2017. július 1., szombat

C. M. WEBER – J. R. PLANCHÉ: OBERON avagy A TÜNDÉRKIRÁLY ESKÜJE





OBERON
avagy
A TÜNDÉRKIRÁLY ESKÜJE

Romantikus opera három felvonásban

Szövegét írta James Robinson Planché
Christoph Martin Wieland Oberon című drámája
és a 13. századi francia regény, a Huon de Bordeaux alapján

Premier
1826. április 12,. London (Covent Garden)

Szereplők:

OBERON (Tenor)
TITÁNIA (Színész/Táncos)
PUCK (Mezzoszoprán)
HUON DE BORDEAUX herceg (Tenor)
SHERASMIN (Bariton)
REZIA (Szoprán)
FATIMA (Mezzoszoprán)
Két SELLŐ (Mezzoszoprán)

Prózai szerepek:

DROLL
HAROUN AL RASHID kalifa
NAMOUNA
BABEKAN
ABDALLAH
ALMANZOR
ROSHANA
NAGY KÁROLY CSÁSZÁR

Kórus:
tündérek, hölgyek, lovagok, őrök, rabszolgák, sellők, stb.

Helyszín: Tündérország

Idő: Mesebeli időkben


NYITÁNY

DROLL
Hadd, meséljem el, hogy békült ki a feleségével, Titániával, a gazdám, Oberon, a tündérkirály két halandó szerelme által.


ELSŐ FELVONÁS

ELSŐ JELENET

Gyönyörűen virágzó kert Oberon tündérkirályságában. Oberon alszik a virágok között, manók, és tündérek állják körül, akik, az ének kezdetéig szinte alig mozognak. Ahogy a kórus elkezdi az éneket, előjönnek a tündérek, és különböző pozitúrákat felvéve a manók mellé állnak. Mindegyikük fején liliomkoszorú, és kezükben is liliom.


Bevezetés

TÜNDÉREK KÓRUSA
egészen lágyan énekelve
Könnyedén, ahogy egy tündérláb éri a földet,
Lépdeljetek tündérek a gazda termébe.
Milyen hangos az összes szökőkút! Túl hangos!
Milyen hangos a szellők sóhaja! Túl hangos!
Kergessétek el a zajos szúnyogot!
Ne engedjétek zümmögni a méhet!
Kinyúlva a liliomágyon,
Oberon fekszik szenderegve,
A balzsam hozta a hosszú álmot,
amit a csukott szemére kent.

SZÓLÓ
Oh! Legyen a varázslata oly gyengéd,
Hozzon békét a tündérkirály szívének!

KÓRUS
Könnyedén, ahogy egy tündérláb éri a földet,
Lépdeljetek tündérek a gazda termébe.
Milyen hangos az összes szökőkút!
Milyen hangos a szellők sóhaja!
Túl hangos! Túl hangos! Túl hangos!

Droll és Puck berohan

DROLL
a tündérekhez
Eredjetek innen! Ne ácsorogjatok itt tétlenül!

PUCK
aggódva szemléli Oberont
Miért látszik ily szomorúnak álmában Oberon?

DROLL
Bánata olyan mély, hogy minden mosoly megfullad benne.

PUCK
Még most is?

DROLL
Igen, drága Puckom. Bármennyire is ártatlanul kezdődött az egész, Titánia királynő a tavaszt gyönyörűbbnek találta az ősznél. Néhány éjjel ezelőtt még az őszt dicsőítette mindenek felett, a gyönyörű színeiért. 'Olyan változékony vagy, mint minden nő', válaszolta Oberon. És mosolygott.

PUCK
Azt kellett volna mondania, 'olyan változékony, mint egy férfi', drága Drollom.

DROLL
Valóban. Pontosan ez volt Titánia válasza is. 'Olyan változékony, mint egy férfi!'

PUCK
Vagy, mint az emberek, Droll.

DROLL
Azt remélem, hogy az emberek okosabbak, és intenzívebben szeretik egymást annál, mint ahogyan veszekednek. Különben … ah, drága Puckom, inkább nem is mondom.

PUCK
Különben mi?

DROLL
Különben nagy szerencsétlenség borul az egész tündérkirályságunkra, mivel Oberon és Titánia szörnyű esküt tettek. Addig nem fogják szeretni egymást, amíg két halandó be nem bizonyítja, hogy végül is mindkettőjüknek igaza volt.


PUCK
bólogat
De hol találni ilyen embereket?

DROLL
Ez a probléma.
Ezért sóhajtozik álmában a király.

PUCK
És neked mégis ilyen jó a kedved?

DROLL
A sóhajtozás nem visz sehova.
Én már el is kezdtem a keresést.

PUCK
És most azért jössz, hogy elmond a királynak?

DROLL
Igen …  de egy szót se. Csak ha Oberon maga kezd el beszélni erről …
Puck csalódott grimaszt vág

DROLL
mosolyog
De nekem mégis úgy tűnik, mintha…

Oberon felkel, mintha egy zavaró álomból ébredne


Ária

OBERON
Fatális fogadalom! – Még a szunyókálás
Sem enyhíti az áldozat gyötrelmeit!
Keserveim számát szaporítja,
Haragom lángját táplálja!
Még mindig égek, még mindig gyötrődöm,
Álmomban kétszer annyira érzem
minden kínját az ébredő gyötrelemnek,
de nincs balzsam, ami a sebet gyógyítaná,
Fatális fogadalom! - Még a szunyókálás
Sem enyhíti a gyötrelmeit!
Keserveim számát szaporítja,
Haragom lángját táplálja!
Fatális fogadalom!

Droll és Puck tisztelettel közelednek

DROLL
mély hódolattal beszélnek
Engedd meg nekünk, hatalmas király…

OBERON
most már teljesen ébren
Ah, Puckom! És te drága barátom, Droll …

DROLL
Csupán a szolgád, nagy király.

OBERON
mosolyog
De a legokosabb…

DROLL
Próbálkozik az ember, drága uram. Egész éjszaka kutattam. Kelettől nyugatig, egyik saroktól a másikig.

OBERON
meglepődve
Már meg is találtad őket?

DROLL
Csak most kezdtem. Az ifjú az egyik helyen van, a lány a másikon, fél világ van közöttük. Az ifjú, egy lovag Nagy Károly udvarában, Huon de Bordeaux. A lány, Rezia hercegnő, a nagy Harun al Rashid kalifa lánya. Ha ezek ketten minden határon túl kitartanak egymás mellett, úgy ahogy azt feltételezzük, akkor, a fogadalom beteljesedik, és akkor…. a többit már tudjuk, nagy király.


OBERON
szeretettel
Akkor Titánia visszatér hozzám.

DROLL
De Titánia akkor ismeri csak el, hogy a fogadalom teljesült, ha a bizonyítékok, olyan kemények, mint amilyen a veszekedés volt.

OBERON
Akkor még keresni kell?

DROLL
Először meg kell találniuk egymást. De aztán újra el kell veszíteniük egymást, majd újra meg kell találniuk a másikat, anélkül, hogy meginognának. Huon épp most érkezett a varázserdőnkbe fegyverhordózójával, Sherasmin-nal. Nem kellett sok ész hozzá, hogy ezt megszervezzem. Néhány táncoló napsugár, egy suttogó hang, és már vonzottam is magam után, épp ahogy akartam. Nemsokára magad is meglátod, nagy király.

Huon és Sherasmin közelednek.

HUON
Olyan mintha a légből érkezett volna a dal. Az ő hangja!

SHERASMIN
Mondja el végre méltósága, hogy ki ez a titokzatos”ő”. Ez egy felesleges bosszantás. Egy kedves, név nélkül. Egy szépség, akit nem látni. Egyet már régen szerezhettem volna, aki most itt előttem…

HUON
Akinek a szerelme tényleg mély, az vak mindenkinek… amíg meg nem találja az igaz szerelmet.

SHERASMIN
Nem ismerem érzelmei mélységét, méltóságos uram, de az enyém a torkomban és a hasamban van. Olyan éhes vagyok, hogy sírni tudnék, és szomjas is!

HUON
Nem hallod, Sherasmin, hogy zeng és bong minden.
És hirtelen olyan álmosnak érzem magam.
Lefekszik.

