2015. augusztus 6., csütörtök

Wagner: A SZERELMI TILALOM





A SZERELMI TILALOM

avagy

A palermói novícia

Víg nagyopera két felvonásban

Shakespeare Szeget szeggel című vígjátéka nyomán 
szövegét írta: Richard Wagner

Fordította: Csákovics Lajos

SZEREPLŐK:

Frigyes, a király távollétében Szicília német helytartója (bariton)

Luzio, ifjú nemes (tenor)

Claudio, ifjú nemes (tenor)

Antonio, a barátja (tenor)

Angelo, a barátja (basszus)

Isabella, Claudio húga, apáca egy Erzsébet-rendi kolostorban (szoprán)

Mariana, novícia a kolostorban (szoprán)

Brighella, a poroszlók parancsnoka (basszus)

Danieli, fogadós (basszus)

Dorella, Isabella egykori szobalánya (szoprán)

Pontio Pilato, Danieli szolgája (tenor)

Bírák, Poroszlók. Palermo lakosai minden osztályból. Nép. Maszkosok.
Egy zenekar.

Játszódik:
Palermóban, a XVI. században.

No. 1 Nyitány

ELSŐ FELVONÁS

No. 2 Bevezetés

1. kép

Előváros mindenféle szórakozóhellyel.

Az előtérben Danieli borozója. Nagy tumultus. A poroszlók egy csoportja azzal van elfoglalva, hogy a szórakozóhelyeken és kocsmákban pusztítást végezzenek, a cégért letépik, szétverik a bútorokat, széttörik az edényeket, és így tovább. A nép kórusa rájuk veti magát és útjukat állja. Verekedés kerekedik



Kar
Szoprán, Alt:
Ti átkozottak! Menj innen! Rögtön kapsz egy frászt!
Nyakleves kell? Tűnjetek el!
Nyakleves kell? Tűnjetek el! Tűnjetek el!
Nagy pusztítás, rettentő kár!       
Mit törtök-zúztok?  Sok lesz már!
Tenor:
Már szinte összedőlt a ház!
Hagyd abba most vagy kapsz egy frászt!
Hány pofon kell? Tűnjetek el!
Hány pofon kell? Tűnjetek el! Tűnjetek el!
Nagy pusztítás, rettentő kár!       
Mit törtök-zúztok?  Sok lesz már!
Basszus:
Csak tágulj innen!
Mit törtök-zúztok?! Rombolás!
Tűnj innen!
Hány pofon kell? Nem tűrjük el!
Hány pofon kell? Nem tűrjük el! Tűnjetek el!
Nagy pusztítás, rettentő kár!       
Mit törtök-zúztok?  Sok lesz már!

Luzio, Angelo és Antonio hahotázva kiverekedik magukat a borozóból.

Luzio, Antonio, Angelo (nevetve)
Hahahaha! Ez jó kis hecc!

Luzio
A korsómból kidőlt a sör!

Antonio
Nyolc zsandárt én pofoztam föl!

Angelo
A kupleráj majd’ összedől!

Luzio
A kocsmát rögtön szétverik!
E sok poroszló mért van itt?

Brighella sok poroszlóval együtt fogolyként hozza ki a borozóból Danielit, Pontiót és Dorellát.

Kórus
Ott nézd! Fogságba ejtik őket!

Pontio
Hagyj békén!

Danieli
Ne rángass!

Dorella
Tiszteld a nőket!

Luzio
Jót röhögök a helyzeten!

Danieli
A képeteket beverem!

Brighella
Te jobb, ha befogod a szád;
ha jártatod, csak bajt hoz rád!

Dorella
Eressz! Ne ráncigálj, te gaz!
Segíts meg, édes Szűzanyám!

Brighella
Nem jár a Szűz e bűntanyán!

Kórus
Hagyd békén őt, ez rendes lány!

Dorella
Jó Luzio, jöjj, segíts nekem,
beváltom úgy ígéretem:
hisz’ nékem régen udvarolsz,
s mert nem vagy éppen csúf legény,
feleségül mennék hozzád én,
de csak úgy, ha érdekemben szólsz!

Luzio
Hej, erre vártam réges-rég!
No, kezdjük így a nősülést!
[Brighellához]
Hagyd őt! Ereszd el azt a lányt!

Brighella
Gyerünk tovább, börtönbe vetjük!

Luzio
Nem hallod? Azt az angyalát!

Brighella (a poroszlókhoz Luzióra értve)
Hozzátok őt is vélük együtt!

Luzio
Ujjal sem érhet hozzám senki!

Brighella
Gyerünk tovább!

Luzio
Ereszd csak el!

Brighella
Börtönbe vetjük!

Luzio
Ne vidd a lányt!

Brighella
Hozzátok őt is…

Luzio
Ujjal se érjen…

Brighella
… vélük együtt!

Luzio
… hozzám senki!
[a néphez]
A hitvány bandát szét kell verni!
Rögtön szét kell verni!
Az ám, fiúk, kergessük őket el!

Kórus
Kegyelmet egy sem érdemel!

Luzio
Kergessük őket innen el!

Kórus, Angelo
Kegyelmet egy sem érdemel!
A banda tűnjön innen el!

Angelo (Brighellához és embereihez)
Van nálad erre rendelet?

Luzio
Ki küldött ránk? Feleljetek!

Angelo
Ki küldött ránk?

Luzio
Feleljetek!

Dorella, Pontio, Danieli
Bilincsbe verve visztek el?

Kórus
Romokban áll sok tisztes hely!
Garázdaság!

Luzio
Ki küldött ránk, feleljetek?

Mind
Parancs volt tán vagy rendelet?
Ki küldött ránk? Feleljetek!
Parancs volt rá, parancs volt rá
vagy rendelet? Ki küldött ránk,
ki küldött ránk? Hadd tudjuk meg!

Brighella
[Egy nagy pergament húz elő]
Állj! Ím: a rendelet!
[próza]
Ezer bocsánat, Signore, ezer bocsánat, hogy előbb nem jutott eszembe! Igazán köszönöm, hogy kedvesen figyelmeztetett.
[ének]
Dobszót! A törvény ekként szól;
így tesz rendet a helytartó!

A dobos mind a négy oldalra megüti a dobot.


Mindenki
Figyelsz? Megint mit zúdít ránk?
Mi lesz, Frigyes, egy újabb marhaság?

Brighella
(felolvassa a törvényt)
„Mélységesen elborzaszt minket az istentagadó és romlott városunkban ijesztő mértékben elterjedő ocsmány züllöttség és bűnösség.
Egy tisztább és Istennek tetsző magatartás helyreállítása és a nagyobb erkölcsi kihágások megfékezése késztetett minket arra, hogy példaértékű büntetéssel szüntessük meg az erkölcsi romlottság alapjait és gyökereit. A ránk ruházott hatalomnál fogva elrendeljük a karnevál, a buja és züllött ünnep beszüntetését, és halálbüntetés vár azokra, akik a tiltás ellenére cselekednek.
Minden fogadót és szórakozóhelyet be kell zárni és ki kell üríteni. Az ivás, valamint a szerelmeskedés vétségét elkövetőkre halálbüntetés vár.
A király nevében
helytartója: Frigyes.”

Mindenki (nevetve)
Ha, ha, ha, ha! Micsoda új móka!

Luzio
Így már tudjuk, hányadán állunk!
Éljen őfelsége, Frigyes!

Mindenki
Éljen, a jó keresztény!

Brighella
Istenem, milyen pimaszságot észlelek!

Dorella
Nagyon viccessé válik a dolog!

Luzio
Micsoda, se szerelem, se bor
és még karnevál sem!

Mindenki (Brighellát kivéve)
A német bolond, gyerünk, nevessétek ki őt,
legyen ez a válasz;
küldjétek őt vissza a havas hazájába,
ott aztán lehet szemérmes és tartózkodó.
Brighella
Ez most már túl sok, nem bírom ki tovább!
Még ilyen pimaszságot és arcátlanságot!
Amint kijutok a tömegből, soha többet nem fogok belekeveredni!

Poroszlók jönnek Claudiót hurcolva magukkal.


Antonio
Kit hoznak ott? No lám!

Luzio
Hogyan? Ez Claudio! Elfogták őt is?

Dorella
Claudio!

Claudio
Mit fogság! Nagyobb baj van itt!
Csöppet sem vicces… Nincsen hozzá kedvem,
Ostoba ügy…

Luzio
Ne kertelj, áruld el, mi az?

Claudio
Ki hinné: meg kell halnom érte…

Luzio
Hogyan?!

Mindenki
Halál?! Hát ő mit vétett?

Luzio
Eltitkolt pártütés?

Mind
Pártütés?!

Claudio
Menj már! Szerelmes voltam…

Luzio
S az kit zavar? Ez vicc!

Claudio
Úgy tűnhet, ám Frigyestől jött a rendelet…

Luzio
Ne tréfálj! Nevetséges ez!

Claudio
Már holnap vérpad várhat rám!

Mindenki
Hogy holnap?! Tán bűn lett a csók?!
Elég volt már, ez több mint sok!

Claudio
Dorella? Ej, mért vagy te itt?
Vétettél, mondd csak? Mit?

Dorella
Óh, Claudio! Úgy látom, úrficskám,
nagy bajban van; de nékem is kijut;
mert kedves húga, Izabella,
apácaként klastromba ment,
s utcára tett ki engemet…
E kocsma lett az otthonom,
de máma ránk törték az ajtót,
s elvisznek, mint egy bűnözőt…

Claudio
Sajnállak én, te jó leány.
Segítenék, ám, nem lehet…

Luzio
Nem lesz itt baj, higgyétek el!
Biztosan csak tréfált Frigyes.

Antonio, Angelo, Kórus
Nem hagyjuk úgysem ennyiben!

Luzio
A tréfa rá nem jellemző…!

Luzio
Az egy őrült! Tudom, ismerem.
Se hús, se hal. Nem lát, nem hall.
Jéghideg lény és szívtelen.
Királyhű, hajthatatlan lélek,
úgy hírlik, épp ezért van itt:
egy érzéketlen elnyomó.

Claudio
Talán csak jellemes…

Luzio
Menj már!
A szabadságunk gyűlöli,
az engedetlenségtől fél,
– csak féljen! –, minket meg nem tör!

Claudio
Ha fél, ha nem, csak egy megoldás
hozhat tán menekülést…
Próbáld meg, Luzióm!

Hol földi hívság meg nem fér:
a klastrom, hol van, jól tudod;
a Szent Erzsébet-rendben él
a húgom, megtalálod ott.
Óh, menj, keresd fel még ma őt,
óh, kérlek, ne késlekedj!
Mondd el, mi rémes baj tört rám,
mondd el, a bátyja bajban van!
A helytartót ő kérje meg,
lágyítsa meg a szívét!
Esdve kérje, úgy majd szán talán!
Mondd el: hibáját bánja már,
s a bátyja minden rendbe hoz!
Ha nála bűnbocsánat vár,
én benne már megbízhatok.
Húgomnál bűnbocsánat vár,
jövőmben már megbízhatok.

Mindenki
Mért jó, hogy folyton zaklat, folyton feldühít?

Dorella, Kar
Dühít! Felforr a vérem és a vad harag hevít!
A kétség!
Egy őrült kénye-kedve ránk telepszik így!
Egy őrült elme kénye ránk telepedik!
És nem hagy nyugtot, mert ő tud jobban mindent,
szabadság itt nem lesz, amíg ő uralkodik!
Egy ő- … :ISM: … -dik.
Elnyomó! Álszent őrült!
Nem lesz szabadság, míg ő van itt!
A jókedvünk lopta el! A jókedvünk lopta el!
Galád csaló! Őrült szörnyeteg,
ki minden embert tönkretesz!

Claudio
-
Óh, menj hozzá! Ne késlekedj!
-
Hadd hallja meg, mily vész fenyít;
ő jó húgom, és megsegít!
Áldott jó a szíve, hát, rajtam biztos, hogy segít!
Hadd tud-… :ISM: … -gít
Bölcs leány, bízom benne.
Ő oly jó, majd bizton megsegít!
E lány majd bizton megsegít!
E lány majd bizton megsegít!
Talán, talán húgom megsegít!
A húgom lesz, ki megsegít!
Luzio
Már indulok! Nem késem el!
-
De jó húgod, ha célt nem ér,
majd én leszek, ki megsegít.
Rajtad Luziód segít! Majd a jó barát segít!
De jó … :ISM: … gít.
Esküszöm: jó barátod
téged minden bajban megsegít!
Ne félj, barátod segít! Ne félj, barátod segít!
Ne félj! Ne félj! Jó barát segít,
ha baj van; téged megsegít.
Brighella
Hogy vigyem innen őket így,
hogy vigyem innen őket így?
A helyzet józanságra int,
a helyzet józanságra int!
Fenyegetőn morognak mind.
Óh, bárcsak már ne lennék itt!
Óh, bárcsak ne lennék itt!
Óh, bárcsak már ne lennék itt!
Fenyege- … :ISM: … itt!
Fenyegetőn morognak mind,
óh, bárcsak már ne lennék itt!
Óh, bárcsak már ne lennék itt!
Óh, bárcsak ne lennék itt!
Óh, bárcsak ne lennék itt!
Óh, jaj! Óh, bárcsak ne lennék itt!
Óh, bárcsak már ne lennék itt!

A tömeg lassanként szétszéled.
Brighella és poroszlói a foglyokkal együtt nagy nehezen utat törnek a sokadalmon át.

2. kép

Udvar az Erzsébet-rendi apácák kolostorában.

Egyik oldalon a kolostor kertje, a másik oldalon a templom, középtájon a kapu.


