
már bensőmben a halál!
Életem virágában
boldogan szállok a sírba,
mely vélem együtt a szerelmet is magába zárja.)
Az én Corradóm, az én Corradóm nincs többé. Ah!

LÁNYOK
Ne veszítsd el a reményt, ne veszítsd el a reményt, Medora!

KALÓZOK
(A tengert figyelve)
Ej! Egy vitorla!
Barát vagy ellenség?
Jelt adott;
és egy másodikat is!
Barátságé? Ki lehet az?
Ó, öröm! Ő az!

MEDORA
Ő az!

KALÓZOK
Corrado! Ő az, Corrado!

MEDORA
Mi tettem?

MEDORA, GULNARA, CORRADO
Ah, ez ölelés gyógyír
hosszú fájdalmamra/fájdalmadra!
LÁNYOK
Ah, még a boldogság fénysugara
ragyog e lélekre!
KALÓZOK
Véled harcolni és győzni
megadatik  még nékünk!

MEDORA
Elégedett boldogságban halok meg immár.

CORRADO
De hát mit beszélsz?

MEDORA
Tekints rám!

CORRADO
Nagy Isten!

MEDORA
De ki ez a nő,
kit sírni látok itt?

CORRADO
Olyas valakit látsz benne,
aki miattam lett boldogtalan;
az én életemért tette kockára
a maga életét.
Szeid kegyencnője volt;
a hárem felgyúlt,
én megmentettem az életét.
Hálából és könyörületből
összetörte
béklyóimat, és elragadott
a rettenetes halál elől.
Együtt szöktünk el.

LÁNYOK, KALÓZOK
Ó, nagylelkű nő!

MEDORA
Fogadd köszönetemet!

LÁNYOK, KALÓZOK
Ó, nagylelkű nő!

GULNARA
Nem tartok igényt köszönetre,
nem vagyok méltó rá;
bátorságom nagyonis bűnös volt.
Nem akarok a lelkifurdalásomról beszélni;
megijesztene, elborzasztana.
Elég annyit tudnod, hogy szívemet
inkább vezette a szerelem, mint a könyörület.

MEDORA
Szereted őt? Mit hallok?!

GULNARA
Ó, igen! Imádom, ám hiába, mindhiába!

MEDORA
(Corradóhoz)
Igaz ez?
Corrado, meghalok!

CORRADO
Mit tettél, ó, te boldogtalan?

MEDORA
Már halottnak hittelek,
és nem tudtam volna tovább élni. Bocsánat…

CORRADO
Nyílj meg, ó, föld, és nyelj el!

LÁNYOK, KALÓZOK, GULNARA
Ki tudja immár visszatartani könnyeit?

MEDORA
Ó, Corradóm, jöjj közelebb!
Legalább az legyen vigaszom,
hogy a szeretett kebelen
lehelem ki lelkemet.

CORRADO
Ah, ha te meghalsz, kietlen
sivatag lesz nékem a föld…

GULNARA
Egy boldogtalan szerelem
drága, ártatlan áldozata!

CORRADO
Életem harcát
nem bírom tovább folytatni.

GULNARA
Szívünk gyászos dobbanásaiban
fogsz továbbélni.

CORRADO
Ó, nem! Ne halj meg!

MEDORA
Az élet fénye kihunyóban…

CORRADO
Ó, én kedvesem!

MEDORA
Többé… nem látlak… Isten veled!…

CORRADO
Ó, én kedvesem!

MEDORA
Az égbe, Isten elé…
szállok… érted… érted fohászkodni.

LÁNYOK, KALÓZOK
Ah, túl sok volt számára
a hosszú szenvedés…
GULNARA
Vidd az égbe bűnbánatom
könnyeit!
Irgalmat, bocsánatot kérhetsz
számomra Istentől.
CORRADO
Ó, én kedvesem, nézz rám!
Én vagyok az, a szerelmed!
Ha isten fűzött hozzád,
most miért, ó, miért akarsz itthagyni?
MEDORA
Nem látlak többé… Isten veled!… stb.

(Medora meghal Corrado karjaiban.)


CORRADO
Meghalt Medora!
A tenger habjai nyeljenek magukba!
(A vízbe veti magát.)

KALÓZOK
Mit teszel? Corrado!
Ah, siessünk megmenteni a szerencsétlent!
GULNARA
Ó, egek!
(Összerogy.)

VÉGE

Csákovics Lajos nyersfordítása