SHERASMIN
szintén lefekszik
Jó sült illatát érzem. A bőre ropogós és barna. És jó bor is…
elalszik

HUON
Drága menyasszony…

A háttér közepén, virágszirmok úsznak felfelé, virággyűrűt formázva, melynek a közepéből kiemelkedik egy perzsa pavilon. Rezia ül a közepén, egy lant van a kezében.

Vízió

REZIA
Oh, miért kell aludnod, Huon, a bátor?
Egy lány sír Babilon hullámán!
Fel! Fel! Gáláns lovag, mielőtt áldozatként alámerül!
Guienne megmentésre! a szépség hív!

OBERON
int a kezével
Elég!

A virágsorok összezárnak, és a látomás eltűnik.


SHERASMIN
körbenéz
Segítség, Huon úr! Hol vagyunk?
odamegy és megrázza
Ébredjen! Keljen fel!

HUON
védi magát, félig még alszik
Hagyj békén …
vágyakozva
Csodás kép!
végül teljesen felébred
De mi volt ez?

SHERASMIN
gyanakodva néz körbe
Tényleg megbabonáztak minket? Egy ilyen furcsa helyen mindenre fel kell készülni.

HUON
Szóval a gyötrelmes keresés a végéhez ér…

SHERASMIN
Finom kis varázslat, ami semmit nem éleszt fel egyikünk számára sem.

OBERON
előttük jelenik meg, Puck és Droll követik
Ne féljetek.
A barátotok vagyok, Huon de Bordeaux úr.

HUON
Ismersz engem?

OBERON
Persze!

DROLL
félbeszakítja
És tudjuk, hogy azért vagy itt, mert keresed azt a nőt, aki eleve elrendeltetett neked.  Mivel nem lelted Franciaországban, átkeltél a tengeren.

HUON
Átszelném a világ összes tengerét.

OBERON
Még azt is meg kell tenned…

DROLL
félbeszakítja
de már azzal teszed, aki után annyira vágyódsz…

HUON
Ki tehet ilyen ígéretet?

OBERON
méltósággal
Oberon vagyok, a tündérek királya.

SHERASMIN
Ezek csupán finom szavak és jó tanácsok. Ettől még nem hízik meg az ember!

DROLL
Mit kérdeznél még tőlünk?

SHERASMIN
Olyan tanácsnak nem tudom hasznát venni, ami nem mondja meg, merre menjek. Ezt árulja el nekünk, uram. Akkor elhozzuk a mennyasszonyt, és mindazt, ami vele jár.

OBERON
mosolyog
Elégedett leszel, kis barátom.
Hátraint.
Két tündér egy párnán kürtöt hoz Huonnak, míg két másik tündér Sherasmin felé közelít, az ő párnájukon egy aranyserleg.


OBERON
Fogd a kürtöt, Huon de Bordeaux.

DROLL
Ha gyengéden fújsz bele, Huon, távoli varázslat siet majd segítségedre. Ha teljes erődből fújod, magát Oberont hívod.


HUON
Ah, értem. Csak az találhat tökéletes szerelmet, aki teljesen átadja magát neki.

SHERASMIN
És én mihez kezdjek a serleggel… ?

OBERON
Igyál belőle, amikor csak szükséged van rá.

SHERASMIN
Ebben az esetben mindig szükségem lesz.
elveszi és iszik
Hát ez nagyszerű. Már háromszor olyan bátornak érzem magam. Gyertek, igyatok velem, virgonc szellemek!
Puck mögé megy, de Puck elillan

HUON
Induljunk, Sherasmin! Most még mire vársz?
előre indul
Vagy már nem akarsz jönni, hogy komolyra fordul a helyzet?

SHERASMIN
kortyol egyet gyorsan
A világ végére is jövök, Huon gazdám. Így felszerelkezve… miért is, bármilyen háborúba elmegyek.

Tündérek, manók, koboldok jönnek elő, csoportot alakítanak, és táncolnak. Huon de Bordeaux ott marad a jobb oldalon elöl. Oberon a tündérek, manók, és koboldok között ál. Sherasmin baloldalon áll elöl.

Együttes

TÜNDÉRKÓRUS
Tisztelet és dicsőség az igaznak és a bátornak,
Egy barátot máris találtak a Tündérkirályban!
De jaj, az árulónak, gyávának és szolgának,
rá örökre a tündérek átka tapad!
Tisztelet és dicsőség az igaznak és a bátornak!
Tisztelet és dicsőség!

HUON
Oberonnak
Méltóztasd vezetni lépteim, kedves tündér!
A hitetlen trónjának lábáig kísérj!
Ott tedd próbára a karom és a szívem!
Ott! Ott mutatkozik meg Huon-od igazsága!

OBERON
Nap csókolja a lila áradatot
mely körülöleli a tündér lugasomat:
Gyakran alá kell merülni azokban a vizekben
Mielőtt egy halandó lovag lovagolna a partjairól
Bagdad távoli tornyai felé!
De nézd! Meglengetem a liliomos varázspálcám!
És Bagdad előtted fekszik.

A háttér közepén virágszirmok úsznak felfelé, mintha egy virágos kertet világítana meg az esti nap, a Tigris folyó partja és Bagdad városa látható.

HUON
Hihetek a szememnek:
Igen azok ott az aranyozott kupolák
Ragyognak az utolsó fényes napsugárban
És a folyó széles és szép
Gyorsan a tengerbe folyik!
De, jaj, hol van ő? -
Aki a szerelem fényét szórta rám álmomban!
Az az alak örökre tovatűnt?
Elcsendesültek örökre a mágikus számok?

OBERON
Ne félj! Lovag úr, ne félj!
Dicsőségben folytasd tovább az utad,
Az életerős lány Babilonban ölel majd át!
Feltűnés nélkül eltűnik a tündérek és manók között.


TÜNDÉREK KÓRUSA
Gyorsafn! Huon! Gyorsan! Szerelem és hírnév
nemsokára megkoronázza bátorságod és állhatatosságod!
Gyorsan! Huon! Gyorsan! Szerelem és hírnév
koronázza meg bátorságod!

HUON
Méltóztasd vezetni lépteim, kedves tündér!
A hitetlen trónjának lábáig kísérj!
Ott tedd próbára a karom és a szívem!
Méltóztasd vezetni lépteim, kedves tündér!
A hitetlen trónjának lábáig kísérj!
Ott tedd próbára a karom és a szívem!
Ott mutatkozik meg Huon-od igazsága!
Máltóztass vezetni! Kedves Tündér!

Tündérek, manók és koboldok szétszóródnak és eltűnnek. Oberon virágpamlagja eltűnik a látómezőből; a virágok szétesnek és szirmok lebegnek minden irányba, felfedve az esti napfényben a bagdadi jelenetet.

MÁSODIK JELENET
Út Oberon varázserdejétől Bagdadig

SHERASMIN
belép Droll és Huon társaságában; de pár lépéssel előttük
Gyerünk csak, Huon úr! Elég az okos beszédből. Éhes vagyok!

DROLL
És a serleged?

SHERASMIN
Az a helyzet: az iváshoz először alapot kell teremteni a gyomorban.

DROLL
Adok még egy jó tanácsot, mielőtt folytatod az utad, Huon.

HUON
Hogy nyerjem el Rezia-t?

DROLL
A szívét már régen elnyerted. Most már csak azt kell kitalálnod, hogyan tudod kihozni a kalifa palotájából.

két értékes kabátot nyújt át neki

Viseljétek ezeket a kabátokat. Így képesek lesztek akadálytalanul bejutni a palotába és elvegyülni a kalifát körülvevő tömegben.

SHERASMIN
De a kabát alatt a kezünkben tartjuk a kardunkat! És amikor senki sem számít rá, betörünk.

DROLL
Csak ketten vagytok megszámlálhatatlan ember ellen. De ha rosszabodna a helyzet, használjátok a kürtöt.

SHERASMIN
Oberon tényleg megjelenik, ha hívjuk?

DROLL
Természetesen! De egy dolgot ne feledjetek: a következő nap talán még nagyobb bajt hoz.

HUON
Bajt, amikor Rezia enyém lesz örökre? Miféle boldogság hiányozna akkor nekem?