No. 3 DUETT

Apácakórus[a színfalak mögött]
Salve regina coeli! Salve!

Isabella és Mariana jönnek a kertből.

Mariana, Isabella
Szent, égi béke szívünkre száll;
áhított réve int nékünk már!

Mariana
Szent, égi béke szívünkre szállj!
Kiáradj, áradj ki ránk!
Isabella
Mennyei béke nyugalma, áradj,
áradj ki ránk!

Együtt
Eltűnt a bánat, könnyek nem fájnak,
(M: vágyunk) a szívünknek vágya Isten,
a vágya Isten, csak Istenhez száll.

Szívemnek vágya Istenhez száll.

Isabella
Szívemnek vágya
Isten, Istenhez száll.
Mariana
A vágyam Isten,
Istenhez száll. 

Isabella
Remélem, hogy a seb begyógyult már,
melyet a nővérek előtt mindig elrejtettél,
ha vigaszra vágysz, bízd rá a szádra
a régóta eltitkolt fájdalmakat.
Szerettük egymást fiatalságunk óta,
de három éve már elváltunk
egyedül talált meg minket a kegyetlen sors,
elvette az anyát és az apát,
védelmet kerestem a falak között,
itt találtam rád fájdalom és szenvedés közepette,
de állandóan csak hallgatsz, nem vagyok rá méltó,
hogy megoszd a testvéreddel a bánatod!

Mariana
Hallgass, csakis te vagy az,
akitől vigaszt és szeretetet remélhetek!
Milyen más fájdalmat ismer egy nő,
mint a szerelemét?
Az őszintén szeretett férfi hűtlensége
elvett minden életkedvet!
A pap keze által már megköttetett
szerelmünk titkos szövetsége,
de ő, aki egykoron szegényen és ismeretlenül
lépett Szicília területére,
elnyerte a király kegyeit, és oly magasra jutott,
hogy a becsvágytól feltüzelve,
a csendes boldogság szerelmét eltaszította magától,
és engem, a feleségét hamarosan elhagyott!

Isabella (haraggal)
Óh, aljasság! Mondd meg, ki volt?

Mariana
Frigyesnek hívják: helytartónk.

Isabella
Őt ismerem; szenteskedő…
és álszent! Jaj, ti asszonyok,
ha bántanak, csak sírni tudtok,
bár bosszút kéne állnotok!

Mariana
Könnyünk a bajban vigaszt ád,
s a megbocsátás szent erény.
Egy hűtlen férfit vesztve – ím:
testvérre leltem. Isten jó!

Szent, égi béke, szívünkre száll;
áhított réve int nékünk már!
Mennyei béke nyugalma árad itt ránk;
kiárad, árad itt ránk.
Eltűnt a bánat, könnyek nem fájnak,
szívünknek vágya Isten, a vágya Isten,
csak Istenhez száll.
Szívemnek vágya Istenhez száll.
Szívemnek vágya Istenhez szálljon!
Istenhez talál.
Isabella
Sajnállak én, s menekülök
tetőled hitvány, átokverte, álnok Föld.
Nem nyújthatsz többé örömöt,
s egy őrült végromlásba dönt,
mert ő akármit megtehet,
nem bánja mennyire szenved más,
nem bánja, nem bánja, nem bánja,
mennyire szenved más,
jaj, szembeszállni nem lehet,
és szembeszállni nem lehet,
és szembeszállni nem lehet,
ez így nem élet, nem élet ez,
halál, ez nem élet, nem élet ez, halál.
Nem bántja őt a szenvedés,
nem bántja őt a szenvedés,
nem bántja őt a szenvedés,
nem bántja őt a szenvedés,
már ez nem élet így, ez már nem élet így, halál.


Megszólal a kapucsengő.

Isabella
A csengő. Hol a kapusnő?
Menj csak, kinyitok én!

(Mariana távozik, Isabella még utánanéz, odasiet még egyszer hozzá és átöleli.)

Kis árvám!

Mariana távozik.

No. 4 DUETT
Luzio és Isabella

Isabella kinyitja a kaput, belép Luzio.
Isabella eltakarja magát.

Isabella
Egy férfi jött.  Óh, kérem, várjon itt!
A kapus nővért küldöm rögtön.

Luzio
Nővér, várjon! Nincs időm.
Segítsen ön, és küldje
Isabella nővért;
a szent keresztre kérem!    

Isabella
Isabellát küldjem épp?
Én magam vagyok.
Kicsoda ön, s mi dolga vélem?

Luzio
Óh, hála Isten! Úgy hívnak: Luzio,
fivéred régi jó barát…

Isabella
Luzio? Önt hírből ismerem.
Mihaszna, könnyűvérű, léha…

Luzio
Kár erre vesztegetni szót…
Isabella, fivéred mentsd a vésztől!

Isabella
Fivérem bajban van?!

Luzio
Halljad!
A bátyád szerette Júliát, s oly lángolón…

Isabella
Szégyentelen! Szólj, megesett a lány?!

Luzio
Ne sürgess!
Történt, mi történt, túl sok szót vesztegetni erre kár.
Megbánva vétkét ő a lánynak férje lenne,
ám jött egy újabb rendelet,
Frigyeshez méltó őrültség,
hiába bánja azt, mit tett:
mert rá a vérpad vár!

Isabella
Meghal?!

Luzio
Óh, Isabella, vége van,
hacsak te nem segíted meg!
Frigyeshez menj, ne késs egy percig,
zokogva, térden állva kérleld,
úgy tán kegyelmet nyerhet még!

Isabella
Jóságos Isten! Az az aljas
pusztuljon el, megsemmisítem!

Indulatosan felfedi arcát.

Luzio
Mit látok! Égi szépség!

Isabella
Most még ez egyszer
elhagyom a zárdát.

Luzio
De mért csak egyszer? Hagyd el végleg!
Elbűvölő, fenséges szép vagy!

Isabella
Azt nem! E zárda otthonom.

Luzio
Már mennünk kell! Legalább most
hagyd el a zárdát, jöjj!
Bajban van bátyád, mentsd meg őt!

Isabella
Megmentem bátyám, jöjj!

A drága testvérem élete
az oltalmamra van bízva,
muszáj megmentenem őt,
mert ő erősen számít rám!
Az álszent ellen támadást indítani,
csak úgy árad belőlem az indulat,
hogy bátran legyőzzem őt,
Isten jogot és erőt adott nekem!
Luzio
Miért érzem azt, hogy remegek,
a szépséges apáca,
ez neki tulajdoníthatja,
aki a szemébe néz!
Hogyan tudnám legyőzni őt,
a forró szenvedélyt;
alul maradtam vele szemben,
hiányzik belőlem a bátorság és az erő!

Jöjj, ám ha innen most kilépsz,
óh, azt ne mondd, hogy visszatérsz!

Isabella
Mi ez a hang?!

Luzio
Óh, hallgass rám!
Az Úr nem erre tartogat,
nem zárdaszűzként gondolt rád,
hisz’ lángol benned izzó tűz,
s a két szemed két forró láng!
A két szemedben forró láng,
és perzsel, perzsel, lelked izzó tűz,
úgy perzsel, perzsel lelked izzó tűz!

Isabella
Mit nem merészelsz?!

Luzio
Hallgass rám! Légy asszonyom,
elveszlek én!

Térdre ereszkedik.

Isabella
Állj fel, bolond! Hogy merted ezt?
Hogy mersz itt így beszélni hozzám?
Elég, kelj fel! Bár véled elmegyek,
de többet hozzám szót se szólj ám!

Többé szót sem. Többé
szót se szólj! Szót se szólj!
Luzio
Ah! Ah! Ah!
Ah, Isabella! Ah, Isabella!

Nos, hát jó! Tőlem nem kell félned:
alulmaradtam. Menjünk hát!
Jöjj, bátyád élete a tét!

Isabella
A bátyám! Jöjj, mentsük meg őt!
Nyújtsd hát kezed!

Luzio
Adjon erőt!

Isabella
Az életét megvédem;
nincs más esélye tán,
én szólok érdekében,
fivérem számít rám!
Luzio
Mért lüktet úgy a vérem?
Te szép apácalány,
a két szemed, ha nézem,
a menny ragyog reám!

Isabella
Az életét megvédem;
nincs más esélye tán,
én szólok érdekében,
fivérem számít rám!
A drága bátyám várva vár reám!
A drága bátyám várva vár reám!
Luzio
Mért lüktet úgy a vérem?
Te szép apácalány,
a két szemed, ha nézem,
a menny ragyog reám!
A mennynek fénye hull le rám.
A fényes mennynek fénye hull le rám!

Isabella
Legyőzni azt az aljast,
elönt a bosszúvágy!
Te jajszavamra hallgass,
nagy Ég, erőt adj rá!
Legyőzni azt az aljast!
Óh, jajszavamra hallgass!
Legyőzni azt az aljast!
a jajszavamra hallgass,
nagy Ég, erőt adj rá!
Nagy Ég, erőt adj rá!
Luzio
Megfőzni őt alantas?
De lázban ráz a vágy!
Megfőzni őt alantas,
te kéjes ösztön, hallgass!
Megfőzni őt alantas,
te kéjes ösztön, hallgass,
vad lázas vágy!
Az ég erőt nem ád!

Isabella
Az életét megvédem;
nincs más esélye tán,
én szólok érdekében,
fivérem számít rám!
Legyőzni azt az aljast,
fűt a bosszúvágy!
Te jajszavamra hallgass,
nagy Ég, nagy Ég, nagy Ég, erőt adj rá!
Erőt adj rá, erőt adj rá,
nagy Ég, erőt adj rá, adj rá,
nagy Ég, erőt adj rá!
Erőt adj rá, erőt adj rá,
Erőt adj rá, erőt adj rá!
Luzio
Mért lüktet úgy a vérem?
Te szép apácalány,
a két szemed, ha nézem,
a menny ragyog reám!
Megfőzni őt alantas?
De lázban ráz a vágy!
Te kéjes ösztön, hallgass,
nincs rá bátorság!
Nincs rá bátorság!
Nincs bátorság! Fogytán a bátorság!
Nincs bennem annyi bátorság!
Nincs bennem annyi bátorság!
Fogytán van már a bátorság.
Nincs bátorság, nincs bátorság!

(Sietve távoznak.)

3. kép

Törvényszéki terem tribünökkel, galériákkal. Brighella egy csapat poroszlóval, akiket a bejárathoz állít őrködni.

No. 5 DUETT, TERZETT és ENSEMBLE

Brighella
Hol késik már?
Helytartóként úgy tartja tán:
rá bárki várhat…
Ránk támadtak… De borzasztó!
S ezt tűrnünk kell, de mért?
Tán kaptunk érte bért?
Nagy semmit!
Bár én is lennék egyszer bíró!
Mért ne?
Oly réges-régen vágyom rá!
Szívből!
És dönthetnék, hogy úgy vagy így jó
bármi…
Biz’ én nem kérnék érte bért!
Semmit!
Az lenne jó, megpróbálnám!
Ha dönthetnék, hogy hatna rám?
Bíró lennék, joggal tennék,
joggal tennék akkor bármit!
És csak nem jön. Mit várjak még?
A helytartó most én leszek.
Használni kell a helyzetet!
(A poroszlókhoz)
Ítélkezem. Kezdjük is el!
Mind jöjjön szépen sorban!
(Méltóságteljesen helyet foglal.)
Óh, mennyit vártam erre én!

(Behozzák Pontio Pilatót.)

Jóember, bátran lépj közel!

Pontio
Közelebb nem… Már ez is sok…

Brighella
Nos, szólj, hogy hívnak? Hát felelj!

Pontio
Az én nevem… Megmondhatom…
Úgy hívnak: Pontio Pilato.

Brighella
Pontius Pilatus?! Szörnyeteg!
Te gyilkos, Krisztust ölted meg!

Pontio
Nem én! Nagyuram tévedett… Összetévesztett.
Szüleim bűne ez a név,
de ez önt ne zavarja össze!
Sajnos e név nem népszerű…
Igyekszem hát tisztára mosni!

Brighella
Tán ez a módja? Tisztára mossa
egy kupleráj vagy kocsma mocska?
Asszonnyá tenni lányokat
egyetlen éjszakára csak?!

Pontio
Nem! Maximum egy negyed óra…
Sosem volt több!

Brighella
Egynegyed óra! Egynegyed óra!
Pontio, ez tényleg hitványság!
E bűnös névvel mit várnánk?
E névvel mégis mit várnánk…?
Halld hát, miként ítélkezek:
száműzetésbe küldelek.

Pontio
Hogy száműz? Hogy száműz?
Mint egy bűnözőt?
Bíró úr, protestálok, kérem!
Óh, jaj! Ha száműz, akkor végem!
Ne tegye ezt! Jaj! Ne tegye ezt!

Brighella
Légy száműzött! Légy száműzött!

Pontio
Ön száműz? Hát, száműz?
Jaj, könyörtelen!

Brighella (az őrséghez)
Vigyétek ezt a gazfickót!

Pontio
Hallgasson meg!

Brighella
Ne halljak szót!

Pontio
Hallgasson meg!

Brighella
Ne halljak szót!

Tünés! Tünés!
Pontio
De jó uram!

Hallgasson meg, hallgasson meg!

Brighella
Tűnj el! Tűnj el! Tűnj el! stb.
Pontio
Ha engem száműz, pusztulnom kell!
Ha engem száműz, pusztulnom kell!
Pusztulnom kell!

Pontiót kidobják.

Brighella
Hát, így megy ez. Nem könnyű bér!
Ám Frigyes majd szépen megdicsér.