DROLL
Először találd meg, hol mosolyog rád a szerencse.

HUON
A varázslatodtól?

DROLL
Nem, Huon, sokkal kivételesebbtől. A szenvedésedből!
Eltűnik.
 Huon és Sherasmin meglepve és elgondolkodva néznek utána. Aztán Huon tovább indul új bátorsággal telve.

Ária

HUON
Gyerekkortól a harcmezőn edződött!
Lándzsát emel, buzogányt forgat,
És nyugodtan széles zászlóval lovagol,
ahol a legvadabbak bömbölnek a harctéren,
Apám kardja felszíjazva,
Apám nevére büszke vagyok,
Egy kedves volt, akit imádtam
Az egyetlen szenvedélyem: Hírnév! hírnév! hírnév!
Enyhébb fény, egy szelídebb sugár,
Süt az élet szélesebb folyama felett,
A szépség mosolya is lágyul most,
A dicsőség bíbor ragyogása nő.
Édes, akár az est fuvallata,
Fényes akár csillaga odafent,
Őszintébb formában, mint valaha fonódnak össze
Rózsás bilincseid: Szeress! Szeress! Szeress! -
Bár az új érzéstől szívem még megremeg,
De az elsőszülött érzés még mindenekfelett uralkodik,
A szerelem nélküli élet, számomra sivatag volt.
De a becsület nélküli életet nem akarom megtapasztalni!

HARMADIK JELENET
Ragyogó terem Harun al Rashid palotájában, Bagdadban


Finálé

REZIA
egyedül
Siess, vitéz lovag, o siess, és mentsd meg
Reziádat a tátongó sírtól!
Mert e kéz köré a kukacok tekerednek,
Hacsak a kezed innen ki nem ragad!
Igen, Uram! Örömöm, áldásom!
Rezia egyedül csak érted él!
Ezen a szíven már rajta van pecsétje,
Szerelmed kisajátított magának,
Igen, szerelmem magja arcképed viseli
Ott kell égjen örökké!
Igen, szerelmem magja arcképed viseli
Mint a cirmok, amiket a tulipán visel
mélyen a haratos öblében!
Igen, Uram! Örömöm, áldásom!
Rezia egyedül csak érted él! -

FATIMA
sietve jön be, ragyog az örömtől
Öröm, a szükség órájában megmenekültünk!
Öröm, megvan, a lovag tényleg a miénk!

REZIA
reménykedően
Megvan? Hol? Édes Fatima, gyorsan mondd meg!

FATIMA
Ahogy az est leszállt, öreg Namounua viskójához
A sors által vezetve jött, a sors által vezetve!
Ott, meghallgatta az álmod, ahogy elmeséltem neki,
Szóról szóra,
És ragyogó orcával megfogadta
És csillogó szemekkel, megment téged vagy meghal!

REZIA
Nem megmondtam? Nem megmondtam?

Duett

EGYÜTT
Ah! Boldog hajadon!

REZIA
Közelemben az én igaz lovagom!

FATIMA
Közeledben a lovagod!

EGYÜTT
Ah! Boldog hajadon!

REZIA
Közelemben az én igaz lovagom!

FATIMA
Közeledben a lovagod!

EGYÜTT
Ah! boldog hajadon! Ah! boldog hajadon!
A remény nem csapta be a szívem/szíved.
A szerelem jól olvasta az álmot,
A remény nem csapta be a szívem/szíved.
Ah! boldog hajadon, egy boldog hajadon!

REZIA
Közelemben az én igaz lovagom!

FATIMA
Közeledben a lovagod!

EGYÜTT
Közelemben az én igaz lovagom!
Közeledben a lovagod!
A remény nem csapta be a szívem/szíved!
Közelemben az én igaz lovagom!
Közeledben a lovagod!
A szerelem jól olvasta az álmot,
A remény nem csapta be a szívem/szíved!

FATIMA
Csitt! Hölgyem, csitt! A közeli teraszon
A háremőr lépéseit hallom,
És íme, rabszolgáid sem moccanak már,
Mutatják, hogy a nyugalom órája elérkezett!

Rezia és Fatima előre jönnek, és titkos megállapodásuk jeleit mutatják egymásnak. Janicsárok lassú zenéje szűrődik át a teraszon. Mesru, a pocakos kapitánya a háremőrségnek, bekacsázik velük. A teraszról figyelő harminc férfi felsorakozik egymás mellé a zene forrása mögött.


KÓRUS
Most beállt az éjszaka!
És minden minarettből
hamarosan müezzinek imára hívása
édesen lebeg majd a csendes levegőben,
tovább itt nem maradunk
Most pihenni kell, tovább, tovább!
Felkel a telihold, elárasztja a termet fénnyel.

REZIA
külön
O én vad, ujjongó lelkem,
Hogyan tartsalak kordában?
Túlságosan árulkodó az égő orcám
lángoló szemem, és izgatott szavam.
Mielőtt még elragadtatásom elárulnád
Engedj mennem, tovább, tovább, tovább!

KÓRUS
Tovább itt nem maradunk
Most pihenni kell, most pihenni kell!
Most beállt az éjszaka!
És minden minarettből
Hamarosan müezzinek imára hívása
Édesen lebeg majd a csendes levegőben
Most pihenni kell, most pihenni kell,
Tovább, tovább, most pihenni kell, tovább, tovább!

A janicsár zene lassan elhalkul.

MÁSODIK FELVONÁS

ELSŐ JELENET

Csodálatos terem Harun al Rashid palotájában, Bagdadban. Harun al Rashid a trónján ül, körülötte a birodalom urai és Babekan. Testőrök posztolnak a jobb és a baloldalon. Szolgák kersztbe font karral állnak a trón előtt.

KÓRUS
Dicsőség! Dicsőség! Dicsőség! Dicsőség!
Dicsőség a kalifának, Harunnak, az igazságosnak!
Igaz hívei, hajoljatok meg előtte a poros földig!
Jaj, annak a hitetlennek, aki szembeszáll a kalifa hatalmával,
Mikor a szellővel az árnyék és éj tovaszáll!
Dicsőség! Dicsőség! kalifának, Harunnak, az igazságosnak!


BABEKAN
térdre ereszkedik a kalifa előtt

Hűségesek nagy uralkodója! Lányod Rezia nem csak a világ legokosabb hercegének gyermeke. De a leggyönyörűbb hajadonod is. Alig tudom tartóztatni a türelmetlenségem...

HARUN AL RASCHID
Okos és udvaria vagy, Babekan herceg. Nemsokára Perzsia királya leszel, és akkor te leszel a leghatalmasabb a barátaink közül. De a nők másik hatalmat ismernek el: a szerelemét.

BABEKAN
Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy Rezia szívét magam felé irányítsam.

HARUN AL RASCHID
Akkor törd a fejed, Babekan herceg! Hogy könnyítsük meg Reziánknak, hogy kövessen téged, rád uraként tekintve. Légy leleményes...

BABEKAN
Nem tekinthetek rá zsákmányként, még ha a legértékesebb is. Nem, úgy kell történnie ...

HARUN AL RASCHID
nevetve félbeszakítja
... vagy legalábbis látszania ...

BABEKAN
... mintha ő hozná szabadon a döntést! Csak kérd meg, hogy menjen oda ahhoz a férfihez, akinek a szerelemben odaadná magát. Akkor könnyebb lesz akarnia...

HARUN AL RASCHID
... amit muszáj neki. Igazán agyafúrt vagy, Babekan!

Balett

A tánc közben, Huon és Sherasmin belépnek a palota gyönyörű termébe, arab hercegnek és szolgálójának beöltözve, pont időben, Rezia férjválasztásánál. Rezia először néhány lépést tesz Babekan herceg felé. De aztán hirtelen, mintha egy láthatatlan erő vezérelné, a másik oldal felé fordul és Huon felé közelít. Huon és Rezia egymásra találtak!
A kalifa és Babekan herceg látják, hogy a tervük meghiúsult. De amint el akarják fogatni a palotaőrökkel Huont és Sherasmint, Huon megfújja Oberon varázskürtjét.
A támadókon azonnal mély tompultság vesz erőt -  Huon és Rezia kimenekülnek a palotakertbe. És Sherasmin, a csirkefogó, sem tétlenkedett, csókjával felébresztette a gyönyörű rabszolgalányt, Fatimát.