(Bevezetik Dorellát.)

Aha, te vagy! Lépj errébb már!
Lépj errébb! Errébb, gyere már!

Dorella
Itt jó. Itt jó. Itt jó, itt éppen jó.
Megállok itt, megállok itt.

Brighella
Nem hallasz tán?

Dorella
Ez nem hat rám.

Brighella
A törvény megszegésével
te súlyos bűnt követtél el.

Dorella (kineveti)
Hahahaha!

Brighella
Vét minden csókolódzó pár,
sőt: tiltott bor s a karnevál…

Dorella (nevet)
Hahahaha!

Brighella
Sok férfi forgolódott ott,
s a vége entyempentyem volt…

Dorella (nevet)
Hahahahahahahaha!

Brighella
A mindenségit, ez már sok!

Dorella
Signor!

Brighella (megilletődötten visszahőköl)
Nézd már! Mi van velem?

Dorella (kacéran)
Nyugodjon meg, édes úr! Nyugodj csak meg!

Brighella
Épp csak rám néz, s rögtön végem,
huncut képe megszédít!
Higgadt elme kell most nékem,
higgadt elme kell most nékem,
félek, jaj, mi lesz még itt!
Higgadt elme kell most nékem,
félek, jaj, mi lesz még itt!

Dorella
Épp csak rá pillantok, s vége!
Képem bárkit megszédít.

Jó nagy mafla, csaljuk lépre,
Jó nagy mafla, csaljuk lépre,
jó kis móka lesz még itt!
Jó nagy mafla, csaljuk lépre,
jó kis móka lesz még itt!
Brighella
Épp hogy csak rám néz, rögtön végem:
huncut képe megszédít!
Félek, jaj, mi lesz még itt?

Ah, ah!

Dorella
Lám, lám!

Brighella
Rám néz…

Dorella
Épp csak…

Brighella
Rám néz, és rögtön végem van,
képe úgy megszédít!
Képe úgy megszédít
Dorella
… hogy rápillantok, s vége!
Képem, képem sok marhát megszédít.

Brighella
Ah, ah!

Dorella
Lám, lám!

Brighella
Rám néz…

Dorella
Épp csak…

Brighella
Rámnéz, és én már érzem: végem!
Épp csak rám néz, rögtön végem van,
mert képe megszédít.
Dorella
… hogy rápillantok, vége!
Épp rápillantok, vége,
képem bárkit megszédít.

Brighella
Ah, ah!

Dorella
Lám,

:ISM:

…dít.
Jó nagy mafla, csaljuk hát lépre!
Jó kis mókát játszom még itt!
Jó kis mókát játszom még itt!
Jó kis mulatság lesz még itt!
Brighella
..dít.
Hát, higgadt elme kell most nékem!
Szörnyen félek, mi lesz még itt.
Úgy félek, jaj, mi lesz még itt!
Félek, jaj, mi lesz még itt?!

(magának)
Ah! Törvény tiltja, észen légy!
Nyughass, nyughass, különben itt a vég!

Dorella
Signor Brighella, mondhatom:
öröm, hogy ön a vallatóm.
Hallgatom, hallgatom;
öröm, hogy ön a vallatóm.

Brighella
Most valld be, tévedt angyalom,
hogy mennyi vétek terhe nyom!

Dorella
Miféle szemtelenség ez?

Brighella
Elsőként arra válaszolj,
szemérmed őrzöd-é? Nos, szólj!

Dorella
Mily arcátlanság az, mit kérd!
Már látom, mire megy a tét!
Te álszent, szemérmem érdekel?
Célodat így nem éred el!

Brighella
Vigyázz, te, túl messzire mégy!

Dorella
Ne mondd!

Brighella
Jaj, érzem, itt a vész!
Lenyűgözött a kis csibész…

Dorella
Tőle többet nem kell félnem,
tiltás, törvény, sutba mind!
Az kell csak, hogy énrám nézzen,
minden törvény, minden törvény,
minden törvény megszűnik!
Az kell csak, hogy énrám nézzen,
minden törvény megszűnik.
Brighella
Tőlem többet nem kell féljen,
tiltás, törvény sutba mind!
Mert, ha pajkos képét nézem,
minden törvény, minden törvény,
minden törvény megszűnik!
Minden átkos tiltó törvény megszűnik!

Brighella gyengéden közeledik hozzá.

Brighella
A szívem összetörted,
hát, félre jogszabály!

Dorella
Már rég megmondtam önnek,
itt bűnre nem talál.

Brighella
Majd megsegít az Ég,
csak jó keresztény légy!

Dorella
Ez így van.

Brighella
Gyermekem…

Dorella
Csak mondd!

Brighella
Jaj, nem merem.

Dorella
De mit?

Brighella
Ez őrjítő…!

Dorella
Mi baj?

Brighella
Ah, ah! Mily vonzó nő…!

Dorella
És, és?

Brighella
Nem bírom ezt!

Dorella
A gazfickó, zaklatni kezd!

Brighella
Dorella!

Dorella
Méltatlan ez!

Brighella
Óh, hallgass!

Dorella
Méltatlan ez!

Brighella
Dorella!

Dorella
Eresszen el!

Brighella
Óh, hallgass!

Dorella
Méltatlan ez!

Brighella
Dorella!

Dorella
Eresszen el!

Antonio, Pontio, Angelo, Danieli és a Kórus
(a nagy középső ajtó előtt erős, növekvő tumultus)
Ebből elég! Napestig kell itt várni még?
Ebből elég! Kinyitni már!
Ebből elég! Kinyitni már!
Hát meddig várjunk még?
Meddig tart? Mit várunk még?
Nyiss már ajtót! Vagy beszakítjuk most!
Nyiss már ajtót, nyiss már ajtót,
vagy beszakítjuk most!
Nyiss már ajtót, nyiss már ajtót,
nyisd már, vagy beszakítjuk, beszakítjuk most!
Nyisd hát, nyisd hát mindjárt!
Vagy beszakítjuk rögtön! Nyisd ki
:ISM
most!
Nyisd ki! Nyisd ki, vagy beszakítjuk most!
Nyisd ki! Nyisd ki! Nyisd ki vagy különben
nem várunk és beszakítjuk most! Nyisd ki, nyisd ki!
Dorella
Váratlan zaj! Lesz itt nagy baj!
Váratlan zaj! Lesz itt nagy baj!
Váratlan zaj! Lesz itt nagy baj!
Lesz itt nagy baj! Lesz itt nagy baj!
Lesz itt nagy baj!
Kis törvénytiltott boldogság,
hozzá nagy kedve volna még,
ha ránk támadnak, megtudják,
de épp az volna szép, az volna szép!
Megkívánt, megkívánt,
megkívánt s kedve lenne épp,
az volna szép, hát még csak épp az volna szép!
Megkívánt, s kedve volna épp!
Félhet, félhet, hogy megtudják!
Vétett, vétett, mert ez tiltott vágy!
Ha őt így meglátják, az volna szép!
Az volna szép!
Brighella
Végem van, jaj! Lesz itt nagy baj!
Végem van, jaj! Lesz itt nagy baj!
Végem van, jaj! Lesz itt nagy baj!
Lesz itt nagy baj! Lesz itt nagy baj! Lesz itt nagy baj!
Ez törvénytiltott boldogság;
most mit kell tennem, – óh, nagy Ég! –;
ha ránk támadnak, megtudják!
E csürhe lázong, ezzel énrám bajt hoz még!
A légyott, az tiltott!
A csürhe lázong, bajt hoz még!
A csürhe lázong, ezzel énrám bajt hoz még!
Ez törvénytiltott boldogság,
s a csürhe egyre jobban lázong, bajt hoz,
bajt hoz még!
Jaj nekem, hogyha lát! Bűn a tiltott boldogság!
Aljas csürhe, aljas csürhe, aljas csürhe bajt hoz még!
Az aljas csürhe bajt hoz még,
nagy bajt hoz még!

Brighella ezt a jelenetet mindenféle nevetséges védekezésekkel tölti ki, miközben maga köré asztalokból és székekből sáncot húzat fel, a poroszlókat pedig maga köré csoportosítja.
Kívülről erősen ütik és taszítják a nagy középső ajtót.

Az ajtó kinyílik és mindenki betódul

Antonio, Pontio, Angelo, Danieli, nép és a letartóztatottak
Mi lesz már? Lépjen elő,
akinek itt bíráskodnia kell!
Brighella
Micsoda lárma, micsoda őrjöngés!
Dorella
Micsoda félelem! Még inkább elment az esze!

Frigyes magas rangú állami hivatalnokok gyűrűjében tűnik fel.

No. 6 FINALE

Frigyes
Egy szót se! Hé, mit kell hogy lássak?!
Brighella, szólj, mi történt itt?

Brighella
Uram, hogy önnek kedvében járjak
elkezdtem én a tárgyalást…

Frigyes
De jogod nem volt rá! Ne próbáld
ezt soha többé újra!
Csend! A törvényt tartsátok tiszteletben!

Mindenki
Béküljünk meg, és tartsd a szád!
Frigyes még soha nem tréfált.

Dorella, Antonio, Pontio, Angelo, Danieli, Brighella
Frigyes előtt tartsd a szád
Kar
Frigyes előtt csak tartsd a szád!

Frigyes
Én döntök, én. Több szót ne halljak!

Fiatal nemesek küldöttsége lép elő élükön Antonióval, kérvényt nyújtanak át Frigyesnek.
                       

Antonio
Vedd tőlem, nagy kegyelmű úr,
követként nyújtom át e kérvényt:
ne tiltsd be itt a karnevált,
városunk téged erre kér.
Palermo így tovább nem élhet!

Mind
A nép kívánja, engedj hát:
tovább ne tiltsd a karnevált!
A nép kívánja, engedj hát:
Ne tiltsd tovább a karnevált
Add vissza régi jókedvét,
hadd élje vígan életét;
hogy újra szálljon boldog ének,
Palermo csak vidáman élhet!

Frigyes (Dühödten széttépi az írást.)
Ím, itt a válasz, hitvány csürhe!
Ti aljanép! Rút lelketek
a vágy mocsarába fulladt,
így ellepett a fertő?
Nincs semmi érték, földi kéjre vártok?
Csak részeg mámor; sárban henteregtek…
Mert undorít a feslett, léha élet,
midőn a király ide hívott engem,
e romlott város undort keltett bennem,
s a felség megviszolyogott úgy, mint én.
Nápolyba tért, s lehetőség van rá,
hogy helytartóként rendet tegyek itt,
kiirtom én e város züllött szennyét.
Most ennek érdekében hoztam törvényt,
s ha úgy kell, tűzzel-vassal végrehajtom.
Gátat kell vetnem bűnös vágyaknak.
Erkölcstelenség, bűn, posvány és fertő:
ezt látni mindenütt, de vége lesz.
Én, én leszek az, ki rendet hoz most végre!

Mind
Hát ez vagy tényleg jó nagy szent,
vagy tán az ördög szállta meg!

Frigyes
Elkezdem hát: elém a foglyokat!

Behozzák Claudiót, Frigyes szigorú tekintettel hosszan nézi őt.

Hát kelmed Claudio! Megismerem,
ahogyan néz. Kevély és szemtelen,
lám, fittyet sem vet rá, mi illendő!

Claudio
Rossz szemmel néz rám, rossz szemmel néz rám
oly csekély hibáért, mit tán fel sem róhat.
A nyílt tekintet az ifjúság sajátja,
a nyílt tekintet tán nem vétek!

Frigyes
Két szemed lángol; nem az ifjúság,
parázna jellem tükröződik ott.
Törvény szerint te bűnt követtél el.

Claudio
Mondja ki hát: szeretni bűn?

Frigyes
Hallgass! Az ítélet: halál.

Mind
Halál! Nagy Ég, ez borzalom!
Brighella
Halál! Halál! Nagy ár, kis vonzalom…
Claudio
Végzetes bűn, vétkes a csók?!
Frigyes
Mind a kettő halni fog!

Isabella és Luzio jelennek meg,
utat törnek maguknak.

Isabella
Hallgasson rám! Ő, ő a bátyám!

Dorella, Antonio, Pontio, Angelo, Danieli, Brighella
Ah, ez a húga! Halljuk őt!
Luzio
Itt van a húga! Hallja őt!

Claudio
Nincs senki más, ki óvjon engem!

Luzio
Ő lesz az égi védelem!

Isabella
Bátyám, ne félj, mit meg kell tennem,
én azt teérted megteszem.
Hallgasson meg, helytartó úr!
Ám kérem, maradjunk csak ketten!

Frigyes
Nők álnok könnye nem hat rám.
Csak mondd! A nép maradjon bent!

Isabella
Küldje el őket!
Mert nem a bíró, hanem egy ember,
egy érző ember, kihez szólnék.

Frigyes
Nem hangzik jól.

Isabella (gúnyosan)
Így megriadt egy gyönge nőtől?

Frigyes (felfortyan)
Távozzatok!

Mind
Távozzunk hát minél előbb!
Jóságos Ég, segítsd meg őt!
Távozzunk hát, egymás előtt tárgyalnak ők.

Mindenki távozik Frigyes és Isabella kivételével.

Frigyes
Beszélj, hadd halljam, mi volt ilyen fontos?

Isabella
Egy árva lány, lásd, kérve kérlel:
hagyd meg a bátyja életét!
Ha fájdalma hozzád, ha kínja nem ér el,
nincs szíved, nincs szíved, így hát szánd meg,
nagy fájdalmában szánd meg,
ki nem szán egy árvát, az Úr ellen vét!
Nagy fájdalmát, óh, szánd meg,
óh, szánd meg őt és áldva légy!
A testvéri érzésnek tárd ki szívedet,
fájdalmam szánd meg, oh, szánd meg, ó, légy kegyes!

Frigyes
Megillet minden tisztelet,
ám irgalmat én nem ismerek.

Isabella
A szívünk szerelmét Isten adta,
ha véle harcolsz: dőreség!
Óh! Ő a vágy, ő az érzelmek édesatyja,
ki lángra gyújtja a szív hevét.
Ő gyújtja lángra a szív hevét.
A nőket ő teremté szépnek,
a férfit hősnek és erősnek,
egy őrült csak, egy álszent az,
ki tiltja egybeforrni őket!
Egy őrült csak, egy álszent az,
ki tiltja egybeforrni őket!
Óh! Óh! Óh!
E szent, földi érzésnek tárd ki szíved,
óh, tárd ki jó szívedet,
óh, a fájdalmam, fájdalmam szánd meg,
óh, szánd meg, légy kegyes!

Frigyes
Mily tűz ég benne, hangja felkavar…
E nő hat rám? Jaj, egész megzavar!

Isabella
Tán szíved még nem érzet szerelmet,
az égő, a forró vágy nem járta át?
E mámor varázsa bűvkörébe nem vett,
s nem ízlelted édes bánatát?
Egy nő, ha egyszer bűvöletbe ejtett,
ha tán elérte jégszívedet,
ha átkarolta vágyban tested,
míg láztól égett mindened,
egy nő, ha egyszer bűvöletbe ejtett,
ha tán elérte jégszívedet,
ha átkarolta vágyban tested,
míg láztól égett mindened, óh,
óh, óh, úgy tárd ki, óh, tárd ki, előttem szívedet,
fájdalmam szánd meg, óh, szánd meg,
óh, szánd meg, óh, szánd meg; légy kegyes!

Frigyes
Már szinte érzem ajka lángját, leheletét…
A vérem forr! A lázas mámor elborít…

Isabella
Óh, szánd meg, szánd meg drága bátyám!

Frigyes
Leolvad szívemről a jég!
Leroskad gőg és büszkeség…
Óh, hagyj eléd borulnom csúszva!

Isabella
Csak majd, ha kegyelmet adtál.

Frigyes
Fivéred szabad lesz! De te,
ki szívem forró lángra gyújtod,
hogy’ oltanád e lángot el?

Isabella
Hah! Milyen láng?

Frigyes
Úgy hittem, lángra gyúlni szívem képtelen;
ám az, mit mondasz, felhevített,
és perzselő szerelmet gyújt!
Bátyád kegyelmet nyerhet, hogyha rávezetsz,
a bűne hogy’ visz mennybe!

Isabella
Nagy Ég, mit hallok?!
Létezhet ily álszent elvetemültség?!
Mit kívánsz? Nyíltan mondd ki hát!

Frigyes
Hogy engedelmes szeretőm légy;
majd úgy szabad lesz a bátyád, Claudio.

Isabella
Hah! Förtelem! Te szörnyeteg! Ide! Ide!
(Az ablakok, ajtók felé kiabál.)
Ide! Siessetek! Ez árulás, csak jöjjetek! Ide! Hamar!
Tóduljatok mind! Emberek!
Ide, hamar! Ide, ide!
Be mind! Hadd tudja mind, lerántom
előttük álnokságod leplét!

Frigyes
Nem vagy te észnél!

Isabella
Most véged van!

Frigyes
Tébolyult!

Isabella
Csak erre mind, Palermo népe,
nagy hír vár rád!

A nép nagy zavarodottságban árasztja el a termet és a galériákat.

Mind
Mi történt itt, mért ordítasz? Ez mit jelent?

Isabella
Felfoghatatlan aljasság!

Frigyes
Megállj, gondold meg jól!

Mind
Ki tudja, mi történhetett? Nem mondja meg?

Isabella
Mit képes tenni; hitvány, kétszínű!

Frigyes
Hallgass!

Mind
Mi történt itt? Mi baj?

Isabella
Mind ismerjétek meg!

Frigyes
Meggondolatlan vagy!

Isabella
Egy rút gonosztevő,
itt áll!
Mind
Mi történt hát, beszélj!
Szólj! Mi a baj?
Frigyes
Hallgass! Megállj!

Kár minden szó!
(Erőszakosan félrevonja.)
Csak gondold át: kit vádolsz meg,
s ki vagy te itt?

Isabella
Hitvány, engedj el!

Frigyes
Hallgass rám!
Mit gondolsz, itt ki hisz pont néked?
Te balga, nem vagy ellenfél.
Kapsz egy szép vizsgát: szent erényed
oly szent-é, mint magadról mondod?

Isabella
Gazember vagy! Az Ég megbüntet.

Frigyes
Ha szívtelennek mondasz, persze!
Kevély és gőgös helytartó,
mind elhinnék, mert ők is tudják.
De… ha szerelemmel vádolsz…
mind kinevetnek.

Isabella
Nagy Isten! Győzött rajtam.

Frigyes
Hát egy szót se szólj, és tartsd a szád!
Ha mégis szájalsz, bajt hoz rád.

Isabella némán összerogy. A kórus és a többiek részvétteljesen közelítenek felé.

Mind
Szólj, Isabella, mondd, mi bánt!
Kiáltottál, szükség volt ránk?

Isabella néma mozdulattal visszautasítja őket.

Nem szólsz? De mondd, ez mit jelentsen?

Ang, Da, B
Te szenvedsz, de nem beszélsz;
hát, semmi nem segít?
Úgy rám tört a rettegés:
mit tudhatott meg itt?

Dorella, Luzio, Claudio, Antonio
Te szenvedsz, de nem beszélsz;
hát, semmi nem segít?
Úgy rám tört a rettegés:
mit tudhatott meg itt?
Pontio, Ang, Da, B
Szenvedsz és nem szólsz,
Mit is tudtál most meg itt?

Dorella, Luzio, Claudio, Antonio
Pontio, Ang, Da, B
Mit tudhatott meg itt,
mit tudhattál meg itt?
Kórus
Csak szenved, de nem beszél.
Mit tudhatott meg itt?

Angelo, Danieli
Elönt a

gyászos rettegés
Dorella, Luzio, Claudio, Antonio, P.P.
Elönt a rettegés!
Brighella
Ez biz’ nem tréfa lesz,
mit ő megtudott itt!
Isabella
Ez bűn és el nem múló szégyen!
De mit tehetnék, pirulok én!
Frigyes
Átszellemíti őt a bánat,
egyre szebb e lány!
Felajzotta bennem így a vágyat,
kéjes reszketés fog el!
Ha pírban ég, de szép!
Kórus
Szegényke!

Isabella
Meg kell tudniuk azt, hogy bűnös,
álszent jellemét felfedem.
Dorella
Úgy rettegek,
mit mondott néki, mit mondott néki,
rettenet, mit néki mondhatott!
Luz., Claud., Ant., P.P.
Úgy rettegek,
mit mondott néki, mit mondott néki,
rettenet, mit néki mondhatott!
Frigyes
A szívem megremeg!
Felajzod a vágyamat, megszépít bánatod!
Ang, Da
Úgy rettegek, néki mit mondhatott!
Mit mondott néki, rettenet, mit mondhatott!
Brighella
Biztos nem tréfa volt,
biztos nem tréfa volt, nem tréfa volt
az, amit mondott.
Nem tréfa volt, mit néki elmondott.
Kórus
Bassz.:
Mit hallott, mért is retten meg?
Felsők:
Mivégre retten meg?
Mit hallott tőle, jaj, mit mondhatott?

Isabella
Ha valahogyan lépre csalnám,
s lelepleződve saját törvénye
csapdájába esne!
Én legyek tán az áldozat?
Téged elárult már, Mariana!
Mind
Mi az, mit megtudott?
Mit is mondhatott, mi oly rémes volt?
Frigyes
Oly forró vágy fog el,
a lázas reszketés,
de szép a bánatod!
Brighella
Hát az nem volt egy vicc, mit most hallhatott!
Nem tréfa volt, az ám! Az nem tréfa volt.

Isabella
Mariana! Mariana!

(Egy hirtelen ötlettől vezérelve
gyorsan felpattan.)

Mária?! Óh, szent fénysugár!
Hah, végre minden helyre áll!
Ha régi párját küldöm el,
s helyettem néki udvarol,
többé nem rázza le a láncot!
Diadal! Diadal! Csapdádba estél,
gaz cselszövő, legyőz egy nő!

Frigyes
Szólj, Isabella, döntöttél?
Nos, áll az alku? Válaszolj!

Isabella
Mit tegyek mást erőtlen nőként?
Te vagy a hős, erős nagyúr.

Frigyes
Mondd, belemégy, szabad-e hinnem?

Isabella
Néha az ember kénytelen…

Frigyes
Add az esküd!

Isabella
Halld az esküm!

Frigyes
Te édes, mondd meg, hol, mikor?

Isabella
Megírom majd…

Frigyes
Perzsel a vérem!

Isabella
De úgy a bátyám…?

Frigyes
Leveled kinyitja majd a börtönét.

Isabella
Legyek tiéd!

Frigyes
Ez őrület!

Isabella
Hah!
Ragyogó, ragyogó, ragyogó, a csapda rácsap,
elérem így, elérem így a drága célt!
Le kell, hogy hűtsed, hogy hűtsed még a vágyad,
mit tőlem kapsz, mit kapsz majd,
mit kapsz, több mint elég!
Ne aggódj, tőlem bőven megkapod a béred,
meglátod, hova jut a hipokrita őrület!
Most meglakolsz,
most meglakolsz, bolond, tanuld meg végleg
ezt: ne nyúzd tovább a bőrüket!
Most meglakolsz,
most meglakolsz, bolond, tanuld meg végleg
ezt: ne nyúzd tovább a bőrüket!
Majd visszavág, majd visszavág az őrület!
Frigyes
Eljön, de jó! – csak erre vártam;
enyém, mit szívem hőn remélt!
Le kell, hogy hűtsem még a vágyam,
mit földi ember át nem élt!
S ha ez jelentené a véget,
pokolra küldve lelkemet,
a menny sem adna vonzóbb élvet,
mint bűnben véle nyerhetek!
Bármi várjon, szebb vég nem lehet!
Bármi üdvöt pótol az, mit

bűnben
véle, bűnben véle nyerhetek,
mit elnyerek!
Dorella, Luzio, Claudio, Antonio,
Pontio, Angelo, Danieli, Brighella, Kórus
Mi történt itt? Egy szót sem értek!
Baj van vagy őrült színjáték?
De vessenek már ennek véget!
Valami rejtélyt sejtek még.
De legyen ennek végre vége!
Én itt rejtélyt sejtek még.
Dorella, Luzio, Claudio, Antonio, Pontio, Kórus
Komolyan kell az ügyet venni,
ez nem vicc, ez nem vicc, hát tessék rendet tenni,
ma rendnek kell itt lenni,
nem tréfa: ifjú ember élete a tét!
Életét megkíméld!
Isabella
Hamar belátod: az, amit tettél, őrültség!
Az, amit tettél, őrültség, nagy őrültség!
Hah! Nagyszerű! Kész van a csapda! Rajtaveszt!
Brighella
Rettentő zaj! Rettentő zaj!
Rémes zaj! Rémes zaj! Rémes zaj!
Rémes zaj van, már a dobhártyámba tép!
Rettentő zaj! Rettentő zaj!
Frigyes
Hah! Ragyogó! Csak erre vártam!
Nagyszerű! Nagyszerű!

Brighella
Akkor hát?

Frigyes
Törvényem ellen vétkezett.

Brighella
Vagy úgy…

Frigyes
Ezzel már ő ítélkezett.

Mind
Hát nincsen benned irgalom!

Brighella
Ahogy kimondta, úgy vagyon.

Claudio
Micsoda szörnyű sorscsapás!

Luzio
De Isabella kedve más!

Claudio
Hiába kérted, nem segít?

Luzio
Valami mégis felderít!

Dorella, Luzio, Claudio, Angelo, Danieli, Kórus
Ah, Isabella, nincs remény?
Isabella, nincs remény?
Isabella, nincs remény?
Isabella, nincs remény? Isabella!
Frigyes
Törvényemet megszegte ő, megszegte ő!
Törvényszegő!
Brighella (Az emberekhez)
Nos, ennyi volt a tárgyalás.
Nos, ennyi volt a tárgyalás.
Ez ennyi volt.

Isabella
Ne aggódj, pajtás, gondold át:
ne hidd, mit mondd, s majd látva látsz:
a fickó vicces jó barát,
csak kell még egy kis pávatánc.
Csak azt hidd el, mit látva látsz:
a fickó viccel, az mit látsz:
csak pávatánc, csak pávatánc!

Luzio
Egészen tébolyult szegény!

Claudio
Nincs benne szánalom felém?

Isabella
Csak vigadj, táncolj úgy, mint én!
Szicíliában termett lány
mind könnyen lép át árnyékán!
(Claudióhoz)
Szabadság vár, mulatság rám!

Dorella, Luzio, Claudio, Angelo,
Danieli, Brighella, Kórus
Mi történt itt? Megőrült, lám!
Frigyes
Mi történt itt? Megőrült tán?
Isabella
Csak vigadj, táncolj úgy, mint én!
Szicíliában termett lány
mind könnyen lép át árnyékán!
Szabadság vár, mulatság rám!

Frigyes
Isabella, szólj, téboly tört rád?
Ezt mire véljem? Mit csinálsz?

Isabella
Hát, hogyhogy mit?  Felajzva várom
a holnapot, a boldog éjt!