SHERASMIN
Úgy tűnik, tetszett neked? Ismételjük meg újra.
újra megcsókolja

FATIMA
megfogja, és húzni kezdi
Gyere!

SHERASMIN
Hová, gyönyörű gyermek?

FATIMA
Reziához, és az uradhoz.
------
MÁSODIK JELENET

Sűrű, buja kert a kalifa palotája mögött

SHERASMIN
gyengéden öleli Fatimát

Ez aztán a bájos előrehaladás! Egy csók szoborból gyengéd kedvessé változtatott, a második csóktól rögtön hűségessé is váltál. Hol leszünk a tizedik és a századik csókkal?

FATIMA
Tiszta ostobaságokat beszélsz!

SHERASMIN
Oh ... most végre értelmet találtam ebben az egész keleti kalandban! Mivel egy egészen csinos kis ostobaságot tartok a karjaimban.

FATIMA
Még nem is mondtad, hogy szeretsz-e?

SHERASMIN
Hogy szeretlek-e? Várj egy kicsit.
úgy csinál, mintha erősen gondolkodna rajta
Mikor valaki megkérdezi tőled, szereted-e a bort? Mit tennél? Megkóstolnád! Pont ezt csinálom!
Megízlellek.
megcsókolja

FATIMA
És hogy én szeretlek-e? Azt nem akarod tudni?

SHERASMIN
Nem jövök tüzbe olyan dolgoktól, amiket nem tudok. De azt tudom, hogy mi hoz tűzbe. Egyébként – valami szörnyűséges jutott eszembe.
elengedi a lányt

FATIMA
Mi a baj, Sherasmin?

SHERASMIN
Talán csak azért szerettél Bagdadban, mert mindig is a hárembe voltál dugva?

FATIMA
csüng rajta
Ne aggódj. Amikor szeretek, őszinte vagyok.

SHERASMIN
Oh. Az egyedüli hazugok a kacérak ...

Kis ária

FATIMA
Magányos arab hajadon,
A sivatag egyszerű gyermeke,
Mondják, gyakorlatlan a művészetekben,
A férfi szerelme lehet ámító,
Magányos arab hajadon,
A sivatag egyszerű gyermeke,
Mint a gyökerestől kitépett virág vagyok én,
Folyóba hajítva,
Lebegek egy kis órát, aztán meghalok!
Észre sem vették, ahogy növök..
De ha a te kedves kezed
Felemelne az árból,
És elvinne egy távoli földre,
Virágoznék kebled büszkeségére,
O előbb száll tova a fülemüle
Kedves rózsájától,
Mint ahogy én megzavarom a szív nyugalmát,
melynek szerelme otthont adott nekem.

SHERASMIN
Ez minden nagyon szép, Fatima. De mielőtt a szerelem új otthont adna neked, haza kell mennünk.
Rezia és Huon nagy siettséggel érkeznek a másik oldalról.

HUON
Gyorsan, Sherasmin! El kell érnünk a hajókig, mielőtt újra magukhoz térnek!

SHERASMIN
húzza maga után Fatimát
Legfőbb ideje kijutnunk a porból, mielőtt a porba löknének minket...

HUON
ujjongva
Askalon! Hazám!

Oberon jelzi Drollnak, hogy kövesse, aztán mindketten eltűnnek a sötétben.

SHERASMIN
jókedvűen
Askalon-ba! Kegyelmes Rezia hercegnő, és, te, barátnőm, Fatima, tudjátok, ez mit jelent? Franciaországba megyünk!

Kvartett

HUON ÉS SHERASMIN
Át a sötét, kék vizeken,
Át a széles, széles tengeren!
Arábia egyik legszebb lánya,
Mondd, vitorlázol velem? Mondd!

REZIA ÉS FATIMA
Még ha a víznek nem lenne határa,
Sem partja a széles, széles tengernek!
Arábia lánya akkor is félelem nélkül
Vitorlázna át veled az életen.

MIND A NÉGYEN
Hajóra hát! - Hajóra hát, Hajóra hát!
Míg világos az ég,
És barátságosan fúj a szél,
Szívünk olyan igaz, mint a bárkánk,
Ragyogó reményünk, mint a napsütötte vitorla,
Hajóra hát, hajóra hát!
Míg világos az ég!
Hajóra hát, hajóra hát! míg barátságosan fúj a szél,
Hajóra hát, hajóra hát!
------
HARMADIK JELENET
Sziklás táj. Sötét van. Csak Puck felismerhető..


Szóló, Kórus és Vihar

PUCK
lengeti a liliom varázspálcáját varázsló mozdulatokkal
Levegő, föld, és tenger szellemei!
Tűz szellemei legyetek áldva!
Mindenki, akinek hatalma van a szél és hullám felett,
Gyertek ide, gyertek ide, bátor szellemeim!
Legyetek bár sötét barlangban,
melyet egyedül csak a gyémántok világítanak be,
Vagy a víz fenekén,
ahol a bebörtönzött gyöngy alszik,
Vagy az egekben afölött,
ami fölé halandó szeme lát!
Vagy a nyögő sziklák méhében,
Ahol a lávafolyam még forr,
Szellemek, bárhol is vagytok,
Gyertek ide, gyertek ide, gyertek ide hozzám!
Hű barátotok, a Tündérkirály
varázsgyűrűje hív benneteket!

A levegő, a föld, a víz és a tűz szellemei, szilfek és tündérek sokszínű ruhában sietnek be minden oldalról. A tűz szellemei lángoló fáklyát tartanak. Puck van középen. A szellemek körülötte táncolnak.


SZELLEMEK KÓRUSA
Itt vagyunk! Itt vagyunk!
Mondd, mit kell tennünk?
Ketté kell hasítanunk a holdat?
El kell sötétítenünk a napot?
Ki kell ürítenünk az óceánt?
Beszélj! Beszélj, van hatalmunk ezt, és sok mást is megtenni!

PUCK
Nem! Nem! a feladatotok nem lesz más,
Futassatok zátonyra egy bárkát itt a parton,
Ilyet egy egyszerű tündér nem csinál,
És ezért hívtalak össze benneteket!

SZELLEMEK KÓRUSA
Csak ennyi az egész?
nevetnek
Ho ho! Ho ho ho! Ho ho ho ho ho!
Könyebb munkát nem ismerünk,
Szél és hullámok! Engedelmeskedjetek a varázslatnak!
Halljátok! Meg is van! Viszlát, viszlát!

Mennydörög és villámlik. Puck és a szellemek eltűnnek, ahonnan jöttek. Besötétedik. A sziklás vidék fokozatosan elhalványul. Ahogy a villámlás fénye megvilágítja, lassan kirajzolódik egy sivár, sziklás partvonal. A vihar komor sötétsége uralkodik. Jobboldalon sziklák bukkannak fel, mögöttük egy út vezet felfelé. Mennydörgés és villámlás robajlik a víz felett és egy hajótörött hajó úszik jobbról balra.

Viharzene

Könyörgés

HUON
térdel
E szörnyű óra uralkodója!
Kíméld, o kíméld kedves virágodat!
Ha tombolnod kell, mennydörgésed
Rám csapódjon, rám! A szerencsétlen az oka mindennek!
Kíméld, o kíméld kedves virágodat!
E szörnyű óra uralkodója, kíméld!
Oh kíméld kedves virágodat, kíméld!

REZIA
lassan ébredezik
Huon!

HUON
Rezia! Életben vagy!

REZIA
felébred
Hol vagyunk, Huon?

HUON
A vihar elpusztította a hajónkat, és a hullámok ide sodortak bennünket.

REZIA
Miért nem hívod a barátunkat, Oberont?

HUON
Elvesztettem a kürtöt. De…
jobbra fordul
A szomszéd hegyről körbenézek. Talán élnek a közelben emberek. Vagy szerezhetnék vizet és gyümölcsöt.
Gyorsan kimegy


Énekbeszéd és Óceán ária

REZIA
Óceán! Te hatalmas szörnyeteg!
Zöld kígyóként tekeregsz a világ körül!
Álmodozó szemnek lenyűgöző látvány vagy,
Mikor nyugodtan alszol a reggeli fényben;
De amikor megmutatod haragod,
Mint most, ahogy dühöd a pusztulásra ítélt hajó felé fordítod!
Összezúzod az erősen bordázott hajót, mintha nád lenne!
Akkor te, óceán, szörnyű vagy valóban.


A hullámok egyre nyugodtabbak és fényesebbek lesznek.

Mégis látom tajtékozni a hullámaidat!
A sötétségen át fehér habjuk rúgkapál,
És a bukóhullám komoran fröccsen
Fülemben a remény lélekharangja csendül.

Az esti nap néhány sugara,amit eddig a vihar sötétsége eltakart, most keresztültör a felhőkön.

De nézd! Úgy vélem a fény megtörik
lassan a távoli mély felett,
Mint reggeli ébredéskor
sápadtan és gyengén az alvás után.

A hullámok tovább csendesednek.

Ragyogóbb most, nézd! Sugárzik!
A viharon át, melynek ködös kísérete
Mint valami megviselt zászló lobog
Vagy mint egy vad csataló lobogó sörénye.

Az esti nap teljes pompájában ragyog az ég felett.

És most a nap előretör, a szél gyorsan csendesedik,
És a széles hullámok már csak a múlt dühét lihegik!
Felhőtlenül a piruló víz fölött,
Most a lemenő nap ég,
Mint a győztes vörösen az öldökléstől,
A sátrába győzedelmesen tér.

A tenger egészen csendes lesz, és a felhők szétválnak.

Ah! Talán ezek a szemek soha nem tekinthetnek
Erre a fényre újra!
Viszlát, te fényes égitest, örökre,
Nekem többé már nem emelkedsz! -

A nap lemegy, és a hajó tovasuhan jobbról balra.

De mi ragyog olyan fehéren és tisztán,
Kiemelkedve a tornyosuló hullámokból?
Egy sirály, ami körözik
nyomorultak hitvány párnája felett!
Nem! ez nem madár, már látom!
Öröm! Egy hajó, egy vitorla!
És amott meg egy bátor hajó,
A széltől is sértetlen!
Oh, elragadtatás!
Huon-om, siess le a partra!

Leveszi a fátylát, integet vele a hajónak.

Gyorsan, gyorsan jelezni, ezt a sálat lengetni,
Ezt a sálat kell lengetni!
Látnak! Válaszolnak! Erősen eveznek!
Huon! Huon! Huon!
Huon! férjem, szerelmem, megmenekültünk!
Megmenekültünk! Megmenekültünk!

Épp menni készül balra.

DROLL
De Rezia téved: ez egy kalózhajó! Nem a remélt menekülés, hanem egy új és kemény próba közeledik. A kalózok megragadják Reziát, és magukkal vonszolják a hajóra. Abdallah, a vezetőjük, el akarja adni rabszolgaként, urának, Almansor-nak a tuniszi emírnek. Huont megverték a kalózok, és súlyos sebesülésekkel ott marad a parton. Ekkor, a tengeren át egy gyöngykagyló hajó közeledik, benne Oberon…

Oberon érkezése

A hajó kifut a partra, a tündérkirály kimászik és Huon fölé hajol, aki úgy tűnik, élettelenül fekszik ott.


DROLL
Ez elszomorít.

OBERON
Úgy hiszem, ismét segíteni akarsz rajta hamar?

DROLL
Igen, nagy király. De ugyanezért könyörgöm, ne enyhítsd jövendő szenvedéseit. Mert csak így lesz képes elérni a célt.

OBERON
Hét napot kell álomban feküdnie; aztán elviszem Tuniszba. Ott kell felébrednie a palotakertben, újra egészségesen, erőtől duzzadva.

DROLL
Testben! de szívének szenvednie kell…

OBERON
Igen, amíg az utolsópróbát ki nem állja… És most menjünk haza.

DROLL
Javasolhatok valami mást, nagy király? Valamit még helyre kell hoznod.

OBERON
Itt a tengernél?

DROLL
Igen, pont itt, ha nem bánod. A szerelmesek kedvéért kavartad fel a tengert. Kérlek, engedd meg nekem, hogy kitaláljak egy tengeri színjátékot hűséges tündéreidnek, és mozgásba hozzam.

OBERON
belenyugvóan bólint
Nagyon jó, okos Drollom.

Droll meglengeti a liliompálcáját egyik oldalról a másikra. Sellők emelkednek ki a mélyből előre és hátra lebegve. Puck megjelenik közöttük, és Droll felé közelít.

PUCK
Nézd, sellők! Oberon, a királyságod kezdődik!

ELSŐ SELLŐ
Oh! mily kellemes a tengeren lebegni,
Amikor a fáradt hullámok a mélyben alszanak!
És a nap utolsó gyenge fénye elmenekült!
És a csillagok összegyűlnek odafent!-
És az esti szellő olyan lágyan fúj,
Távoli ország édességeivel mepakolva!
Oh! mily kellemes lebegni és énekelni,
Miközben csepegő hajtincseinket csavarjuk!

Oberon és Puck a színpad hátterébe húzodnak

MÁSODIK SELLŐ
Oh! mily kellemes a tengeren lebegni
Amikor semmi nem mozdul a kebelén, csak mi!
A börtönőr a szürkületi órán
Az idő koptatta torony falának dől.
És keresztet vet és motyog egy imát
Majd újra a varázslatos levegőbe hallgat!
Oh! mily kellemes lebegni és énekelni,
Miközben csepegő hajtincseinket csavarjuk!

PUCK
előre lép
Uram! Mondd! Fáradozásunknak vége!
Táncoljunk hát ezen a parton
és viseljük a sellők dalocskáinak
vidám terhét?

OBERON
Jobb hamarabb. Buzgalmad győzött,
Itt maradok és elintézem.

PUCK ÉS OBERON
lengetik lilompálcájukat

Ide! Ide! Gyülekezzetek tündérek!
Gyertek, táncoljatok a homokon a sellők dalára!
Siessetek és bizonyítsátok a tenger nimfáinak!
Hogy a földi szellemek is lehetnek derűsek,
Gyertek oly könnyedén, és nézzetek oly tisztán
Mint ahogy a virágok úsznak a nyári levegőben,
Ide! Ide! Ide! Gyülekezzetek tündérek,
Táncoljatok a homokon a sellők dalára!

Sellők kiemelkednek a vízből és a partra igyekeznek;minden oldalról, fentről és lentről nimfák, szilfek, manók és tündérek tűnnek felr, és legutoljára, a levegő szellemei ereszkednek alá átlátszó csillagokkal.

PUCK, NIMFÁK, SZILFEK, SELLŐK, SZELLEMEK
Ki maradna a korall barlangjában,
Amikor a hold átsüt a csendes hullámon,
És a csillagok sötétkék ívben sorakoznak,
Melyen éjszakai sétáját felgyorsítja?
Vígan, vígan, vitorlázzunk!
Át a tengeren a sápadt fényénél,
Át a tengeren vitorlázzunk a sápadt fényénél
Vígan, vígan, vitorlázzunk!
Ki maradna a korall barlangjában,
Amikor a hold átsüt a csendes hullámon,
És a csillagok sötétkék ívben sorakoznak,
Melyen éjszakai sétáját felgyorsítja?
Vígan, vígan, vitorlázzunk!
Vitorlázzunk át a tengeren a sápadt fényénél!
Vígan, vígan, vitorlázzunk!

OBERON, TÜNDÉREK
Ki aludna a liliom kelyhében
Amikor a hold süt az erdő és völgy felett,
És a csillagok sötétkék ívben sorakoznak,
Melyen éjszakai sétáját felgyorsítja?
Vígann, vígan táncoljunk!
A partvidéken a fényes díszeknél,
A fényes díszeknél táncolunk!
Vígan, vígan táncolunk!

A tenger istene megjelenik egy hintón, amit víziszellemek vesznek körül, és ami vízi virágokkal és hínárral van feldíszítve; vízinimfák bukkannak elő jobbról és balról, virágcsokrokat a kezükben tartva. A virágokból hirtelen fénycsóva tör elő.