Frigyes
A holnapot?! Már holnap lesz?

Isabella
Már holnap reggel küldöm el,
az írást, azt, hogy mikor ’s hol.
Megtudja majd.

Frigyes
Hogy’ bírom ki?

Isabella
Te meglakolsz, szabad lesz már a nép!
Én tépem majd az őrült hálód szét!
Hah, meglakolsz, már vár a véged;
a terved majd én tépem szét!
Most meglakolsz, már vár a véged;
a terved majd én tépem szét!
Most meglakolsz, már vár a véged;
Vár a vég, már vár a vég!
A tervedet én tépem szét
Vad terved majd én tépem szét,
majd :| szét!
Vad terved majd én tépem szét,
vad terved majd én tépem szét,
az lesz a véged,
ha terved majd én tépem szét,
ha terved majd én tépem végleg |:  szét!
Az lesz majd szép!
Az lesz majd szép!
Az lesz majd szép!
Az lesz majd szép!
Az lesz majd szép,
ha hálód tépem :| szét!
Én tépem szét, én tépem hálód szét!
Hálód szét, hálód szét,
hálód szét, hálód |: szét, én tépem szét!
Azt én tépem :| szét!
Én tépem szét, én tépem szét,
én tépem szét, én tépem szét!
Frigyes
Ha tán a poklok lángja éget,
mit bánom én, ez boldog vég!
Ha tán a poklok lángja éget,
mit bánom én, ez boldog vég!
S ha tán a poklok vad lángja éget,
mit bánom én, ez boldog |: vég!
Mit bánom én, jöjj, boldog vég!
Mit bánom én, jöjj, boldog vég!
Csak engem majd boldoggá tégy;
és nem bánom, ha jő a vég!
A menny nem adhat nálad vonzóbb élvet,
bűnös :| vég!
Számomra nincs már üdvösség,
csak majd e bűnben vélem légy!
Csak majd e bűnben, tiltott kéjben vélem légy!
Csak majd e bűnben vélem légy!
Boldog |: vég!
Jöjj, boldog vég! Jöjj, boldog vég!
Jöjj, boldog vég! Jöjj, boldog vég!
Kárhozzam el csak egyszer vélem :| légy!
Jöjj, boldog vég! Jöjj, boldog vég!
Csak majd e bűnben, tiltott kéjben,
majd e bűnben vélem légy!
Boldog vég! Boldog vég! Boldog |: vég!
Ha el kell égnem, jöjj boldog :| vég!
Jöjj, boldog vég! Jöjj, boldog vég!
Jöjj, boldog vég! Jöjj, boldog vég!
Dorella, Luzio, Claudio, Angelo,
Danieli, Brighella, Kórus
Na, ebből én már szót sem értek,
elvesztette tán az épp eszét.
Mind arra várunk, térjen észre,
és az őrült hálót tépje szét!

Na, ebből én már szót sem értek!
Tönkre tennék minden ember épp eszét.
Mind arra várunk, érjen véget,
és ezt az őrült hálót tépjük |: szét!

Dorella, Luzio, Claudio,
szoprán, tenor
E rémes helyzet most érjen véget,
most érjen véget,
a hálót tépjük szét!
Angelo, Danieli,
Brighella,basszus
Csak ez a helyzet szűnjön már,
és ezt a hálót tépjük szét,
az őrült hálót tépjük szét!

Dorella, Luzio, Claudio, Angelo,
Danieli, Brighella, Kórus
Rémes helyzet, érjen véget,
s a hálót tépjük szét!
Az őrült hálót tépjük :| szét!
Az őrült hálót tépjük szét,
az őrült hálót tépjük örökre szét,
örökre szét, most tépjük szét,
tépjük |: szét!
Őrült helyzet, őrült helyzet,
őrült helyzet, őrült helyzet!
Az őrült hálót gyorsan tépjük :|szét!
Most tépjük szét, most tépjük szét!
Az őrült hálót tépjük szét,
az őrült hálót tépjük szét,
tépjük szét, tépjük szét,
tépjük szét, tépjük|:szét!
Azt tépjük szét, azt tépjük szét,
azt tépjük szét, azt tépjük szét!
Gyorsan tépjük :| szét!
Azt tépjük szét, azt tépjük szét,
azt tépjük szét, azt tépjük szét!



MÁSODIK FELVONÁS

1. kép

Börtönkert

No. 7 DUETT

Claudio (egyedül)
Kishúgom, gyere már! Hadd tudjam végre,
mi lesz a sorsom: halál vagy élet?
Halál?
Ó, drága Júliám, ha tőled
ma elszakít a vég,
jaj, hogyha engem tán megölnek,
vajon, ki áll melléd?
Jaj, hogyha életemre törnek,
rajtad én hogy segíthetnék?

(Isabella jön.)

Ah, Isabella, édes húgom,
óh, mondd, mi hír? - szólj végre már!

Isabella
A büszke vég, mi téged vár:
becsületem megmentője légy te!

Claudio
Ezt hogyan értsem?!

Isabella
Halljad hát!
Egy állhatatlan zsarnok az,
aki most rád hoz gyilkos törvényt;
bár nála undorítóbb szörnyet
nem látott a Föld!
Kész borzadály!
Lábához rogyva kértem őt,
de bűnös láz ragadta el,
felgerjedt rám, lányságom kérte:
jó hírem érted áldozzam fel!

Claudio
Micsoda aljas, hitvány féreg!

Isabella (félre)
(Az ám! De téged épp úgy
próbára kell tennem, kedves bátyám,
megvan a tervem, hogy mentlek meg,
csak lássam, érdemes vagy rá!)

Claudio
Miattam tűrted ezt a szégyent!

Isabella
Mondd csak, szerinted tűrnöm kell?

Claudio
Mit gondolsz, mit tehetnék én?

Isabella
Fivérként halj, akár egy hős!

Claudio
Meghalni tiszta híredér’!

Isabella
A mennyek üdve lesz a bér!
Claudio
Meghalni tiszta híredér’!

Hadd folyjon érte ifjú vérem,
jöjj értem, boldog, szép halál,
legyen halálom hősi érdem,
a végem fennkölt célt talál!
Hadd folyjon érte ifjú vérem,
jöjj értem, boldog, szép halál,
legyen halálom hősi érdem,
a végem fennkölt célt talál!
A végem fennkölt célt talál!
Végem fennkölt célt talál!

Isabella




Te véred áldoznád fel értem,
s megmenteném az életed;
te véred áldoznád fel értem,
s megmenteném az életed;      
dicső halálod én nem kérem,
jutalmad mégis elnyered!
Jutalmad mégis elnyered!
Bátorságodért még elnyered.
Bátorságodért még elnyered.
Bátor légy, s a díjat elnyered!
Bátor légy, s díjad elnyered!
Bátor légy, s díjad elnyered!
Csak bátor légy, és elnyered!
Claudio
Jó híred áldoznád fel értem,
s megmentenéd az életem;
jó híred áldoznád fel értem,
s megmentenéd az életem;
teérted halni nékem érdem,
s jutalmam érte elnyerem!
Jó híredért meghalni érdem,
s jutalmam érte elnyerem!
Hősi babérom elnyerem!
Hősi babérom elnyerem!
Hősi díjam érte elnyerem.
Bátorság, s díjam elnyerem!
A hősi díjat elnyerem!

Isabella
Óh, bátyám! Halld az ötletem!

Claudio
Isabella, még egy búcsúcsók!
Légy jó, erkölcsös, szép húgom!
Lásd bosszút áll a léha élet,
az lett a vesztem, jól tudom…

Isabella
Ne búslakodj!

Claudio
Hadd lássam Júliát
mielőtt végem lesz,
amíg halálom el nem szólít,
míg leplét nem teríti rám,
míg nem szakítja félbe édes életem!

Isabella
Megváltoztál…

Claudio
Szerelmemért…
most haljak meg? Ah, Isabella!

Isabella
Ez mit jelent?

Claudio
Zárdában élve
nem sejtheted, hogy élni szép!

Isabella
Claudio!

Claudio
Hadd meneküljek meg!

Isabella
Nagy Ég! Ily rút gyalázat árán?

Claudio
Megvetsz talán a vétkemért?
Nem szánod meg testvéred életét?

Isabella
És te? Bemocskolnád a híremet?
Te gyáva! Gaz, megalkuvó!
Nem vagy fivérem, átkozott!

Claudio
De húgom!

Isabella
Méltatlanul
hittem tebenned, gyáva nyúl!

Claudio
Húgom, egyetlen pillanat…

Isabella
Kétszínű, menj, ne lássalak!

Claudio
Megbántam már!

Isabella
Nem hiszem el!

Claudio
Megbántam már!

Isabella
Nem hiszem el!
Hé! Őrség! Gyorsan, erre mind!
Zárjátok vissza, zárd be jól!

Pontio jön börtönőrként
néhány pribékkel.

Claudio
Ne tedd ezt!

Pontio
Indulás!

Claudio
Hagyj békén!

Isabella
Vigyétek innen!

Pontio
Gyertek gyorsan! Hé! Csak gyorsan!

Claudio
Óh, hidd el, húgom, bánom vétkem!

Isabella
Mit bánom
már, ha bánod vétked!
Claudio
Óh, hidd el, bánom vétkem!

a szívem újra bátran ver.

Isabella
E gyáva testvér már nem kell!
Claudio
A szívem bátran ver!

Óh, hidd el, húgom, hidd el,
már oly mélyen

bánom vétkem!
Isabella
Mit bánom
már, mit bánom én, ha bánod vétked!

Claudio
A szívem újra bátran ver,
elszántan, bátran ver!

Isabella
Egy gyáva testvér,
hitvány, gyáva báty nem kell!

Hadd jöjjön végem, én
nem félek!
Isabella
A gyászos
végtől én nem védlek.

Claudio
Bennem kigyúlt

a büszke láng!
Isabella
Nincs benned
más csak gyávaság!

Claudio
Óh, húgom, lásd, úgy bánom vétkem!

Isabella
Mit bánom én, ha bánod vétked,

gyáva testvér már nem kell!
Claudio
Óh, húgom, nézd, a szívem újra bátran ver!

Ha jő a vég, immár
nem félek,
felgyulladt már a büszke láng,
a büszke láng!
Isabella
Halálodtól
én meg nem védlek;
nincs benned más, csak gyávaság,
csak gyávaság!

Claudio
Óh, higgyed el, hogy már nem félek;
felgyulladt már a büszke láng,
a büszke láng!
Isabella
Halálodtól én meg nem védlek;
nincs benned más, csak gyávaság,
csak gyávaság!

Nincs benned más, csak gyávaság!
Szégyen!
Gyávaság, nincs benned más, csak gyávaság,
hitvány vagy.
Gyáva vagy!
Claudio
Felgyulladt már a büszke láng.
Lángol,
újra lángol bennem már a büszke láng!
Óh, húgom, Isabella!

Claudiót visszaviszik a börtönbe.

No. 8 JELENET és RECITATIVO

Isabella
[egyedül, fel-alá járkál heves lépésekkel.]
Hát legyen! Gyáva ingatagságáért,
sorsa bizonytalansága szigorúan bünteti,
melyet olyan sokáig titkolok majd előtte! -
Mindazonáltal, neked édes szerelmes ellenségem,
egy furfangot eszeltem ki, ami jól elkap téged,
és megbüntet a butaságért és a rosszindulatodért.
A terv jó; elmondom Marianának,
hogyan foghatja meg újra a madarat, ami elszállt tőle!
Ő az asszonya, így nem sokáig ellenkezik;
ezalatt ide rendelem éjszakára Frigyest!
Ma van a karnevál kezdete, amit betiltott; -
így maszkban kell megjelennie,
és másodszor is megszegnie saját törvényét!
Ha így jön, és megérkezik Mariana is,
helyettem őt viszi majd a csarnokhoz;
odaajándékozza magát neki, és leleplezi magát,
új frigyre kényszeríti őt, a szemérmes embert,
azután a könyörületemre bízza.
De a fivérem kegyelmi rendeletét,
amit ma estére várok,
Claudio előtt titkolnom kell, visszatartom,
és hagyom, hogy a halálfélelemmel vezekeljen!
Diadal! Diadal! Kész a terv
Tréfaként játszom a halállal,
és a furfang és a bosszú hozza meg a győzelmet!


Dorella jön.

Isabella
Dorella, figyelj hát, szabad vagy,
és teljesen a szolgálatomba tudsz állni?

Dorella
Bizonyosan, egy szava csodát tett;
Hálás vagyok, hogy szolgálatába állhatok.

Isabella
Akkor fogd! Ezt a levelet Marianának kell vinned,
ezt a másikat pedig a helytartónak; -
neked kell megtalálnod hozzá a bejutást!

Dorella
Ez nagyon könnyű lesz; - az a csodabogár Brighella
halálosan szerelmes belém.

Isabella
Brighella? Úr és szolga? Ah, remek!
Nem láttad Luziót?

Dorella
Nem láttam; isten tudja, hol, merre csatangol!

Isabella
Mondd, tényleg olyan csapodár,
amilyennek mondják?

Dorella
Olyan és még olyanabb,
nincs olyan fehérnép Palermóban,
akihez ne közeledett volna, a maga hetyke módján.
Engem is szeret.

Isabella
Mit mondasz?

Dorella
Óh, meglehetősen heves, mindazonáltal esküi,
ígéretei, ajánlatai és becézgetései mind hamisak;
olyan hűtlen, mint senki más!

Isabella
Ah, egy találó kép, el kell ismernem! -
ki közeledik ott a kapunál?