-----
HARMADIK FELVONÁS

ELSŐ JELENET
Almansor emír palotakertje Tuniszban. Balra elöl, egy nagy bokor, előtte egy pad. Napkelte. Sherasmin ás és kertészként tevékenykedik. A kertészruha komikusan áll rajta. Fatima lassan közeledik hátulról. Megáll pár lépésre Sherasmin mögött és szórakoztatja a látvány.


SHERASMIN
összecsapja a kezét
Csodásan nézel ki, Fatima.

FATIMA
Tényleg? Attól féltem, hogy már nem szeretsz.
körbe forog
A fátylam és az ékszereim nélkül is?

SHERASMIN
Most végre láthatom, milyen is vagy, szerelmem. A bájos szád, a puha orcád… a finom kebled… és minden más … nagyon étvágygerjesztő!
Nagyon szerelmessé válik

FATIMA
visszahúzódik egy kicsit
Ha bárki jön…

SHERASMIN
És akkor?
Végül is, csak rabszolgák vagyunk.

FATIMA
Már nem is bánod?

SHERASMIN
Miért kellene? A hajónk megfeneklett… ez kár volt. Aztán egy másik hajó ránk talált és csuromvizesen kihalásztak bennünket. Ez szerencsés volt.

FATIMA
Aztán kiderült, hogy az egy kalózhajó…

SHERASMIN
Ez kár volt. De ez azt jelenti, hogy éheztettek minket, vagy rosszul bántak velünk? Nem. Jó árat csak a kövér szárnyasért és ragyogó fácánért lehet kérni. Ugyanez vonatkozik a jól táplált rabszolgákra is. Ez is szerencsés volt.

FATIMA
Aztán kiállítottak minket a tuniszi rabszolgavásáron…
SHERASMIN
Az kár volt.
De aztán az emír kertésze megvett bennünket …

FATIMA
gyorsan félbeszakítja
Az szerencsés volt.

SHERASMIN
Tévedés! Az véletlen volt. De a tény, hogy együtt hagytak minket, és a kertész úgy döntött, hogy egy párt választ, és hogy együtt maradtunk – na látod, az igazán szerencsés volt.
Ismételten csókolóznak.

FATIMA
kioldja magát az ölelésből
De elvesztettük Oberon kürtjét és a serleget …
Ez kár.

SHERASMIN
Így aztán csak magunktól függünk. Ez megint szerencsés. Mert a szerelem megtalálja az utat, és ez a lényeg. Megtalálja, sőt, keresi. Így ha kihalászták Huont és Reziát is, akárcsak minket, azok ketten ugyanúgy keresni fogják egymást, mint korábban. És egy nap újra együtt leszünk mindannyian. Várj csak, és meglátod.

FATIMA
Akkor majd hazamehetünk.

SHERASMIN
Marseille-be, Fatima.

FATIMA
Nem, az én otthonomba! Most már jól hozzászoktál a hőséghez. És az ételekhez is.

SHERASMIN
Birkahús nélkül – még talán meg lehet győzni. De bor nélkül, Fatima …

FATIMA
A bor a minden? Fogalmad sincs, milyen gyönyörű tud lenni Arábia.

Ária

FATIMA
Ó, Arábia! Drága Arábia,
Az én szülőhazám!
Gondolataimban átkeltem a sötétkék tengeren,
És újra a partodra léptem,
És ott megláttam édesapám sátrát,
A magas datolyafák alatt:
És a zene és a vígasság hangja
Édesen szállt a szélben;
És a finoman pengetett gitáron,
Egy lány meséjét hallottam,
valakiről, aki elmenekült a büszke Serdartól,
Az ifjúval, akit annyira szeretett!
felemelkedve
Al, al, al …
Bár sötéten fénylik az éjszaka! Al, al, al …
A reggel már a szerelemről szól Juszufommal,
Bár a kerti virágok kelyhe mind bezárult,
A szív rózsája virágzik a szerelem felkelő napjában!
Al, al, al … Nemsokára Zeenab messze jár majd
a kegyetlen Serdar sivár Anderunjától!
Al, al, al …
Al, al, al …
'Ez csatalovának éjszakája, al, al, al …
Oh, bizonyítsd jó berberem, hogy méltó vagy fajodhoz!
Most a sósivatag felett szélként repülünk,
És félelmeink oly gyorsan elhalványulnak, mint a tornyok mögöttünk
Al, al, al, al! Elértük a határt,
És csak nevetünk sivár Anderun urán!
Al, al, al …

SHERASMIN
Aha! Ha azt hiszed, hogy csak nálatok vannak ilyen víg idők, nagy szemeket meresztesz, amikor a Garonne partján sétálunk majd …

FATIMA
Mit mondanak majd a barátaid, hogy egy sötétbőrű nőt vittél haza?

SHERASMIN
Gall bókokat mondanak, és felfalnak a szemükkel. De nem engedem, hogy ennél tovább menjenek, jegyezd csak meg szavam!…

Duett

SHERASMIN
Édes Garonne partjainál
Születtem egy szép tavaszi reggelen,
Hamarosan már egyedül tudtam menni,
Rúgások, pofonok, bukfencek nem számítottak,
Éltem kitértve a munka elől, imádva az örömöket,
Bort kortyolgatva, a vizet utálva,
Verekdve minden szomszéd fiúval,
És udvarolva minden szomszéd lánynak,
Váratlanul és mérgesen, Fatima otthagyja Sherasmint
Oh, napok, amiket megéltem,
Szép Garonne partjain!
Oh, napok, amiket megéltem,
Szép Garonne partjain,
Szép Garonne partjain!

FATIMA
A Bundemir hullámain,
Először láttam a napsugarakat remegni,
Évről-évre ott csatangoltam,
Annak a szép folyónak a partjain,
Kóboroltam a koborló fajommal,
Ahol a datolyafák hajoltak fölénk,
vagy a mindig zöld pihenőhelyeken,
Ami legelőt biztosított a nyájunknak.
Soha nem ismertem a bánatot vagy félelmet
A Bundemir partjainál!

SHERASMIN
Az idők megváltoztak, kedvesem!

FATIMA
A szerencse napsütése elhagyott,
Rabszolgák vagyunk! rabszolgák!

SHERASMIN
De miért emészted magad, drágám?
Együtt vagyunk rabszolgák!
Legyünk boldogok, mert igazak vagyunk!
Szeressük a dalunkat és élvezzük a kórust,
Ássunk és túrjunk, rakjuk halomba, és turbékoljunk,
Ahogy Éva és Ádám tette ezt előttünk!

EGYÜTT
Legyünk olyan boldogok, amilyen hűek!
Szeressük a dalunkat és élvezzük a kórust,
Ássunk és túrjunk, rakjuk halomba, és turbékoljunk,
Ahogy Éva és Ádám tette ezt előttünk!

Egy virágokból kirakott szekér, amin Droll behozza Huont az emír kertjébe, ereszkedik le fentről, és gyngéden megáll a földön.

DROLL
Aggodalommal hajol Huon fölé
Ébredj, Huon! És ha teljesen elhagyatva találod magad, fegyverek és kürt nélkül, akkor térj teljesen magadhoz. Bizonyítsd szerelmed erejét. Mentsd meg magad és Reziát – mentsd meg Oberon boldogságát.
Ugyanúgy tűnik el, ahogy megjelent.

HUON
pár pillanattal később felébred
Hol vagyok? Egyedül? Mindenki elhagyott?
kiabál
Rezia! Ah, Isten tudja, hol lehet…
Hátra fut
Se kürt! Se Oberon!
A színpad közepe elé fordul és lassan előrejön. Sherasmin a másik oldalról jön be. Huon lebénul a meglepetéstől, amint felismeri.


SHERASMIN
hasonlóképp megáll. Aztán halkan magának mondja
Nem lepődtem meg. Nem lepődtem meg.

HUON
Sherasmin! Drága, hűséges Sherasmin!

SHERASMIN
odasiet hozzá. Átöleli.
Drága, drága uram!

HUON
Kertész, Sherasmin! Ha a Garonne-i emberek tudnák…

SHERASMIN
Meglepődnének.

FATIMA
balról lép be és boldogan, meglepődve találja ott Huont és Sherasmint
Drága urunk…

SHERASMIN
Igen, Fatima, erősen és egészségesen! Ha mellettünk lett volna tegnap a rabszolgapiacon, felennyit se fizetett volna értünk a kertész. És még ma is árulnának minket, mint a kiszáradt tekercseket.

HUON
A kertész rossz vásárt csinált volna. Mi hasznát venné egy szegény szerencsétlennek, akit semmilyen földi hatalom nem képes visszaváltoztatni azzá a férfivá, aki egykoron volt?

FATIMA
becsatlakozik
Nemsokára helyrehozhatjuk, Huon úr.

HUON
szomorúan
Lehetetlen, jó Fatimám. Egyedül Rezia vigasztalhatna meg engem. De Reziát elrabolták.

FATIMA
Most egy meglepetés vár rád!

SHERASMIN
Nem vagyok meglepve. Nem, semmi nem lep meg.

HUON
felkiált
Van híred Reziáról?

FATIMA
Minden hajó, ami átszelte a tengert, miután zátonyra futottunk, kalózhajó volt. Így Reziát ktségtelenül kalózok vitték el.

HUON
félbeszakítja
Igen!
Kalózok ragadták el a saját szemem elől.

FATIMA
Akkor igazak a pletykák. Azt beszélik, hogy a kalózok egy arab hercegnőt vittek az emírnek, és azt mondják, az emír bezárta őt a legszebb pavilonjába.

HUON
Én vagyok a legboldogabb férfi, ugyanakkor a…

SHERASMIN
félbeszakítja
Tudom… ugyanakkor a legboldogtalanabb. Pont ilyen a szerelem.

HUON
Rezia csak száz lépésnyire van, és én gyenge és erőtlen vagyok.
szorongatja a kezét
Mi is tehetnék?

SHERASMIN
Hát ezt, drága!
Először is beszélnünk kell a kertésszel. Itt tart majd dolgozni. És aztán újra elkezdjük a kalandjainkat, egy szempillantás alatt átváltozunk, ha szükséges. Senki sem kap el bennünket, mert olyan jól, és olyan gyorsan tudjuk álcázni magunkat…

Terzettino

HUON
És akkor le kell lepleznem magam?

SHERASMIN
Nincs más remény, szerintem.

HUON
De remegjen meg a zsarnok is,
Nem maradhat sértetlen!
Sherasmin-nal hátralép pár lépést, hogy megbeszéljenek valamit.

FATIMA
Az előtérben
Láthatatlan szelleme az erőnek és fénynek,
Te, aki a tisztaságot és szerelmet gondozod,
Állítsd helyre a legjobb és a legbátrabb lovagnak,
A leggyengédebbnek és a legtisztábbnak.
Huon és Sherasmin előre jönnek

HUON
Imádott szellem, állj a pártunkra,
Áldd meg a jó kardot és a hű szívet!

SHERASMIN ÉS FATIMA
Imádott szellem, állj a pártunkra,
Áldd meg a jó kardot és a hű szívet!

----
MÁSODIK JELENET
Oszlopcsarnok Almansor emír palotájában, Tuniszban. Rezia egy kanapén fekszik az előtérben.

Kavatína

REZIA
Gyászolj, szegény szív, a halott örömökért!
Folyjon szomorú könnyed az elszökött reményekért,
Szomorúság most az egyetlen kincs, amit értékelek,
Mint Peris az illattal, én a sóhajjal lakom jól;
És keserű néhányaknak, mint a forrás lehet;
De Gelum vize számomra édes élvezet.
Ti, akik az öröm vidám ragyogásában sütkéreztek,
Ti, akik a remény arany folyamán vitorláztok,
Felhő jöhet felétek, hullám söpörheti a fedélzetet,
És sötét és pusztuló jövőt fest!
De a sivatag ostora szíven csapott engem
És a fa, ami félelmet termett, pillanat alatt elhervadt!

ALMANSOR
belép az első ajtón, a jobb oldalon, odalép Reziához és mézesmázos hangon azt mondja
Hogy lehetsz ilyen szomorú, mikor olyan gyönyörű vagy, Rezia? Csak az ujjaddal kell jelezned, hogy meglegyen mindened, amit irigyelnek egy nőben…

REZIA
Csak egy dolog tehetne boldoggá. És azt nem teheted meg! Egy halandő sem tud felébreszteni halottat.

ALMANSOR
Akkor mindenképp életben tartalak.

REZIA
Huon erősen tart…

ALMANSOR
Csak nézzük meg, hogy én nem tartalak-e erősebben?
Megfogja. Rezia ellenáll.

ABDALLAH
Belép balról, és az emírhez lép
Vigyük újra a fedélzetre, és adjuk el Sziciliában. Szívesen elcserélném valakire, aki kevésbé makacs.

ALMANSOR
Milyen ostoba vagy, Abdallah. Nem látod, mennyi szenvedély lakozik benne? Nagyon elégedett vagyok. Ma először kaptam ízelítőt abból, mennyire tud szeretni.
Türelmesnek kell lennünk…
kimegy

DROLL
Almansor felesége, Roshana kevésbé türelmes a szerelmi történettel kapcsolatban. Látta a jóképű rabszolgát, Huont, ahogy dolgozott a palotakertben, és szenvedélyesen beleszeretett. Abdallah-ot küldi, hogy mondja meg neki titokban, hogy egy nemes hölgy kívánja látni, és mondja el neki, hogyan juthat be a kertből Roshana szobájába, anélkül, hogy bárki észrevenné. Huon azt hiszi, hogy ez jel Reziától, és a palotába siet.
De Rezia helyett Roshanával találkozik, aki bevallja neki szerelmét. Amikor Huon tiltakozni kezd, és azt mondja, hogy csak egy nőt szeret a világon, méghozzá Reziát, és semmi sem tudja kísértésbe hozni, akkor Roshana megpróbálja elcsábítani.

HUON
Remenyben es oromben furdozom megint
Egy sugar ragyog ra repedo lancaimra
Sugarak, mint jelzofeny a fenti sotetbol
Es szerelmes holgyemhez vilagitjak utam

Hegyrol szabadon engedett pataknak érzem magamat
A zord fagy szellem uralmabol
Rohanok le sziklas magasabol
Szokdecselve es ragyogva a gyonyortol

Remenyben es oromben furdozom megint
Szerelmem keresem mint patak a folyot
Ok ezust kesztyuvel megfordithatjak a viznek arjat.
Itt ok keretezik utan szerelmes holgyemhez.


Kórus, Szóló és Balett

KÓRUS
táncoló lányok és rabszolgák
Neked díszítette fel a szépség a budoárját!
Neked töltötte tele az öröm csészéjét,
Oh, idd ki a poharat, és szakítsd le a virágot,
Mielőtt a rózsa meghal, és a bor kilöttyen!

HUON
Így! Így! A virágok, amiket tisztának kínáltok,
Mérget hordanak az illatukban,
És a kehely lila folyama
Nekem sokkal inkább vérnek tűnik!
Próbál kiszabadulni, de Roshana visszatartja.

KÓRUS
Amikor egy nő szeme a szerelemtől ragyog
ki tudsz-e térni elbűvölő fénye elöl?
Képes-e menekülni a szíved,
Amikor fehér karja átölel téged?
Képes-e menekülni a szíved,
Amikor fehér karja átölel téged?

HUON
Nincs szépség a nő szemében,
Amikor szentségtelen ragyogással ég,
Mint a világtalan halott szemének ragyogása,
Amikor a lélek, melynek felcsillantani kéne a szemet, már rég elmenekült.
Nincs báj, ami örömet hozhatna
Buja kezének, ami soha nem volt ilyen fehér,
Ujjai hamarosan rajtam kalandoznak majd el,
Amikor a féreg már lerágta róla a húst!         

Megpróbálja kioldani magát Roshana szorításából, de mielőtt sikerülne neki táncoló lányok veszik körül, így megakadályozzák, hogy el tudjon menekülni.

KÓRUS
Oh, ne fordulj el a boldogság lakomájától!
Oh, ne veszíts el egy olyan értékes pillanatot, mint ez,
Emlékezz a bölcsre, énekelt a lakomája felett:
Mily kellemes volna az élet, ha az árnyék nem tűnne tova!
Ezért halandó, légy boldog, légy boldog, és nevess a bölcsön,
Aki tudja, hogy az élet árnyék, mégis vár, míg tovaszáll
Neked van feldíszítve a szépség a budoárja!
Neked van teletöltve az öröm csészéje,
Oh, idd ki a poharat, és szakítsd le a virágot,
Mielőtt a rózsa meghal és a bor kilöttyen!
Oh, idd ki a poharat, és szakítsd le a virágot!