Dorella
Ha az ördögöt emlegetjük, az ördög megjelenik. -
Ő az, Luzio!

No. 9 TERZETT

Luzio megjelenik, és gálánsan Isabella felé tart, anélkül, hogy észrevenné Dorellát.

Luzio
Óh, csakhogy! Bájos Isabella,
örvendek, hogy újra látom önt.

Isabella
Kedves öntől.

Dorella
Dorellának is örvendj!

Luzio (félre)
Te máshol őgyeleghetnél…

De mondja, kérem, mit reméljünk,
sikerrel járt a tárgyalás?

Isabella
Nos, jól ment minden;
úgy tűnik, nincs mit félnünk:
fivérem ma este újra köztünk jár!

Luzio
Csodákra képes; esküszöm,
csodálom érte, s áldom önt!
Csodálom érte, s áldom önt!

Dorella
Ebből elég! Túl messze mész,
míg hozzám illedetlen vagy!

Luzio (egyre vakmerőbben)
Hagyj békén; tudd, hogy mit beszélsz!

Dorella
Tudom én jól, csak légy nyugodt!
Voltak itt meghitt csókok, bókok,
hízelkedések, konkrét eskük!

Luzio
Ugyan, ugyan… Ebből nem értek semmit.

Dorella
De tán nem készülsz esküt szegni?

Luzio
Ki volna képes ilyet tenni?

Isabella
Ej, ej! Ez ám a csalfaság!

Luzio
Az eskümet most halljad hát!

Dorella
Hiszen már hallottam vagy ezret!

Luzio (kitérően)
Nem mondok ellent azzal ennek…
Nos, akkor hát… Szabad lesz ő?

Dorella
Na, nem! Ne hidd, barátocskám,
nem úszod meg, te füllentő!
Gyűrűt is adtál, írás is van…

Isabella
Óh, mennyi kedves szerelmi zálog!

Luzio
Szemtelen fruska, jót nem állok…

Dorella
Tagadni mersz?

Luzio
Nem ismerlek!

Dorella
Szégyen!

Isabella
Az esküvő is így lesz meg...

/ Nem szép öntől, Signor,
| hogy így elhagyja szegényt;
| a fájdalmából jól látszik, 
| hogy mélyen szívébe zárta magát.
| Dorella
| Ez valóban rossz, Signor,
| hogy végül elhagy engem;
| az esküiből az látszott,
| hogy mélyen a szívébe zárt engem!
| Luzio
| Most igazán zúg a fülem,
| erre nem voltam felkészülve.
| Mindebből az látszik,
\ hogy teljes figyelem alatt vagyok!

Isabella
Maga egy álnok hitszegő!
Nem átallt nőül kérni;
nékem ajánlotta szívét híven,
miközben eskü fűzi máshoz,
miközben eskü fűzi máshoz!

Dorella
Gaz szószegő!

Luzio
Fáj ez a gúny!

Isabella
Örökre hagyjam el
a zárdát, ezt kérte tőlem?

Dorella
Átkozott!

Luzio
Azt mondta, nem hagyná el úgysem!

Isabella
Soha! Mert visszatérek még,
de súlyos büntetések várnak,
mert addig kénytelenségből
nagy vétket kell, hogy elkövessek.

Luzio
Kénytelenségből milyen vétket?

Isabella
Nagy bűnt!
Hogy visszaadja bátyám
helytartónk kényszerít, hogy azt tegyem,
mi másnak bűn!

Luzio
Már értem! Hisz’ ez rémes!
Milyen álszent! De ön…?

Isabella
Kell engedelmeskedjem…
Ma este még, nincs másik mód!

Luzio
Ezt én nem tűrhetem el!
Meghalok bátran, hogyha kell!

Isabella
Ezt vártam! Szívből támogat engem!

Luzio
Önért ha én a harcba szállok
a várost átszáguldom majd,
és keltek botrányt, jó nagy zajt:
tudják meg mind Frigyes titkát,
s pusztuljon hát e zsarnokság!

Isabella
Igen, ez bátor gondolat,
de sajnos nevetnének csak.
Pont ő szerelmes? – el se hinnék!
Még várni kell, kapkodni nem jó!

Luzio
Mit hallok! Éppen maga mondja?

Dorella
Mit ugrálsz, hé? Mi közöd hozzá?

Luzio
Nagy Ég! Ezt nem gondoltam önről!

Dorella
Az, aki bölcs, másfele néz.
Mit ugrálsz még?
Az, aki bölcs, másfele néz.
Luzio
Hogy tűrném el gyalázatát?!
Ez őrület! Őrület!

Isabella
Még hagyni kell, hogy lázban égjen,
míg izzóbb lesz a lángolás.
Előbb csak szenvedjen meg értem,
úgy lesz talán feloldozás!
Dorella
Mit ér, hogy ily nagy lázban égjen?
Csupán egy tréfa, semmi más.
Miért vesződik, én nem értem,
hisz’ nála nincs feloldozás!
Luzio
Vad düh tört rám és tűzben égek;
elönt a kétely és a láz!
Szent tűz, vak düh, mit érte érzek,
de ő nem sejtet változás!

Isabella
Még hagyni kell, hogy lázban égjen,
míg izzóbb lesz a lángolás.
Előbb csak küzdjön szépen értem,
s úgy lesz talán majd feloldozás!
Még hagyni kell, hogy lázban égjen,
míg izzóbb lesz a lángolás.
Előbb csak szenvedjen meg értem,
s úgy lesz talán feloldozás!
Dorella
Mi célja van, hogy lázban égjen?
Csak tréfa lesz, de semmi más.
Mi céllal küzd, én meg nem értem,
számára nincs feloldozás.
Mi célja van, hogy lázban égjen?
Csak tréfa lesz, de semmi más.
Mi céllal küzd, én meg nem értem,
számára nincs feloldozás.
Luzio
Vad düh tör rám, és tűz, mely éget;
elönt a kétely, fűt a láz;
szent gyötrelem, mit érte érzek,
de ő nem ad megnyugovást!
A méreg fűt, s a tűz, mit szívem mélyin éget;
szent lángolás, szent lángolás, mit érte érzek…

Szent lángolás, mi érte fűt,
de ő nem ad terád, meglásd!
Szent lángolás, mi érte fűt,
de ő nem ad terád, meglásd!
Szent lángolás, mi érte fűt,
de néki tréfa vagy te, |:ISM  lásd!
Szent, forró láng, mi érte fűt,
de neki tréfa vagy csak :|ISM lásd!
Te néki tréfa vagy csak, lásd!
Csak tréfa vagy, kinevet majd, meglásd!
Őnéki tréfa vagy, nem más,
nem több ez, mint szórakozás!
Isabella
Előbb csak járja át a tűz,
majd aztán várhat változást!
Előbb csak járja át a tűz,
majd aztán várhat változást!
Előbb csak járja át a tűz,
majd aztán várhat változást!
Előbb csak járja át a tűz,
utána várjon válto- |:ISM –zást!
Kínlódjon, járja át a tűz,
de nem kap mást, mint kaca:|ISM –gást!
Nem kaphat mást, mint kacagást!
Az lesz ám majd a szórakozás!
Az lesz ám csak víg kacagás,
az lesz ám csak szórakozás!
Dorella
Mivégre benne ennyi tűz?
Csak tréfa ez és semmi más.
Mi célja van, hogy érte küzdj,
a végén hasznot úgysem látsz!
Mi végre benne ennyi tűz,
Hiszen csak tréfa, semmi |:ISM más!
Mi célja van, hogy érte küzdj?
Hiszen csak tréfa, semmi :|ISM más!
Kacagni fog rajtad, meglásd!
Kacagni fog, ha tőlem kell egy jó tanács:
fölösleges e lángolás,
ez néki csak szórakozás!

Dorella elsiet.
Luzio dühödten egy padra veti magát.
Pontio érkezik.

Isabella
Hallgasd barátom, mire kérlek most:
Még ma éjjel Frigyes egy, a bátyámat, Claudiót
illető rendeletet fog ide küldeni;
titkold el azt a fivérem elől,
és keress meg majd a korzón, és add át nekem.

Pontio
Titokban tartani? Azt nem lehet!

Isabella [egy erszényt vet oda]
Miért nem, te bolond?

Pontio [elrakja az erszényt]
Óh, igen, mégis lehet!

Isabella
Akkor hát, ügyelj rá!
Signor, minden jót! – Ma éjjel találkozunk!
[El.]

Luzio és Pontio

Luzio [megszállottan ugrik fel]
Ma éjjel! – Igen, ma éjjel! – mulatságos lefolyása lesz, azt gondolom! – Oh, nők, ti nők! Először én játszadoztam veletek, most ti játszotok velem!
Átok rátok!

[Sietségében körbefutja Pontiót, aki eddig ámulva figyelte.]

Ez meg milyen fickó?

Pontio [kihúzza magát]
Elment az esze? Miféle viselkedés ez?

Luzio
Az ördögbe is, Pontio?! Hogy kerülsz ide, te fiú?
Fogoly lettél, vagy mi a csuda?

Pontio
Sem fogoly, sem csuda. Nézze meg jól, én vagyok a börtönőr!

Luzio
És erre a posztra téged vettek fel, Szicília legelvetemültebb gazfickóját?

Pontio
Vigyázzon a nyelvére! – Mondja, mit kellett volna tennem? Vége a sok hűhónak, mindenhol rend van, oda a mesterségem! Mihez kezdtem volna? Szükség van poroszlókra, nemes társaságba kínáltak felvételt, börtönőr lehettem
[Luzio keserűen nevet.]
Mi van ezen nevetni való? Illemtudó lettem, védem az erényt, és őrködöm a kicsapongó emberek fölött.


Luzio
Így van rendjén! Csirkefogó csőcselékre van szüksége, hogy véghezvigye álszent gazságait!
Engedj Claudióhoz!

Pontio
Azt nem lehet, Signor!
 
Luzio
Akkor kérlek téged! Beszélnem kell vele, könyörögnöm neki, mielőtt az élete vagy a húga becsülete esne áldozatul!

Pontio
Hagyd meg neki az életet és a lánynak a becsületet! Egy szóval, senkit nem engedhetek hozzá!

Luzio
Ez a bitang megőrjít!
 [megragadja.]
Beengedsz, te gazember,
vagy megfojtalak!

Pontio [kiabál]
Segítség! Segítség! Ide! Ide!
[Több poroszló érkezik.]
Tartóztassátok le ezt a szörnyeteget! Kapjátok el az üstökét és zárjátok be! A börtönbe! A börtönbe!

Luzio
A fickó szemtelensége az őrületbe kerget!

Ütlegeli, majd a poroszlók nekiesnek Luziónak; egy darabig védekezik, keresztülvágja magát, letapossa Pontiót és átugrik a falon.

Pontio [miközben a poroszlók felsegítik, és elhurcolják a színről.]
Minden posztnak megvannak a maga fáradságos tennivalói, ezt csak most látom! Azt hittem, most már csak nekem szabad verést osztanom, - ehelyett engem vernek, ugyanúgy, mint korábban! - Óh, szörnyű poszt!

[Mindenki el]

2. kép

Szoba Frigyes palotájában.

Frigyes egyedül.

No. 10 JELENET és ÁRIA

Frigyes
Késő van már; de Isabella levelet nem küld?
Oly sóvárogva vágyom rá,
mint balzsamírra!
Asszonyszemély, ki megsebez!
Boldogtalan, egyetlen gyönge perc,
s mind, amit létrehoztál, porba hull!
Ha forró leheletét érzem,
felenged a szívem dermedt, téli álma!
Óh! Szerelem mégsem kényszeríthet térdre,
feledve erkölcsöt és tartást,
szolgajármot nem szoríthat rám!
Holmi érzelem nem tántorít meg engem,
Mariana megtanulta rég…
Ám midőn Isabella a földi szerelemről szólt,
a dermedt jég szerelmes könnyé olvadt!

Mint perzselőn a déli szél,
úgy csapott rám a heves láng!
Vad szenvedélyem fellobog
és felhevít a forró vágy!
Vad szenvedélyem fellobog
és felhevít e forró vágy!
Úgy felhevít, úgy felhevít
e forró vágy, e forró vágy!
Mint perzselőn a déli szél,
úgy csapott rám a heves láng!
Vad szenvedélyem fellobog,
és felhevít e forró vágy!
Lobogva ég, hevíti szívem
forró vágy!

Brighella érkezik, és bevezeti Dorellát, aki egy levélkét nyújt át Frigyesnek.
Mindketten állva maradnak az ajtóban.

Még ma éjjel legyek ott…
A sétány végén… Mit? Hogy maszkban?
Ezt kéred hát!

Úgy várlak, mámoros a lelkem;
vad csókra szomjazik a szám;
gyönyörrel töltöd el a szívem,
míg kéjes öröm árad rám!
Jöjj, gyönyörűségem, csókokra szomjazik a szám!
Gyönyörrel töltöd el a szívem
míg kéjes öröm árad rám!
Gyönyörrel töltsd el szívem, s kéje árad rám!

Álarcban menjek? Súlyos kérdés.
Betiltottam a maszkabált…
Így vétkem kétszeres… Így kétszer annyit vétek!
Habár… Így mégis biztosabb. Igen, így biztosabb!

Te drága, én gyönyörűségem,
vad csókra szomjazik a szám!
Gyönyörrel töltöd el a szívem,
míg kéjes öröm árad ránk!
Gyönyörrel töltöd el a szívem,
édes szerelmed bűnbe, tudom, bűnbe ránt!
Édes szerelmed bűnbe ránt!

Ám… Bátyját engedjem most el?
Törölje el magát a törvényt
egy szenvedély, mely fogva tart?
Vagy én is úgy pusztuljak el
mint bárki más, ki törvényt szeg?

[Aláír egy ítéletet,
 és átnyújtja Brighellának.]

Claudio, halj meg! S én követlek majd!
Úgy lüktet szívem, fejem szédül!
Cikázik százezernyi érzés,
agyamban feltolul a vér,
felfogni képtelen, mi vár!

Jöjj, tiltott vágy gyönyöre, várlak;
hozz kéjes üdvöt, kínhalált!
Te csábos szűz, keblemre zárlak,
pokol és menny, mi vár reánk!
Eltitkolt vágy gyönyöre, várlak,
hozz kéjes üdvöt, kínhalált!
Te csábos szűz, keblemre zárlak;
pokol és menny, mi vár reánk,
pokol és menny, mi vár reánk,
pokol és menny, mi vár reánk!
Pokol és menny: az vár reánk!

(Távozik.)

Brighella és Dorella maradnak.

Dorella
Minden jót, Signor Brighella, - a szentek vigyázzák magát!

Brighella [visszatartja]
Maradj még egy pillanatra!

Dorella
Hagyjon!

Brighella
Nem, tovább nem tartóztatom magam.
Még akkor sem, ha a helytartó holnap felakaszt,
- az ördög vigye a szerelmi tilalmát! –
Őrülten szeretlek, és már majdnem az eszemet vesztettem miattad!


Dorella
Ah, az kár lett volna! Szeretsz?

Brighella
Őrülten! – Mikor találkozhatunk?

Dorella
Így? Rögtön egy randevú? – Nos, jó – Gyere ma este a korzó kijáratához! -

Brighella
A fenébe! Az általában elég népes hely.

Dorella
Hiába minden! Álarcot kell venned, én is maszkban érkezem.

Brighella
Ah, ezért a fejemet veszik! A karnevál szigorúan tilos, ezt nem szabad megkockáztatnom!

Dorella
Ne légy bolond, - nem mi leszünk az egyetlenek; nem csak mi, hanem sokan mások is maszkot húznak majd.

Brighella
Én nem csinálom!

Dorella
Akkor menj, ahova akarsz! Addio! 

Brighella
Rendben, rendben, maszkot húzok, tetőtől-talpig jelmezben leszek! – Óh, szentséges egek, milyen bolondot csinálnak megint belőlem!

Dorella
Én Colombinaként érkezem, -
és hogy felismerjelek,
te öltözz  Pierrot-nak!

Brighella
Kegyelem! Pierrot-nak?

Dorella
Nos, elég, - minden jót! Ma éjjel – addig is minden jót, édes Pierrot!

Egy gyors csókot ad neki, és elsiet.

Brighella [meglepve bámul utána]
És ez csak egy csók volt!
Egy csók! És ezt akarja megtiltani nekem a helytartó? Az ördög vigye a szerelmi tilalmát! Ő kibírja, hiszen német! De én szicíliai vagyok, ráadásul meglepően jó családból! - - De miért kell kimaszkíroznom magam? – Ez még emeli a vonzerőm? – Egek, ha engem rajtakapnak, mit kap belőlem majd a szerelem?

[Elmegy.]

3. kép

A korzó kijárata;
az előtérben nyári lakok, előttük parkszerű kertek; Danieli sátra frissítőkkel. Hátul rálátni a korzóra. Angelo, Antonio, Danieli a sátorban, emberek, fiatal férfiak és nők, mindegyikük félig- vagy teljesen jelmezben, olasz karaktermaszkokban stb. Minden színesen hullámzik.
Este van.

No. 11 FINALE

Antonio
Hát legyen, ti bátor emberek!
Egybehangzóan úgy döntöttünk,
hogy az ostoba törvény ellenére
megtartjuk a karnevált.

Kar
Készen állunk az ünnepre,
mindjárt elindítjuk a felvonulást!

Antonio
Palermo asszonyai készen állnak,
hogy osztozzanak a mulatságban!

Danieli
Ti színes népség, erre gyertek!
Hallgassátok, mit mondok most nektek!

[Mindenki követi a sátrához.]

Minden, amit találtok a rendelkezésetekre áll
az egész pince tele borral!
Lássuk csak, ki akadályoz meg minket,
hogy a karneválon szórakozzunk?

Angelo
Na, halljuk csak!

Antonio
Gyertek közelebb,
egy vidám előünnepet tartunk!

Angelo
Aztán tovább megyünk a korzóra!

Danieli
Egész Palermo-t üdvözöljük itt!

Danieli bort és frissítőket osztogat. Az emberek isznak és ujjonganak.

Antonio, Angelo, Danieli, Kórus
(Csak) így vidám a karnevál:
ha csók s ha korsó körbe jár!
Itáliában zengje szét
a dal, hogy nálunk víg a nép! (Csak)

/2.
…víg a nép!

Csak vígan!
Csak vígan!

Csak így vidám a karnevál!

Ha csók, ha csók,

Ha csók, s ha korsó körbe jár!

Hadd tudják! Hadd tudják

Itáliában szerteszét,

hogy itt, hogy itt

hogy nálunk mindig víg a nép!

Itáliában zengje szét víg dal,
hogy nálunk víg a nép!

Csak így vidám a karnevál,
ha bor, s ha kancsó körbe jár!
Itáliában zengje szét
a dal, hogy nálunk víg a nép,
hogy nálunk mindig víg a nép,
hogy nálunk mindig víg a nép,
hogy nálunk mindig víg a nép!

[Luzio jön.]

Luzio
Na, ez már szép, jókedvű nép!

Antonio
Ez Luzio!

Angelo
Üdvöz légy!

Antonio, Angelo, Danieli, Kórus
Adj’ Isten!

Luzio
Mind jó barát! Készüljetek,
(vadul)
most csapjunk fényes karnevált,
és rúgjuk ki a ház falát!
Üdvözlök szívből minden hölgyet!
Csak gyertek szépen, dalolok én:
egy pajkos karneváli ének!

Antonio, Angelo, Danieli, Kórus
Ezt vártuk rég! Ezt vártuk rég! Dalolj! Dalolj!

Az előjáték és az utójáték közben tüzes szicíliai karaktertánc látható.

Luzio
Most erre mind, ha jókedv kell!
Tralalalala!
Sok feslett rongyod dobd csak el!
Tralalalala!
Elő most álarc, jelmezt fel!
La!
Sok tarka tánchoz, van még hely!
La!
Hát, újra itt a karnevál,
mit minden ember várva várt,
mit minden ember várva várt!
Tralalala! Csak járd, csak járd!
Csak vígan járd, tralalalalala!
Az ének száll, és fűt a vágy!

Antonio, Angelo, Danieli, Kórus
Tralalalala, csak járd, csak járd!
Csak vígan járd, tralalalala!
Az ének száll, és hív a vágy!

Luzio
Itt nincs most asszony, nincs most férj!
Tralalalalala!
Mind csókolhatja - kit, hol ér!
Tralalalalala!
És megkaphatja azt, mit kér!
La!
Ily alkalommal bátran élj!
La!
Hát, végre itt a karnevál,
mit minden ember várva várt,
mit minden ember várva várt!
Tralalala! Csak járd, csak járd!
Csak vígan járd, tralalalalala!
Az ének száll, és hív a vágy!

Antonio, Angelo, Danieli, Kórus
Tralalalala, csak járd, csak járd!
Csak vígan járd, tralalalala!
Az ének száll, és fűt a vágy!

Luzio
Nagy ujjongásban, mámorban,
tralalalala,
ha eldőlsz majdnem kábultan,
tralalalalala,
ne gondolj bajjal, bánattal,
La!
itt mindig lesz, ki vigasztal!
La!
Ki tiltaná a karnevált,
a gazt a tőröd döfje át!
Tralalala! Csak járd, csak járd!
Csak vígan járd, tralalalalala!
Az ének száll, és fűt a vágy!

Antonio, Angelo, Danieli, Kórus
Tralalalala, csak járd, csak járd!
Csak vígan járd, tralalalala!
Az ének száll, és hív a vágy!

A tánc minden vers után tüzesebb és vadabb lesz.

Brighella érkezik egy csapat poroszlóval.

Brighella
Állj! Mért e lárma? Félre innen!
Milyen csődület van itten?!

Antonio
Most éppen jókor jött!

Angelo
Üsd, vágd!

Brighella
Mind le a maszkot!

Antonio
Csapjunk rájuk!

Brighella
Köztudott: bé van tiltva
mindenféle táncos hajcihő!

Angelo
Kit érdekel?

Antonio
Verjük meg őket!

Angelo, Danieli, Kórus
Üsd, vágd! Kezdetnek jó hecc lesz!

Luzio
Hagyjátok békén! Még ne most!
Még tegyétek meg, bármit mond!
A maszkot vegyük le!
A karhatalom még szétzilálhat minket!
Hagyjuk az átkozottakat!
Csak várjunk még, menjetek szépen!

Brighella
Egy jóravaló ifjú úr!

Antonio
De mért? Épp belejöttünk már!

Angelo
Terved van tán?

Antonio, Danieli, Kórus
Mit tegyünk, szólj!

Luzio
Oszoljunk szét most szépen, csöndben,
de álarc nélkül; semmi cécót!
Higgyetek bennem, kész a terv!

Brighella
Megérdemelsz egy érdemérmet!

Antonio, Danieli, Kórus
Azt kérte, hát oszoljatok!
Ki tudja, mi lehet az ok.
mi volt az ok, mi volt az ok…

Szétszóródnak. A poroszlók egyetlen alakzatba felsorakozva követik őket.
Brighella marad hátra egyedül, körbepillant, hogy tényleg egyedül van-e. Leveszi a hosszú kabátját és lecsatolja a kardját, majd egy bokorba rejti azokat. Pierrot jelmezben jön elő, és maga elé tesz még egy fehér álarcot is. Aggodalmasan keresi Dorellát. a távolban látni véli, ezért arra fut.


Isabella és Mariana színre lép, mindketten ugyanolyan bájos maszkot viselnek.

Isabella
Maradj csak itt, ide fog jönni!

Mariana
Elönti arcom a szégyenpír.

Isabella
Légy hetyke, s könnyű lesz úgy győzni!

Mariana
Én színészkedni nem tudok…

Isabella
Ne félj! Tégy mindent úgy, mint rég,
hogy újra boldog mátka légy!

Mariana
Tán mégis más e mátkaság;
legyünk túl rajta gyorsan hát!

Isabella
Ne kapkodd el, türelmes légy!
Mi nékem nem kell, legyen tiéd!
Te szép kis mátka, bátor légy!

Mariana
Novícia nővér, áldjon Ég!

Isabella távozik.

Egy új csodára várva
szent vágy és kín tölt el,
mert csalfaság az ára,
hogy visszanyerjem férjem, csalnom kell,
mert érte csalnom kell.
Nagy Ég, én bízom benne,
hogy vágyam testet ölt;
add bűntudattal telve
még visszanyernem őt!
Add bűntudattal telve
még visszanyernem őt!
Nagy Ég, add vissza őt!
Bűnbánva küld el őt!

Eltűnik egy lugasban.

Frigyes érkezik maszkban. Luzio utánalopódzik.

Frigyes
Még nem jött meg… Úgy látszik, késik!

Luzio
Ez ő, a kegyelmes nagyúr!

Frigyes
Ki ez a fickó? Utánam koslat?

Luzio határozottan hozzálép.

Luzio
No, nézd! Itt ténfereg egy maszkos!
Te ló, nem felvonulni jössz?

Frigyes
Bolondok ünnepére én?

Luzio
Ki más? Az bolond, aki nem jön,
vagy untatja a karnevál!

Frigyes
Miféle karnevál?

Luzio
Máshova készülsz? Álarc mire kell?

Frigyes
(A franc…!) Hogy ez? Mert megyek én is!

Luzio
Röhögd ki jól a marháját,
tralalalalala…

Frigyes
Röhögök már…

Luzio
aki megtiltja a karnevált!
Tralalalalala!

Frigyes
Hahahaha!

Luzio
Ne gondolj rá!
Ne hagyd ki, jó nagy banzáj lesz!

Frigyes
Hogy’ hagynám?

Luzio
Hidd el, így lesz jó!
Frigyes már rég nem tudja, mit tesz!

Frigyes
Meglehet

Luzio
Tutira nem vicc:
mást tesz, mint amit mond!

Frigyes
Na, jó, ezt hagyjuk!

Luzio
Micsoda álszent! Ugye hogy?
Naná!

Frigyes
Az hát! Csak hagyjuk már!
Sajnos nekem… Most mégse jó…
Talán majd később csatlakoznék.

Luzio
Na, jó. Még várhatunk is rád,
te indítsd el a karnevált!

 Luzio úgy tesz, mintha távozna.

Frigyes
Az jó! Az pont nekem való.
Csak végre rázzalak le már…
Óh, hol vagy, Isabella?

A távolban feltűnik Mariana.

Frigyes
Ah! Ki jön ott, ki jön ott? Ez ő?

Mariana megadja a jelet.

Tervszerint jelzett! Boldog Isten!
Te vagy, te földöntúli lény?
[Elsiet Marianával.]

Luzio (előugorva)
Te álnok, csalfa nő!
Csak várj, most jól megáldom én a nászod!
[Frigyes után siet.]

Dorella Colombinaként lép Luzio útjába, nyaka köré csimpaszkodik, és azon mesterkedik, hogy szerelmes simogatásokkal visszatartsa az ellenálló fiút.


Dorella
Hová oly sürgős?

Luzio
Engedj el!