DROLL
Huon kiszabadul Roshana öleléséből, és próbál megszökni, - de túl késő. Almansor megtalálja, a rabszolgák elfogják, és az emír halálra ítéli: máglyahalált kell halnia. Úgy tűnik Huon sorsa bevégeztetett. Nagy halom fát raknak egymásba a tuniszi piactéren. Tömeg gyűlik össze, hogy megnézze a látványosságot, köztük van Sherasmin és Fatima, míg az emír és kísérete az emelvényen foglalják el helyüket - Rezia, lefátyolozva ott van az oldalán. És akkor Abdallah furakodik át a tömegen…

----
HARMADIK FELVONÁS
Palota Tuniszbans

ABDALLAH
Nemes úr! Beszélnem kell veled. Csak egy szót!

ALMANSOR
Egy vezető minden szava cselekvést jelent. A helyedben, Abdallah, én most nem késztetném cselekvésre magam. Rosszul járhatsz.

ABDALLAH
Cselekvés! Hiszen pontosan ezt akarom, nemes herceg. Valamit el kell intézni.

ALMANSOR
Nem itt és nem most.

ABDALLAH
De itt és most.
Ilyen könnyen nem szabadulsz ettől, Emír.
Int a kalózoknak, akik vele jöttek. Három nagy ládát raknak le az emír elé.
Ezt a három ládát dobta fel az ár ma a partra.


ALMANSOR
kapzsin
Minden, amit a tenger hozott fel, az enyém.
A második és a harmadik láda fölé hajol
Ékszerek! Mindkét ládában! Szegény Abdallah! Mihez kezdenétek a kalózókkal ezekkel? Aligha lyukasztjátok ki a fületeket, és viseltek bennük karikát.
folytatja a keresgélést
De nézz csak ide! Van itt valami a számodra, Abdallah.
Kilemeli Oberon kürtjét a ládából
Egy pompás műalkotás.

ABDALLAH
gúnyosan
Egy játéktrombita!

ALMANSOR
képmutatóan
Milyen jól leplezed elmédet. Műértő és a világjáró, mint te! A világ összes piacán otthonosan mozogsz. Sziciliában, Rómában és Görögországban. Tökéletesen tudod, hogy ez egy megfizethetetlen darab. Bárhol elcserélheted hegynyi aranyért.
odadobja neki a kürtöt
Fogd a kürtöt, Abdallah, mielőtt megbánom ezt a megállapodást.

ABDALLAH
Szeretnéd, hogy játsszak egy dallamot a tiszteletedre?

ALMANSOR
fenyegetően
Tégy, ahogy akarsz. De vigyázz rá, hogy a fejed a nyakadon maradjon, amíg a dallamot játszod…

ABDALLAH
Értem, hatalmas emír. Megyek is.
Átvágja magát a tömegen. Ahogy Sherasmin mellé lép, egy hirtelen szeszélynek engedve, odadja neki a kürtöt.
Tessék, tiéd lehet ez az értéktelen szemét.

SHERASMIN
fürgén megfogja
Értéktlen dolog! De elfogadom.

FATIMA
De ez… a mágikus kürt.

SHERASMIN
Tartsd fenn a látszatot, Fatima, a látszatot.

ALMANSOR
a széke előtt ál és parancsol
Hozzátok a rabszolgát, akit halálra ítéltem. És kötözzétek a máglyára.
A palotaőrök előrhozzák Huont, megkötözve. Ahogy az emelvény előtt elvezetik, Rezia felugrik, és könyörögve az emírhez fordul.

REZIA
Almansor!

ALMANSOR
felé fordul
Mit akarsz, Rezia?

REZIA
Huon-ra mutat
Kegyelmet – ennek a férfinak.

ALMANSOR
Betört a háremembe, és kimutatta rajongását Roshana iránt. Miért aggaszt a sorsa?

REZIA
Ő Huon, a férjem,
Nem halhat meg!

ALMANSOR
Osztoznál a sorsában, annak ellenére, hogy megcsalt téged?

REZIA
Inkább ezerszer meghalok vele, mint hogy nélküle éljek.


ALMANSOR
Most magad is meghallhatod, mily’ kevéssé érdemli meg ezt a balga hűséget.
Int neki
Gyere ide, rabszolga!

HUON
felé fordul
Szeretnél beszélni velem, Tunisz emírje?

ALMANSOR
Halld a szavam, rabszolga. Szabadon engedlek! Abdallah szülőfölded partjaihoz visz téged. És Rezia itt marad velem. Szabad emberként térsz vissza, és azt veszel feleségül, akit csak akarsz.

HUON
Soha nem szerettem mást, csak Reziát, és örömmel halnék meg vele, ha nem élhetek boldogan vele.
Odalép az emelvényhez, és átöleli Reziát

REZIA
örömmel kiáltja
Egyszerű teremtmények vagyunk a teremtő kezében. Semmi nem választhat szét minket!

ALMANSOR
nagyon mérges
Akkor ezt tegye próbára a tűz. Máglyára mindkettőjükkel!
Ahogy Almansor kiejti ezeket a szavakat, a ravasz Sherasmin a mágikus kürtöt a szájához emeli, és az első hangnál mindenki táncra perdül.

Finale

RABSZOLGÁK KÓRUSA
Hallgasátok! Mily hangok szólanak!
Hallgassátok! Mily csodálatos a dallam,
Hallgassátok! Minden lábat
boldog táncra kényszerít! Hallgassátok! Hallgassátok!

HUON, REZIA, SHERASMIN, FATIMA
Örvendjetek! Örvendjetek! Ez a kürtnek ereje!
Táncolnak az udvaron! Táncolnak a toronyban!
Táncolnak a kertben, táncolnak a csarnokban!
Az óceán strandján és a város falánál!
A második és leghangosabb fújás hozza majd el,
Magát az adományozót, a Tündérkirályt!

Sherasmin hangosabban fújja meg a kürtöt. Liliomok és pálmafák tűnnek fel minden oldalon. Lassan felemelkedik egy nagy glóbusz, közepén a virágpalotával, benne Titánia Oberon karjaiban.

OBERON
Üdvözlet! Hűséges pár! A bajotoknak vége már!
Barátotoknak segítségére voltatok!
Fogadalmát beváltotta veletek,
Újra szerelmesen ölelheti Tündérkirálynőjét.
Oly sebesen, mint a villám fénye, bátor lovag, figyeld!
Szülőföldedre, Franciországba viszlek téged,
A királyod palotájába!
Térdelj lába elé, menyasszonyoddal, kit elnyertél,
Európának visszhangoznia kell mindattól, amit tettél.
És most! Örökre megtöröm a varázst,
A hálás tündér utolsó búcsújával!
Viszlát! Viszlát!

Oberon virágpalotája eltűnik felfelé. Változik a díszlet. Nagy Károly uralkodó tróntermét látni. Udvari emberek ünnepélyes felvonulása. Huon és Rezia a trón jobbján vannak.


SHERASMIN
De most gyorsan siessünk a hajóhoz, mielőtt ezeknek a bolondoknak újra esélyük támadna elkapni minket! És aztán, uralkodónk trónusához!

Induló

Énekbeszéd

HUON
Íme! Eleget téve az eskünek, amit tett,
Huon ismét a lábaidnál térdepel,
A mennynek segítségével vakmerőt cselekedett,
És a kalifától elnyerte ezt a bájos hajadont,
Trónjának örököse minden veszélyt kiállt!
És most a te vazallusod menyasszonya!


KÓRUS
Üdvözlet a jó kardú hercegnek,
Aki a tiszta menyasszonyt elnyerte a szaracén kézből.
Üdvözlet! A hajadonnak, aki a tengeren át
Követte oly hűségesen az ő bajnokát.
Még meg nem született dalnokok mesélik majd
Bájos Reziának és bátor Huonnak történetét!

VÉGE

Viniczai Andrea nyersfordítása