Dorella
Nem lépsz le újra, hallgass meg!
Semmibe vetted szívemet…
Meg kell, hogy bűnhődj tettedért.

Isabella érkezik a másik oldalról, és egy búvóhelyről
Luziót és Dorellát.

Luzio
Beteg a nő, úgy tapad rám…
Nem vagy te őrült, kiscicám?

Isabella
(Még jó, hogy szépen visszatartja.)

Brighella észreveszi a bokor másik oldalán elbújva Luziót és Dorellát.

Brighella
(Az ördög vinné, ez meg mi?!)

Dorella
Mondhatnám: szép! Ezt kaptam tőled?

Luzio
Most engedj el, nem viccelek!

Isabella
(Vagy készülhetnénk haddelhaddra!)

Brighella
(A térdem reszket, itt van, ni!)

Dorella
Ennyi jut hát egy megcsalt nőnek?

Brighella
(A méreg tán ne fojtson meg?!)

Isabella
(Dorella könnye nem hat rá.)

Dorella
Mondhatnám: szép! – ezt kaptam tőled!
Brighella
(Mily rémülettel töltött el!)

Isabella
(A lány napestig mondhatná.)

Luzio
Csak engedj el, s nem verlek meg!

Dorella
Ennyi jut hát egy megcsalt nőnek?
Brighella
(A düh, hogy még nem robbant fel!)
Luzio
Engedj már el!

Isabella
(Őt kárhoztatja mindenér’
de ezzel nála célt nem ér, itt célt nem ér,
Dorella célt nem ér.)
Dorella
Nincs benned pici bűntudat?
Nincs benned semmi bűntudat?
Egy szó, egy könnycsepp meg nem hat?
Luzio
Üldöznöd kár! Menj, engedj már!
Nem hallod tán? Arrébb állj!
Ez nem hat rám!
Brighella
(Mit látok itt, pont ezzel kezd?
Nincs oly szív, mely bírja ezt!
Ki bírja ezt?)

Dorella
A megcsalt párod fogva tart,
nem szökhetsz többet tőlem el,
nem szökhetsz többet tőlem el!
Te selyma! Te selyma!
Nem szökhetsz tőlem el!
Luzio
A kerge nő most fogva tart,
még megőrjít, s nem enged el!
A kerge nő most fogva tart,
még megőrjít, s nem enged el!
Brighella
(Szépséged mégis fogva tart,
bár felbőszít, mit látnom kell!
Szépséged mégis fogva tart,
bár felbőszít, mit látnom kell!)
Isabella
(Nem hagyja, nem hagyja, megfogta a cudart!
Most megfaggatja a cudart,
és az nem szökhet tőle le,
biz’ az nem szökhet tőle el!)

Dorella
Megérzed majd a bosszúm, majd a bosszúmat,
majd bosszúmat!
Nincs mentség, nincs, ki megvéd,
nincs, ki megvéd, annyi bűn terhel!
Sok bűn terhel.
Luzio
Nagy Isten, hogy’ bírom ki majd?
Hogy’ bírom majd?
ha bűnömért lakolnom kell?
Lakolnom kell?
Brighella
(Dühömnek gátja átszakad!
Most átszakad! Most átszakad!
Én ezt a szégyent tűrjem el?
Ezt tűrjem el?)
Isabella
Sok nyugta nem lesz, nem marad,
de mérge gátja átszakad;
A sok-sok vádnak megfelel,
a sok-sok vádnak akkor megfelel.


Ha mérge gátja átszakad,
a vádra mind-mind megfelel!
A vádra mind-mind megfelel.
A vádra min-mind megfelel.
Mind megfelel. Mind megfelel.
Mind megfelel, mind megfelel.
Dorella
Megérzed most a bosszúmat,
nincs mentség, túl sok bűn terhel!
Nincs mentség, sok bűn terhel.
Túlon túl sok bűn terhel,
nincs mentséged.
Nem menthet meg, nem menthet meg,
már nincsen mentséged.
Luzio
Nagy Isten, hogy’ bírom ki majd,
ha bűnömért lakolnom kell?
Engedj el! Engedj el!
Nem lesz fer, ha mindenért lakolnom kell!
Csak engedj el, most mennem kell!
Csak engedj el, most mennem kell!
Brighella
(Dühömnek gátja átszakad!
És nékem mindezt tűrnöm kell?!
Ezt tűrnöm kell?! Ezt tűrnöm kell?!
Ezt tűrnöm kell, a szégyent tűrjem el?!
Ezt tűrnöm kell?! Ezt tűrnöm kell?!
Ezt tűrnöm kell, a szégyent tűrjem el?!)

Luzio
Dorella, édes mindenem,
számomra mindig szent leszel,
itt hordlak, lásd, a szívemen;
most csókot adj… (Megcsókolja.) És engedj el!

Gyorsan elindul, de nagy zavarodottságában rossz irányba fordul, és abba az irányba, ahol Frigyes és Mariana eltűntek.

Isabella [indulatosan előlép]
Hah! Végül mit kellett, hogy halljak!

Brighella
[tébolyodottan Dorellára veti magát]
Szégyentelen! Te álhatatlan,
macskalelkű nőszemély!

Dorella
Szatír! Segítség! Itt egy rém!
(Ijedten elszalad.)

Pontio (színre lép)
Signora Isabella, hé!
Itt van, mit várt! Helytartónk írta,
egyenest önnek loptam!

Isabella
Haha! Még fel sem törted? Ez kedves!
Boldogan élhetsz, édes bátyám!

Brighella
Mit tegyek most? Követnem kell
Dorellát, de hát Frigyest őrzöm!
Hé, Pontio!

Pontio[Brighella látványától megdöbbenve]
Jaj! Hogy néz ki ön?!

Brighella
Könyörgök néked, segíts meg:
én el kell menjek, maradj itt,
helyettem légy te strázsa itt,
a strázsa itt,
és őrizd ezt a pavilont,
[egyre növekvő zavarodottsággal]
teremtett lélek ki, se be,
vagy inkább: senki be, se ki sem!
Ha szökne, rögtön gáncsold el,
és őrizd jól… a maszkost!

Pontio
Értek mindent, amit kér.

Brighella
Az jó! És megkapod a bérem felét!
Rajta! Most elkaplak, te lány!
(Megszállottan elrohan.)

Pontio
Már ez sem ép! A fele bérét!
A franc se tudja, mit beszélt,
hogy mért is kapnék fele bért…
„Őrizzem ezt a pavilont,
teremtett lélek ki se be,
vagy inkább: senki be, se ki sem!
Ha szökne, rögtön gáncsold el,
és őrizd jól… a maszkost!”
Jó! Ez így világos már.
Ezért vagyok most itt.

Isabella [feltépi a levelet]
Hadd lám, …

Pontio
Kapd el…

Isabella
hogy szól a kis levél!

Pontio
a maszkost! Kapd el a maszkost!

Pontio a háttérben elfoglalja őrhelyi posztját a pavilonnál.

Isabella
[odalép egy fáklyához és olvassa az írást]
Ti szent Egek, jaj, ez borzalom!
Hiszen ez nem kegyelem;
ezt átadván haladéktalanul kivégzik őt!
Óh, hála Isten, így mégis megmentelek,
bátyám!
Te álnok, rád lesújt a bosszú!
Nagy baj! Nagy baj! Mind gyertek!
Jaj, csak erre, jöjj, elárult nép!
Ne várj! A bosszú napja eljött!
Lázadni kell! Tovább ne várj!

Antonio, Angelo, Danieli, Kórus

[Mindenki teljes zavarodottságban lép színre.]

Szólj hát, mondd, mi a baj!

Isabella
Ez rémes! Szörnyű!
Emberek, baj van!
Antonio, Angelo, Danieli, Kórus
Mondd már! Valaki bánt?
Mért van rémület arcodon?

Isabella
Fegyverre, gyorsan! Álljunk bosszút!
Pusztuljon el az aljas zsarnok!

[Luzio jön.]

Jó Luzio! Bosszút állni jöjj!

Antonio, Angelo, Danieli, Kórus
Mi van itt?

Luzio (ellöki magától a lányt)
Álnok, kétszínű! Tombolj csak, rajta!

Antonio, Angelo, Danieli, Kórus
Mit beszélsz?

Luzio
Hazudsz úgyis!

Isabella
Luzio, tudd meg,
mily durván elárultak minket!

Luzio
Nem érdekel, te álszent nő!

Antonio, Angelo, Danieli, Kórus
Mért van e botrány, zűrzavar?

Isabella
Higgyétek el, kétkedni kár!
Eljött a perc, hogy bosszút állj!
Ki istent ismer, bosszút áll!
Ki istent ismer, bosszút áll!
Luzio
Egy szót se higgy, ámít, ha szól!
Bármit beszél, az áltatás!
Ha bármit mond, az áltatás!
Ha bármit mond, az áltatás!
Antonio, Angelo, Danieli, Kórus
Mért kiabál? Nem értjük ám!
Mért mondja azt, hogy „Bosszút állj?”
Mért mondja azt, hogy „Bosszút állj?”

Pontio a háttérben megragadja az álarcot viselő Frigyest és Marianát;
a kórus szétoszlik középen, Pontio magával hurcolja Frigyest az előtérbe.

Pontio
Állj! Állj! Te himpellér, most megvagy!
Egy némber, meg egy maszkos! Hej! Hej! Hej!

Mind
Ki kiabál? Hát ez meg mi?

Pontio
Hé! Gyerünk! Tovább!

Mind
Kit hozol itt?

Luzio
Tépd le a maszkját!

Antonio
Mutasd!

Letépik Frigyes maszkját.

Mind
Hah! Ő van itt, Frigyes, a zsarnok?!
Álarcot hord? Törvényt szegett!

Angelo
És ki a nő?

Mind
A maszkot le!

Mariana (leveszi az álarcát)
Mariana, hites asszonya.

Frigyes
Mariana!

Luzio
Hogyhogy?! Mariana?

Mind
Még ő az, aki bármit tilthat;
és halni küldi Claudiót?!
Rajta, a házát gyújtsuk fel,
hadd égjen porrá minden törvény!
Gyerünk! Gyerünk és gyújtsuk fel!

Isabella
Mi több: van ennél szörnyűbb tette!
Fivérem életéért cserébe
elvette volna ártatlanságom!

Mind
Gyalázat!

Isabella
Színleg engedtem,
de csellel éltem: rútul
elhagyott felesége jött
helyembe lépve, maszkot öltve titkon…
De ez az aljas főgonosz,
az, amit írt, nem kegyelem,
hanem halálos ítélet!

Mind
Hah! Szörnyeteg!

Frigyes
Ítéljetek
fölöttem önnön törvényemmel!

Mind
Nem, soha többet gyilkos törvényt!
Mi inkább megkegyelmezünk!

Antonio
Mindegyik rab, szabad legyen;
és hozzuk Claudiót győztesen!

A kórus egyik része lemegy a színről.

Több poroszló behozza az álarcától megfosztott Brighellát és Dorellát.

Mind
Nézd, ott hozzák a főporoszlót!

Danieli
Álarcot hord, s oldalán egy nő!

Mind
Signor Brighella! Hahaha!
Szerelmes lett a vén bohóc!

Angelo és több fiatalember visszajön, a vállukon hozzák Claudiót.

Angelo
Diadal! Szabad vagy hát!

Claudio
Csak téged áldalak, húgom!

Mind
Így van jól!
Az esztelenség véget ért!

Luzio
Bocsáss meg hát! Én elvakult, én balga
szörnyen tévedtem!

Isabella
Hagyj el! Hisz’ rám a zárda vár…

Luzio
A zárda?

Claudio, Antonio, Pontio,
Angelo, Danieli, Kar
Téged zárda?

Isabella
Az! Le kell ott vezekelnem bűnöm:
hogy én kezdettől szerettelek!
Dorella, átengeded őt?

Dorella
Naná, Brighella úgyis jobb…

Isabella
Te nagylegény, hát végy csak el!

Mind
Nem tűrünk el több zsarnokot,
szabadság kell, oszt’ jónapot!

Antonio
Nagy hír: ő újra itt van köztünk,
a jó király megérkezett!

Mind
Óh, felség, néped várva várt!
Közöttünk ünnepelj most hát!

Luzio
Ő maga álljon majd az élre,
s legyen társa a helytartó!
Ne gyászmenetet tartson itt,
maszkosok víg hadát vezesse!

Mind
Ma újra hív a karnevál,
és három hétig meg nem áll,
a móka, tánc, az ünnep vár,
a lányok/legények/ ajka csókot vár!
Ma újra hív a karnevál,
legények/a lányok/ ajka csókot vár,
és három hétig tart a bál!

A karnevál megnyitásához szokásos módon feláll a felvonuló menet. Elől van a zenekar. Frigyes és Mariana nyitják meg a menetet. Mindenféle maszkosok és beöltözött karakterek követik őket. A korzó előterében vonul át a menet. Ágyúdörgés és harangkongatás jelzi a király érkeztét. A menet visszajön a korzóról a királlyal és kíséretével az élen. Végül sortűz hangja hallatszik.

VÉGE

Ez a fordítás a Magyar Állami Operaház és a Kolozsvári Magyar Opera közös produkciójaként 2015. szeptemberében, az Erkel Színházban színre kerülő előadáshoz készült. A kék és a piros színnel jelzett szövegrészek a húzásokat, illetve a prózában elhangzó részeket jelölik.

A fenti szöveg nem teljesen azonos a KMO produkción elhangzó szöveggel; annak prózai részleteit Szabó Máté írta át - többnyire versben.

KRITIKA abudapesti bemutatóról:
NOL 
Új zenei újság 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése